Ősi sziklarajzok őrzője a Kakadu Nemzeti Park
Az Ausztrália északi részén található Kakadu Nemzeti Park három dologról nevezetes: a világörökség sziklarajzokról, a Yellow Water nevű folyón szervezett hajókirándulásokról és a vízesésekről.
A vízesésről és a hajókirándulásról sajnos lemaradtam. A szárazság miatt nem nem voltak látványosak, a hozzájuk vezető utakat le is zárták.
Ahogy kicsit elcsigázva vezettem a kihalt, szavannás tájon, mint valami látomás, hatalmas vörös sziklák jelentek meg a horizonton. Ezek az óriási vörös kőhegyek jelentettek menedéket a húszezer éve itt élő őslakosoknak a hőség elől. Ide húzódtak be vadászat közben és itt pingálták a sziklafalakra az emberiség egyik legrégebbi rajzait. Bár a 100 km hosszú, 200 km széles óriási területen mintegy ötezer lelőhely van, kettő emelkedik ki közülük: Ubirr és Nourlangie. A sziklarajzok korát nehéz megállapítani, de úgy becsülik, a legrégebbiek 20 ezer évesek. A rajzok nem esztétikai okból készültek, hanem amolyan iskolai táblaként: így okították az nagyszülők a gyerekeket. És miért a nagyszülők? Mert a szülök voltak elég fittek ahhoz, hogy addig vadásszanak, gyűjtögessenek.
A Yellow Water a Kakadu legnagyobb folyója, melyen napfelkelte és naplemente idején hajókirándulásokat szerveznek. A túraleírásban benne volt, hogy a vízen hűvös lehet, így én szófogadóan bepakoltam a hátizsákba sapkát és meleg öltözetet. Nos, nem volt rá szükség, bár hajnalban valóban lehűlt a levegő 40 fokról úgy 35-re.
A jó kétórás túra során a hajón kényelmesen ücsörögve egymás után láttuk az úszkáló vagy épp napozó krokodilokat. Félni nem kell tőlük, mert a hajókat soha nem támadják meg. Úgyhogy ha észszerűen viselkedik az ember, nincs veszélyben, maximum ha a minél jobb kép reményében a víz felé lógatja a kamerát, a karja bánhatja.
Fürödni azonban nem szabad sehol sem a park területén, sőt, a folyók partjától érdemes legalább három méteres távolságban megállni, ha gyalog van az ember. Míg a vízben semmi esély nincs a krokodilok ellen, a parton megúszható a támadás, ha elég gyorsan fut valaki: a krokodilok ugyanis „gyalog” elég lomhák. Ugrani vízből viszont remekül tudnak, akár három méter magasra is, a környéken néhány helyen „jumping croc” kirándulásokra is be lehet nevezni. Én inkább kerülni szoktam minden olyat, ahol az állatokat produkáltatják, még ha az aránylag olyan természetes viselkedés is, mint a krokodiloknak az ugrás, így ezt a programot kihagytam.
A sütkérező krokodilokon kívül sokféle madár bukkan fel a partokon, no és a vízi bivaly is, mely eléggé elterjedt a vidéken. De még ha nem is láttunk volna semmilyen állatot, akkor is megérte volna a hajózás – ilyen nyugodt, érintetlen vidéket ugyanis ritkán lát az ember.
Nem állítom, hogy könnyű volt ez a pár nap, gyilkos volt a hőség és őrjítőek a legyek. De az is biztos, hogy emlékezetes út volt.
Írta és fényképezte: Kisgyörgy Éva – travellina.hu
Ezért énekelnek télen is a madarak
Amíg az állatvilág nagy része a télre készülődik, egyes fajok már a tavaszra gyakorolnak.
Fák tetején élnek ezek a furcsa kenguruk
Ismert rokonaikkal ellentétben nem jók az ugrálásban, azonban a mászásban annál inkább.
Szárnyas ragadozók érkeztek hozzánk téli vendégségbe
A nagy őrgébics a magasból csap le prédájára, amelyet aztán tövisekre, tüskés ágakra szúr.
Mindössze 30 példány él már csak ebből az állatfajból
Annyira kevesen és olyan elszórtan élnek már csak, hogy szaporodásuk rendkívül nehézkes.
Ezek az év legviccesebb természetfotói
Fába szorult mókus, lezuhant madár és sast kergető hal is feltűnik a képeken.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
