Mi legyen az olajfúró szigetek sorsa?

A kaliforniai partok előtt álló ilyen fúrószigetek jó része 1960-1980 között létesült, megérett a szétszerelésre, ám a hosszú évtizedek alatt a vízben álló részüket teljesen belakták a tengeri állatok, ahogy ezt teszik minden, a tengerbe került tárggyal. A számítások szerint azzal, ha teljesen (értsd: tengerfenékig) szétszerelik a fúrószigeteket, a környezetükben élő halak biomasszában számított átlag 95 százaléka elvész, számolt be az EOS földtudományi hírportál.

Kalifornia partjai mentén 27 ilyen, szétszedésre váró fúrósziget áll, a legtöbb a Santa Barbara – csatorna területén, a rozsdás kísértetektől azonban végleg meg akar szabadulni az állam.

Erin Meyer-Gutbrod, a Kaliforniai Egyetem Santa Barbaraban lévő tengerkutató intézetének ökológusa elmondta „Ha a termelés megszűnik, a személyzet lezárja, s elhagyja a kutakat, az infrastruktúra sorsáról pedig tárgyalásokat folytatunk majd. A kérdés az, hogy teljesen szétszereljék-e az építményeket, vagy maradjanak meg mesterséges zátonyként?”

A Mexikói-öböl területén régóta működő program a fúrószigetekből mesterséges zátonyokat kialakító „Rigs to Reef” azt bizonyítja, hogy az élővilág számára a tengerben hagyott szerkezetek rendkívül jó életteret biztosítanak. Nem egy esetben ezek a mesterséges építmények biológiai szempontból produktívabbak, mint a természetes sziklákból álló zátonyok. (A mesterséges zátonyként használt ember által készített tárgyak sok esetben zegzugosabbak, több lehetséges búvóhelyet tartalmaznak, mint a sziklák.)

A kaliforniai partoknál álló 24 régebbi fúrószigetnél, amelyek mindegyike sekély, 26 méternél nem mélyebben áll a tengerben, 1995-2013 közt felmérték az élővilágot, mind az érintetlenül hagyott, mind a részben, mind pedig a teljesen leszerelt szerkezet esetében is. Donna Schroeder, a Camarilloban lévő Óceáni Energiairányító Hivatal tengeri ökológusa kollégáival manuálisan számlálta a halakat a fúrószigeteknél, könnyűbúvárként vagy kis búvárhajón, s az így látott állatok mennyisége és mérete alapján számították ki a szigetek produktivitását. Meyer-Gutbrod és kollégái munkájából az egyes halfajok eloszlására derült fény, illetve arra, hogy a fúrószigetekre tapadt, majd később lehullott kagylók mennyire kiváló búvóhelyet biztosítanak az apró halaknak.

A vizsgálatok és felmérések eredményeként arra jutottak, hogy a fúrószigetek teljes szerkezetének eltávolítása 83-99 százalékos csökkenéssel járna a halak biomasszában számított mennyiségére. Ha viszont a víz feletti részeket szerelik csak le, s a tartószerkezet megmarad a tenger felszíne alatt, akkor csupán 10 százalékkal esik vissza a halmennyiség.

A kutatók az eredményeiket egy februári oceanográfiai konferencián ismertették San Diegóban, és mivel e fúrószigetek közel állnak a partokhoz, s a helyi lakosság is érintett a szétszerelésükben, egy lakossági fórumon is beszámoltak a megszerzett tapasztalataikról s a várható következményekről.