Havasi varjú

Először 1996 májusában találkoztam ezzel a csodaszép fekete tollú madárfajjal, a spanyolországi Monfragüe Nemzeti Parkban.

Később 1997. decemberében pedig a híres marokkói madarászhelyen Oukaimeden Marrakesh határában szintén két madarat figyelhettem meg. 2019-ben pedig a nyugat-palearktikus faunatartományon kívül, immáron Közép-Ázsiában a Tien-san hegység 2800 méter körüli magasságában szintén összehozott vele a sors.

Európában a legjelentősebb állománya a Pireneusi-félszigeten él, nem csak a magas hegyek költőfaja, elterjedési zónájának a nyugati határán fészkel a tengerszinten is. Költőhelye sziklaperemek, meredek sziklafalak, sziklapárkányok. Svájcban várromok, mint ahogy én is láthattam spanyol nemzeti parkban. Fészke csókához hasonló: ágakból, vaskosabb gallyakból áll, melyet állati szőrrel és gyapjúval bélel. Három-öt tojás rak, a tojások színe szürke barnás-szürke foltozással. A tojás mérete 3,9 x 2,8 centiméter. A tojó 18 napig kotlik, addig a hím eteti őt. A fiókák viszonylag sokáig, 41 napos korukig, vannak a fészekben, mindkét szülő eteti őket. A havasi varjú (Pyrrhocorax pyrrhocorax) tápláléka gerinctelenekből, rovarok azok lárváiból és pókokból áll, amelyeket a talajon szedeget össze, azonban Közép-Ázsiában megfigyelték, hogy a háziasított állatok szőréről összegyűjtik a parazitákat. Az olaszországi publikációban téli táplálékaként a tyúktaréj faj hagymája valamint alpesi bogyós növények is szerepelnek.
Hazai előfordulásról egy érdekes adat: 1928. december 25-én egy hím példányt ejtettek el Salgótarján közelében. A Természettudományi Múzeum 1956-ban bombatalálatot kapott, így az ott található bizonyító példány megsemmisült. Korábban, hazánk faunájában csak úgy fogadtak el új madárfajt, ha az begyűjtötték egy múzeum számára. Természetesen ez a gyakorlat ma már nem így van. Állománya csökkenő tendenciát mutat. Idehaza védett, természetvédelmi értéke 25 000 forint.