A madarak alakja mutatja ökológiai szerepüket

A londoni Imperial College számolt be arról az átfogó nemzetközi kutatásról, amelyben a madarak ökológiai szerepét, s ennek evolúciós hátterét vizsgálták meg. A világon élő összes madárfaj több mint 99 százalékát magában foglaló vizsgálat során a madarak múzeumi példányain végezték el a méréseket.

Dr. Joseph Tobias, a kutatás egyik vezetője, az Imperial College ökológusa elmondta, hogy nagy kihívás volt a világ szinte összes madarának felmérése.  „Gondoljunk bele abba, hogy az elmúlt 150 év során hány természetkutató, felfedező és biológus munkájával készült el a mintegy 60 ezer darabból álló múzeumi madárpreparátum-gyűjtemény!”

A felmérésben összesen kilenc testalkati adatot gyűjtöttek be minden egyes madárról, ilyenek voltak például a csőr arányai, a szárnyak, farktollak, lábak, a testtömeg, majd ezeket az adatokat hozzárendelték a madár életmódjáról és táplálkozásáról valló adatokhoz. Az életmódba beletartozott nemcsak az olyan adat, mint rovarokra vadászik, hanem az is, hogy röptében, a földön, vagy víz alatt keresgélve talál-e rá a zsákmányára. Egyes testalkati adatok ugyan maguktól értetődőek, így az, hogy a hosszabb szárnyú madár több időt tölt a levegőben, azonban az összes testalkati tulajdonság kombinációja volt az az adat, amely nagyon pontosan meghatározta az adott madárfajok ökológiai szerepét, s megmutatta az életmódjukban fennálló egészen kis különbségeket is.

A csőr alakjából annak használatára is következtetni lehet.

Forrás: Pixabay

A különféle madárfajok ökológiai szerepét eddig az adott madárfaj rokoni kapcsolatai alapján számították ki, arra alapozva, hogy a rokon fajok egymáshoz hasonló feladatokat látnak el egy-egy élőhelyen. Azonban a most összeállított morfológiai felmérés eredménye azt mutatja, hogy sokkal szorosabb összefüggés áll fenn az alakjukkal, mint a rokoni fokkal. A hasonló alakú madarak – még akkor is, ha csupán egészen távoli rokonok – az azonos életmód és táplálkozás miatt jóval több közös ökológiai szereppel rendelkeznek, mint a közeli rokon fajok.

Például az alkafélék – ide tartoznak a lundák és a lummák – hasonlóan festenek, mint a pingvinek, holott a bolygónk két átellenes féltekéjén, más háttérrel fejlődtek ki. Mindegyikre igaz viszont, hogy víz alá úszva fogja meg a zsákmányát, és ehhez alkalmazkodott a csőr, a test, a szárnyak – rokonságtól teljesen függetlenül. Habár a konvergens evolúció elmélete korántsem új, a most elkészült adatbázis minden eddiginél átfogóbb képet ad arról, milyen, világszerte elterjedt jelenségről is van szó, egy teljes állat-rendszertani osztály esetében.

Egy Indiában élő jégmadár, valószínűleg könnyen rájönnénk a neve ismerete nélkül is, hogy ezt a csőrt halfogásra használja.

Forrás: Pixabay

A kutatás vezető szerzője, Dr. Alex Pigot elmondta: „Az eredményeink azt sugallják, az evolúció kiszámítható folyamat. Ha újrakezdenénk, azonos körülmények esetén valószínűleg nagyon hasonló élőlényeket kapnánk végeredményül, mint amilyenek ma élnek körülöttünk. Azzal, hogy az egyes állatok ökológiai szerepét konkrétan meg tudjuk határozni, jelentős mértékben hozzájárulhatunk a jelenlegi kihalási- és klímaválság hatásainak megértéséhez.”

Dr. Tobias hozzátette: „A testalkat és a funkció közti kapcsolatrendszer, amelyet a kutatásunk eredménye megmutat, elősegíti a biológiai sokszínűség ökoszisztémákon belüli szerepének megértését is. Az adatainkat más kutatók felhasználhatják majd ahhoz, hogy a természetvédelmi célokat az ökológiai szerepeknek megfelelően tűzhessék majd ki.”