A szokásosnál korábban érkeztek a bíbicek

Valóban felborult minden az időjárás körül. Az eddigi tapasztalat alapján, az első népesebb bíbiccsapatok február legvégén érkeznek meg hazákba, ám most nem így volt.

A korábbi években az olvadás idején, a hófoltokkal tarkálló szántó csillogó belvizein jelentek meg. Nem így történt ez idén, szinte egy hónappal korábban, 2020. február 12-én, a Vas megyei Karakó határában egy belvizes szántón találtam az első csapatot, 32 példányt számoltam meg. A csillogó tollruhás madarakat, a szívet melengető tavaszi kiáltásuk árulta el.
A madár elnevezése a hangjából ered, ha költési időben a fészke közelében jár az ember a feje felett repkedve hangosan kiáltja a „bé-bic” nevét, ezzel próbálja elűzni a betolakodót. Nászidőszakban jellegzetes csapongó röptével hívja fel magára a figyelmet, felkeltve párja érdeklődését. Röptében a szárnya lekerekített, ezer színben játszó tollazatát azonban a földön járó madáron pillanthatjuk meg, attól függően, éppen hogy vetődik rá a fény. A feje tetején csinos bóbitát visel.

Gyakran vizenyős rétek szegélyében, alacsony vízborítású szántóföldeken telepszik meg, ahol a fészek gyanánt egy testméretének megfelelő üreget mélyít, ebbe száraz növényi részeket hord. Gyakran láthatjuk nagyobb csapatokban a tavaszi vízjárásos réteken, ilyenkor általában a tojók gyülekeznek, a hímek megérkezésük után már foglalják a revíreket. Március derekán, vagy a hónap második felében már költéshez is látnak. Évente egyszer költ, ha fészekalját ragadozó megdézsmálja, vagy a hirtelen jött esőzés tönkreteszi, pótköltésbe kezd.
A telet a mediterrán országokban és Észak-Afrikában tölti. Ősszel ismét nagy csapatokba vegyülnek a vonulásuk előtt, ekkor seregélyekkel együtt is megfigyelhetjük.
Védett madár, pénzben kifejezett értéke 50 000 forint.