Északi költőhelyükre tartanak az aranylilék

2020-ban az első átvonuló csapattal február 19-én találkoztam a Karakószörcsök határban elterülő belvízen.

Északi költőhelyük felé – a mocsaras, lápos tundravidékre – vonulnak ilyentájt az aranylilék (Pluvialis apricaria). A madár fészkel Oroszország északi partvidékén, a Brit-szigeteken, Finnországban és a Baltikumban is.
Az átvonuló példányok kisebb-nagyobb csapatokban táplálkoznak a költőhelyekhez hasonló élőhelyeken. Legnagyobb csapatát 2004. áprilisában láttam a Lánci-Ürbő pusztán, Apaj határában, ahol 2500 madár mozgott együtt. Költőhelyén 2005-ben, Észtországban sikerült ráakadni, ahol egy pallósoron megközelíthető hatalmas lápon fészkeltek.

Az átvonulók zöme nem nászruhás. Idehaza a Hortobágyon vonulnak át a legnagyobb számban. Évente csak egyszer költ. Fészkét fűcsomók, moha közé építi, fűszálakkal és néhány tollal béleli. Néhány esetben fészekanyag nélkül vastag mohapárnára rakja le 3-4 tojását, ahol a két szülő felváltva kotlik. Tojásai mesterien álcázottak, belesimulnak a mohaszőnyegbe, színűk halványzöld alapon nagy sötét foltokkal tarkálltak, ovális alakjuk van. A fiókák egy-másfél nap után elhagyják a fészket, cirka egy hónapos korukban lesznek röpképesek. Férgeket, apró pókokat, rákokat és növényi részeket fogyaszt, ősszel az áfonya bogyóját is. Nálunk gyakori átvonuló, szinte az ország bármely részen felbukkan vonulás során, a hegyek kivételével.
Az aranylile védett madárfaj, természetvédelmi érteke 25 000 forint.