Énekelnek az erdei pacsirták

A legnagyobb meglepetés számukra, hogy sok helyen vannak fás, bokros területek, lápok, mocsarak, természet közeli erdők és sorolhatnám tovább. A napokban eljutottam egy fás legelőre Nyőgér határában. Életemben sok ilyen élőhelyen jártam, de amit itt láttam, az a legszebb az összes közül. Megmaradtak hatalmas körtefák, a beeredősült részeken gigászi akácfákra akadtam, köztük egy-egy monumentális tölgyre. Mint később kiderült jó pár évvel ezelőtt itt forgattak egy honfoglalás korabeli filmet is. A legelő felett pedig szüntelenül énekelt egy hím erdei pacsirta (Lullula arborea). A magyar nép ajkán a tavasz kezdetét a Zsuzsanna napján felcsendülő rokonfaj a mezei pacsirta éneke jelentette.

Az erdei pacsirta magyar elnevezése kevésbé találó, hiszen nem a zárt erdők madara. Élőhelyei sokkal inkább a sziklás, köves, alacsony füves, bokrokkal és fákkal ritkán tarkított területek. Többek között a  bányaudvarok befüvesedett hányóit kedveli. Hazánkba korán, gyakran február derekán megérkezik, költőhelyét rögtön birtokba veszi, amelyet a hímek énekelve körberepülnek. A tojók néha már március végén a tojásaikat melengetik a fűcsomók védelmében.  Az öreg madarakra jellemző, hogy a régi költőterületekre visszatérnek. Táplálékuk rovarlárvákból, lepkehernyókból és egyenesszárnyúakból áll.
Az őszi vonulás során gyakran kisebb csapatokba verődnek, hazánk területét október végén hagyják el az utolsó egyedek. A telet a Földközi-tenger medencéjében töltik. A hatvanas években még a főváros közvetlen határában is költöttek erdei pacsirták, napjainkban az erősödő turistaforgalom következtében eltűntek innen az utolsó költőpárok is, bár vonulás idején néha-néha felbukkan. Veszprém megyében örvendetes módon emelkedik a költőpárok száma, a számukra alkalmas élőhelyen egyre gyakrabban csendül fel tavasszal az erdei pacsirtaszó. Magyarországon védett faj, természetvédelmi értéke 50 000 forint.