Apácahantmadár – kazahsztáni emlék
Ifjúkorom nagy részét Budán töltöttem, sokat madarásztam a Gugger-hegyen (Látó-hegy) tizenéves koromban, majd később az Orbán-hegyen éltem, ahol ismét nagyon jó madarászhelyek voltak a közelben, egyik nagy kedvencem a budaörsi kopárosok voltak.
Mindig szeretettel olvastam Schmidt Egon ornitológus írásait arról, hogy itt kövirigó költött valamint párszor kóborlóként előfordult az apácahantmadár (Oenanthe pleschanka) is, mindez az ötvenes és hatvanas években! Telt-múlt az idő, itt kirándulva, mindig a régebbi adatokra gondolva, szinte megjelent előttem a faj.
Majd jó pár éve eljutottam a Krím-félszigetre, ahol egy fiatal apácahantmadarat sikerült megpillantanom a távcsövem lencséjén keresztül. 2019-ben a Tau-Kum sivatag (Kazahsztán) egy út menti bodegájában költöttük el szerény ebédünket, miközben egy csodaszép hím apácahantmadár énekelt az épület melletti fa villanypóznáján. Úgy gondolom, hogy itt vált valóra a hazai kopárosokban megálmodott álmom. Mit ad Isten, ugyanebben az esztendőben, Magyarországon is felbukkant egy hím madár. Olyan friss volt a kinti élmény, hogy még a gondolata se merült fel, hogy meglessem idehaza e szépséget.
Fészkel a Fekete-tenger északi partvidékén, a Kaukázusban, az Iráni-felföld jelentős részén. Élőhelye a nyílt, sztyeppi vegetációval borított száraz füves lejtők, sziklás-hegyoldalak. Belső-Ázsia magas hegyeiben pedig 1000-2500 méter magasan a leggyakoribb. Évente csak egyszer költ, május-június hónapban. A négy-hat tojáson a tojó kotlik, eközben a hím etet. Két hét alatt kelnek ki a fiókák, és ugyanennyi idő alatt hagyják el a fészket. Kövek alatt, sziklák között rejtőznek, de szüleik közben etetik őket.
Hazánkban az apácahantmadár védett faj, természetvédelmi eszmei értéke 25 000 forint.