Kevesebb a pók, több az édesvízi rovar

Nagy-Britanniában közel 5 évtized és 5000 faj elterjedési adatai alapján készült felmérés.

A University College London (UCL) és a Brit Ökológiai- és Hidrológiai Központ (UKCEH) 1970-től mérte fel kb. 5000 faj elterjedését egy átfogó biodiverzitás vizsgálat során, és számos esetben reménykeltő eredményeket kaptak, számolt be a UCL híroldala.
Dr Charlie Outhwaite, a UCL biodiverzitás-kutatatója, a kutatásról a Nature Ecology & Evolution folyóiratban megjelent tanulmány vezető szerzője elmondta: „A hosszú távú trendek számos, kevésbé tanulmányozott faj esetében mutatnak csökkenést, azonban nem csupa rossz hír várt ránk az elemzések végén. Egyes csoportok, különösen az édesvizekben élő rovarok erőteljes javuló tendenciát mutatnak.”
A vizsgálat során meghatározták, miként változott az elterjedése pl. a mohaféléknek, zuzmóknak, kíváncsiak voltak arra, hogy hasonló tendenciát mutat-e a kevesebbet vizsgált csoportok helyzete, mint a sokat tanulmányozott lepkék, emlősök vagy madarak. Összesen 5214 faj több mint 24 millió egyedi előfordulási adata alapján azok földrajzi elterjedését mérték fel, s átlagban tekintve 11 százalékkal nőtt az elterjedésük 2015-ben, az 1970-es állapotokhoz képest. Bár az egyes fajok pontos egyedszámát a vizsgálatokból nem lehetett meghatározni, az kiderült, hogy a földrajzi terület, ahol az egyes fajok megélnek, zsugorodott vagy növekedett-e a felmérés 45 éve során.
A vizsgálathoz számtalan egyedi biológiai felmérés adatbázisát használták fel, amelyek, bár eltérő célokkal és módszerekkel készültek, a közös bennük az volt, hogy egy-egy konkrét élőlény megpillantásáról születtek az egyedi adatok, s ezek legnagyobb részét civil kutatók gyűjtötték be. Dr. Outhwaite elmondta: „Az eredményeink azt jelzik, hogy a civil kutatók szerepe hatalmas, bárki hozzájárulhat a munkájával egy akadémiai szintű kutatáshoz. A mostani vizsgálatokat nem végezhettük volna el, a több ezer önkéntes nélkül, akik évtizedek alatt beszámoltak látottakról.”
Jelentős különbségeket találtak az egyes élőlénycsoportok és ezeken belül az egyes fajok sorsa közt, a négy fő csoport közül csak egy mutatott hanyatlást: a nem rovar szárazföldi gerinctelenek, ilyenek pl. a pókok, százlábúak, csigák, melyek száma 1970 óta 7 százalékkal csökkent.
Sokkal nagyobb mértékben nőtt viszont a vízi rovarok elterjedése. 1970-hez képest 47 százalékos gyarapodást tapasztaltak az olyan állatok körében, mint a szitakötők, a kérészek, a tegzesek. E csoportok 1970-től az 1990-es évek közepéig csökkenést mutattak, onnantól kezdődően azonban gyors növekedésnek indult az állományuk. Hasonló, 36 százalékos növekedést mértek a mohák és zuzmók körében is az angol kutatók. Egyes szárazföldi rovarok, mint a hangyák vagy az éjjeli lepkék kisebb mértékű növekedést mutattak.
Bár a jelen vizsgálat csak 1970-ig tekintett vissza, sok korábbi felmérés azt sugallja, a legtöbb élőlény már az ipari forradalom, vagy még korábbi időszak óta hanyatlásnak indult, élőhelyvesztés, szennyezés, mezőgazdaság vagy urbanizáció okán. Nem vizsgálták azt, hogy milyen okok állnak a most felmért változások hátterében, ám a kutatók úgy vélik, a javulásokat a környezetvédelmi intézkedéseknek köszönhetik az élőlénycsoportok. A mohák és a zuzmók köztudottan a légszennyezettség indikátorai, míg az édesvízi rovarok a vízszennyezésre érzékenyek, így az ezek körében tapasztalt javulás a kedvező környezeti változásokat, pl. a modernebb szennyvízkezelés hatásait tükrözheti.
Richard Gregory, a UCL professzora hozzátette: „Más kutatásokból kiderült, az egyes helyszíneken végzett környezetvédelmi intézkedéseket követően javult a helyi biodiverzitás helyzete. Úgy véljük, hogy a kutatási eredményünk bizonyítja, a környezetvédelem és a természetes élőhelyek megóvása terén tett lépések kifizetődőek, és pozitív változásokat hoznak.”
Bár a kutatás pozitív eredménye csak csepp a tengerben, összehasonlítva a helyzetet a világszerte tapasztalt biodiverzitás-csökkenéssel, és mindenképpen hatalmas munka áll még a természetvédelem előtt, az kiderült, hogy maga a biodiverzitás a korábban véltnél összetettebben reagál a környezet változásaira. Dr Nick Isaac, a UKCEH kutatója egészítette ki: „Úgy tűnik a felmérés alapján, hogy a sokszínűségben egyik ponton bekövetkező csökkenést más ponton növekedés ellensúlyozza. Erről a folyamatról, s a teljes ökoszisztémára kifejtett hatásairól sokkal többet kell még megtudnunk.”