Megérkeztek a böjti récék!

Itt még „ősi állapotok” uralkodnak, megállt mélázni az idő. Nagypirit alatt télvégén mindig van látnivaló a madarászoknak, szép számmal mozognak a Marcal árterületén a böjti récék (Anas querquedula). 2020-ban március elején érkeztek ide az első példányok.

Színes récecsapat

Forrás: Ifj. Vasuta Gábor

A madarak nagy része éjszaka vonul, fentről megpillantva a holdfényben is tükröződő vizeket, nyomban leereszkednek a táplálékban gazdag területre, így a tavaszi vonulás alkalmával hosszú időt töltenek itt a vízimadarak. A récék között a böjti szelekkel, március idusán érkező böjti récét  láthatjuk itt napjainkban a legnagyobb számban, a csillogó vízfelületen úszkálva, táplálék után keresgélve. Téli szállása Afrika középső és északi tájain található. Telel továbbá a Niger és Szenegál folyóinak vidékén. A párok már a telelő helyen összejönnek. Tavaszi érkezésük után gyakran kergetőznek, alacsonyan repülve a vizek felett, közben jellegzetes hangjukat hallatják.  A kerregő hang, amelyet leginkább úgy tudnánk jellemezni, olyan mintha egy fadarabot végighúznánk egy sűrű kerítésen.
Hazánk sekély vizeinek jellemző költőfaja. Tápláléka nagyobb részt növényi részekből áll, kedveli a békalencsét. A kagylókat, vízicsigákat, piócákat, kérészeket és békapetét továbbá szúnyoglárvákat is fogyaszt, amelyeket a vízinövények közül válogat ki. Népi elnevezése a makkruca és pergőréce. Európa számos országában csökken állománya, míg hazánkban örvendetes módon stabil populációja él. Fokozottan védett madárfaj, természetvédelmi értéke 100 ezer forint.