Mocsári békák násza

Akkoriban Veszprém megye első rétisas párja ott telepedett meg. Más volt akkoriban a világ, a hatalmas tölgyerdők még lábon álltak a tavak körül mesés erdőkben lehetett bolyongani, ahol az erdőszéleken májusban ott virított a méretes királyné gyertyája. A tavak tőszomszédságában a rétet kézzel kaszálták, lovas kocsival hordták le a szénát, a malomban pedig laktak, Ottó bácsi például mindig beszámolt, milyen madarat látott éppen aznap.

Fehér aszfodélosz (Asphodelus albus), sok helyen királynő gyertyája néven is ismert.

Forrás: Ifj. Vasuta Gábor

Az erdők nagy része eltűnt, pár folt maradt csak hírmondóban, ami megmaradt a tavak szegélyében az a szép égeres folt, ahol kora tavasszal a vizek szélein  ott virít a mocsári gólyahír. Neve összefonódik a fehér gólya érkezésével, akkor virágzik, mikor afrikai szállásukról visszajönnek költeni gólyáink.
Ennek az égerlápnak egy tüneménye ilyentájt a mocsári béka (Rana arvalis). A hímek ilyenkor azúrkék színűvé váltanak, hazánkban ő az egyedüli békafaj, aki ilyen ruhát ölt a nászidőszakra. A hímek a bőrük alatt összegyűlő folyadéknak köszönhetően lágy tapintásúvá válnak. Mikor a vizekről felolvad a jég indul nászuk. A két belső, nem kitűrhető hanghólyagjuk segítségével a hímek ekkor bugyborékoló hangot hallatnak. Itt járva, e hang felfedi kilétüket.

Zsákmány után a szürkületi és éjszaki órákban járnak. Táplálékát csigák, pókok, férgek, ászkák és különböző rovarok jelentik. Természetes ellenségeik a vízisikló, amely ha elkapja, egyben nyeli le, valamint a gólyák, viszont ők az állományt nem veszélyeztetik.
Hazánkban védett faj, a természetvédelmi eszmei értéke 50000 forint.