Nőnapi virágcsokor fotós hölgy olvasóinktól
Ezúttal a fotós hölgy olvasóink csodás felvételeiből válogattunk egy hatalmas nőnapi csokrot, a képek mellé a virágokról is átadunk egy kis információt.
Tavaszi virágaink közt számos védett is virít, így a lehető legjobb e virágokat fényképezőgéppel gyűjteni, virtuálisan átadni!
A téltemető (Eranthis hyemalis, cikkünk nyitóképén) sárga kis napocskákként ragyog a késő téli – kora tavaszi erdő alján, mediterrán eredetű növény, és bár eredetileg nem volt őslakos a Kárpát-medencében, a 17. századtól kertekbe, parkokba ültették, s e helyszínekről kivadult állományai harmonikusan váltak a hazai flóra részévé. Ma már védett, számos botanikus kertben is találkozhatunk vele, és amikor igazán tömegesen nyílni kezd, sárga tőle a talaj. Szerencsére téltemető gumót tudunk botanikai változatban vásárolni, így a saját kertünkbe is telepíthetünk néhány tövet – ahol a hóvirág jól érzi magát, ott a téltemető is.
A hóvirág talán a legismertebb kora tavaszi virágunk. Kertekben gyakran találkozunk a balkáni-török eredetű pompás hóvirággal (Galanthus elwesii), amely nemcsak szélesebb levele és nagyobb virága révén különbözik a hazánkban őshonos és védett kikeleti hóvirágtól (Galanthus nivalis), hanem abban is, hogy virága belső lepellevelei (a kis kürtő alakú „szirmok” a virág közepén) nagy kiterjedésű zöld mintát viselnek. A mi kikeleti hóvirágunk e belső lepellevele a pereménél csupán hullámos zöld vonallal díszített.
A hóvirágra kissé hasonlító vadvirágunk a szintén védett tavaszi tőzike (Leucojum vernum), jóval kevesebb helyen találkozhatunk vele, mint a hóvirággal, a nedves, üde helyeket, patakvölgyeket, mocsárréteket, láperdőket, ártéri erdőket kedveli. Viszonylag nagy termetű, 20-30 centi magasra is nőhet, s nem ritka, hogy egy száron két virág is hajt. Szerencsére ma már a tőzikének is lehet vásárolni botanikai hibridjeit, így kertekben is találkozhatunk üde, bólogató virágaival.
A sáfrányok az eső napsütésre széttárják szirmaikat, e virágok a korán ébredő méhek, zengőlegyek első táplálékát adják. Szintén közkedvelt kerti virág, számtalan botanikai változata s hibridje terjedt el, színeiben a hófehértől az aranysárgán át a liláig változik, foltos, sávos-csíkos mintázattal, apró vagy épp nagy virágokkal is. A legszebbek azonban e virágból is a vadon élő és védett fajaink, mint a csíkos szirmú tarka sáfrány (Crocus reticulatus), a lila szív alakú mintát viselő kárpáti sáfrány (Crocus heuffelianus), a fehér sáfrány (Crocus vernus subsp. albiflorus). Kerti változatai különösen jól mutatnak fű közé ültetve, ahol hasonlóan viríthatnak, mint például a Kárpátok vagy az Alpok napsütötte hegyi rétjein.
A kora tavasz, de néha már a tél vége egyik első erdei virága a hunyor, s kertjeinkben is vele találkozhatunk legkorábban. Hazánkban három vadon élő hunyorfaj van, az északkeleti országrész hegyvidékén honos pirosló hunyor (Helleborus purpurascens), a Dunántúl nagy részén elterjedt kisvirágú hunyor (Helleborus dumetorum), illetve a dél-dunántúli elterjedésű illatos hunyor (Helleborus odorus). Virágainak „szirma” e növények esetében nem sziromlevél, hanem a csészelevelek ölelik körbe a porzókat-termőket, e csészék egyes fajok esetében színessé váltak, másoknál zöldek maradtak. A kertekben botanikai hibridekkel, vagy a Nyugat-Európában őshonos fekete hunyorral találkozunk leggyakrabban.
A nemes májvirágot (Hepatica nobilis) talán nem kell bemutatni senkinek, hisz idén e védett faj az év vadvirága cím birtokosa. Szőrös száron kiemelkedő élénk kékeslila virágait a napsütéses időben könnyű észrevenni a kora tavaszra már szürkés-barnává vált avar közt. A növény a leveleit csak később hajtja, ezzel még feltűnőbb szépsége erdeinknek. Előfordul fehér színváltozata is (ez természetes változat), így ne csodálkozzunk, ha egy túra során a lila májvirágok közt egy tő fehéret, esetleg rózsaszínt is megpillantunk. Nem lehet eléggé hangsúlyozni annak a jelentőségét, hogy már májvirágot is vásárolhatunk botanikai változatokban, többféle színben is, így talán sokkal kevesebb embernek jut eszébe a védettség ellenére erdőből hazavinni a töveit.
A csillagvirágok is elsősorban nedves, ártéri erdeink ragyogó tüneményei, kékeslila csillagocskái törékeny szárakon emelkednek az avar fölé, a szár mellett két keskeny levél látható. A virág gyakran fürtökben nő, de néha csak 2-3 virág billeg a szárakon. Hazánkban virít a nyugati csillagvirág (Scilla drunensis) és a ligeti csillagvirág (Scilla vindobonensis). Az ország északkeleti részén az erdélyi csillagvirág él (Scilla kladnii), továbbá endemikus faja a Velencei-hegységben élő Speta-csillagvirág (Scilla spetana). Ezek is védettek, és köztük is előfordulhat fehér, vagy rózsaszín változat is a természetben.
A kakasmandikó (Erythronium dens-canis) rózsaszínes virágait is a még csupasz erdők alján találhatjuk meg, elsősorban hazánk nyugati-délnyugti dombvidéki erdőire jellemző. Ez Európa egyetlen kakasmandikó-faja, rokonai többsége Észak-Amerikában él, ott számos színben találkozhatunk vele, s ezen amerikai fajok botanikai változatát kertünkbe is ültethetjük akár. A hazai virág ez esetben is védett! Tudományos nevében a „dens-canis” arra utal, hogy a növény gumói a kutya szemfogához hasonló alakúak.
A hazai, 18 fajba sorolható ibolya közül egyesek már az első melegebb napokban nyílnak, egymástól megkülönböztetni számos esetben igen nehéz. A kora tavaszi fajok közt kitűnik az illatos ibolya (Viola odorata), amelynek jól ismert lila és fehér színváltozata is, illetve a fehér ibolya (Viola alba), és még a csodás ibolya (Viola mirabilis) is kivirágozhat ilyenkor. A 18 ibolyafaj között 3 védett is akad, ám velük kis eséllyel találkozhatunk csak.
Meglepő módszerekkel élik túl az állatok a telet
Egyesek elbújnak, mások összedolgoznak, de vannak, akik inkább hagyják az egészet.
A magyar mérgeskígyó nyomába eredtünk
Egy Škoda Kodiaqkal kísértük el Halpern Bálint herpetológust, aki ritka kígyónk megóvásán dolgozik.
Az etióp farkas néha méhecskének érzi magát
Az etióp farkas ragadozó, a szürke farkas rokona, ám kimondottan szereti a nektárt.
Csapadékos időkben több a válás
Legalábbis a madaraknál: hasonló összefüggést találtak az extra száraz időszakok esetében is a Seychelle-szigeteki poszáta esetében.
A természetfotóst is meglepte, mit kapott lencsevégre
Nem tudta, mit lát pontosan a képen, de szerencsére követői választ adtak a kérdésére.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
