A kikelet bogarai

Ha olyan enyhe a február közepe, mint most, 2020-ban, a napsütés előcsalogathat néhány bogarat a téli rejtekhelyéről. Többségük azonban a hideg visszatértével ismét elbújik, mert igazi aktivitásuk március-áprilisban kezdődik. Néhány fajnak azonban most van a szezonja, és pár hét múlva már nem is láthatjuk őket.

Ha találkozni akarunk a tavasz bogárhírnökeivel, azt gondolhatnánk, hogy csak a háborítatlan természetbe érdemes mennünk. De nem!
Néhány évvel ezelőtt egy Vácrátóton lakó rovarász az Újpest-Városkapu metrómegálló közelében, a buszpályaudvaron várta a hazafelé tartó járatot. Feltűnt neki, hogy nagyjából egycentis sárga-fekete bogarak szaladgálnak az aszfalton, illetve a csikkekkel teleszórt, letaposott gyepen – pedig alig múlt még a tél. Lehajolt hozzájuk, és alaposan meglepődött: a nagy ritkaságnak hitt kétfoltos élősdibogár (Apalus bimaculatus) számos hím és nőstény egyede sürgölődött odalent párt keresve.

Ma már Budapest több kertvárosából és parkjából ismerjük e bogarat. Nem tudni, mi lehetett az elszaporodásának oka. A klímaváltozást ez esetben kizárhatjuk, mert igencsak hidegtűrő fajjal van dolgunk: előfordul Skandinávia déli részén is, és néha az olvadó hó szélén mászkál. Lehet, hogy csupán jobban odafigyelünk rá, és ott is keressük, ahol korábban soha –elszaporodása tehát csak látszólagos.
De mit akarnak ezek a bogarak a városban? Ha jobban körülnézünk az élőhelyükön, kis termetű tavaszi selyemméheket (Colletes cunicularius) is felfedezhetünk, amelyek a talajba fúrt lyukakba serényen hordják a pollent a legkorábbi virágokból. A kétfoltos élősdibogarak miattuk vannak itt: lárváik ugyanis a méhek földalatti fészkében felhalmozott nektár- és virágporraktárt, illetve a méhlárvákat élik fel.

Az élősdibogarak nagyon rövid életűek; kifejlett korukban valószínűleg nem is táplálkoznak. A lomhább, vaskosabb nőstények a földön gyalogolnak, a karcsúbb, fürgébb hímek néha alacsonyan röpködnek is. Párosodás után hamar elpusztulnak. A peték már a nőstény testében kikelnek, és a nagyon apró lárvák halott anyjuk teteméből bukkannak elő. Pontosan nem tudjuk, hogy miként jutnak el a méhek fészkébe – a rokonságukba, vagyis a hólyaghúzófélék (Meloidae) családjába tartozó fajok vagy felmásznak a virágokra, és a méhekbe kapaszkodva vitetik magukat a föld alá, vagy gyalogosan keresik fel a balszerencsés méhek üregeit.

A kétfoltos élősdibogárnak Magyarországon él egy „unokatestvére”, a mezei élősdibogár (Apalus bipunctatus). Ő már tényleg ritkaság: az ország déli feléről ismert néhány lelőhelye, például gyeppel benőtt árvízvédelmi gátakról. Nagyon hasonlít a budapesti parkokban is élő rokonához, de vörös színe teltebb, a potroha, illetve a középső és hátulsó lábszárai sárgák. A Sebes-Körös gátján a két faj azonos élőhelyen is előfordul.