Rovarstoppos utazás a Kánaán felé

Érzi az irányt. Monoton szedi lábait, akár egy parányi robot, nem állítja meg sem ág, sem kavics. Nincs egyedül. Egyetlen árva stoppos utazik rajta. Egy stoppos a nyirkos éjszakák vadászai közül. A csapatszállító harckocsi tele van hellyel, egy szem utasa pedig vakmerően kihasználva ezt, fel-alá rohangál. Talán nem jószántából. Számára olyan a jármű, akár egy rozoga szekér, vagy inkább teve a sivatag közepén, hideg üdítő, hűtés és légkondicionálás nélkül. Kültakarója oly vékony, hogy szinte látni a testéből kipárolgó nedvességet, óráról órára zsugorodik, s végül aszottan hullik majd a porba, s válik eggyé az avar parányi szemcséivel, ha időben el nem érik az oázist. Az oázist, amely táplálja majd a bogár utódait, az oázist, ahol vizet s élelmet talál az utazó. Ezt az oázist nem szegélyezik pálmafák, közepén nincs hűsítő forrás, nem lengi körül virágillat. Egy sötét kupac az erdei úton csupán. Néhány rög, amely pár órája hagyta el egy arra járó szarvas testét. Mi emberek fintorogva tekintünk rá, számukra mégis az életet jelenti. De messze még a forrás. Jól tudja ezt ló és lovas. A parányi vak jószág végül megpihen. Egész közel húzódik hátasa szeméhez, mintha csak látni vágyná általa, vajon merre a cél…

Utazó nyűgatka faj (Mesostigmata sp.) kifejlett példánya ugróvillást (Ceratophysella sp.) zsákmányolt.

Forrás: Ujvári Zsolt

Erdei séta alkalmával hányan találkoztak már úton döcögő álganéjtúrókkal? És vajon hányan láttak már olyat ezekből a pompás kék bogarakból, amin fura, narancsbarna bütykök éktelenkedtek, mintha száz szemölcs borítaná a bogár testét? Ha kézbe veszünk egy ganéjtúrót, álganéjtúrót, temetőbogarat, vagy bármilyen más olyan nagytestű bogarat, amely ürüléket vagy elhullott állatok tetemeit keresi, akkor bizony alig-alig találni olyan példányt, amely egyedül vándorol. Szinte mindegyiken látunk néhány ilyen kis gombócot, néha akár több százat is. Ha közelebbről szemügyre vesszük a gombócokat, észrevesszük, hogy bár rögzülnek a bogár testén, bizony lábaik vannak, s olykor meg-megiramodnak, hogy védett helyet keressenek a páncélok és lábak rejtett zugaiban. Atkákról van szó. És ilyenkor gyakran felszínre törnek a sztereotípiák, miszerint ezek az atkák egészen biztosan élősködők, a bogár testnedveit szívogatják, mennyire szenvedhet szerencsétlen állat, főleg, amikor teljesen elborítják potyautasai. Márpedig nincs itt másról szó, csupán ennyiről: az atkák potyautasok, a jelenség tudományos neve pedig forézis.

Sok család, és még több faj utazik így különféle bogarakon, poszméheken, a legtöbbnek egyetlen célja van: elérni a Kánaánt. És bizony az úti cél általában ugyanaz a bogár számára is: egy kupac ürülék, egy elpusztult erdei egér. A ganajtúrók, dögbogarak, temetőbogarak ezekbe a közegekbe helyezik petéiket, lárváik pedig ezt a bomló szerves anyagot fogyasztják majd. Az atkáknak viszont más kell. Ha elérik a célt, nem foglalkoznak többé szállító járművükkel, mind egy szálig elengedik a bogarat és leszaladnak a testéről. Olyasmit keresnek, amit szintén odavonzott a bizarr tápanyagforrás szaga: legyeket, egész pontosan azok petéit. Ha egy élőlény elpusztul, és egy fülledt nyári napon bomlásnak indul, általában a legyek az elsők, melyek kifinomult érzékszerveiknek köszönhetően megtalálják azt, majd a testnyílások környékére (fülek, orr, száj, végbél) helyezik petéiket. Ezután érkeznek a szintén érzékeikre támaszkodó bogarak, egyesek repülve, mások gyalogszerrel. Az atkák azonban egyrészt aprók, ebből kifolyólag lassúak, másrészt korántsem érzik meg száz méterről a bomló szövetek szagát, tehát meglehetősen nehezen jutnának el az ürülékből és tetemekből kialakuló táplálékszigetecskékre. Így hát az evolúció azon csoportok számára kedvezett, melyek elkezdtek felkapaszkodni az avarban csörtető bogarakra, melyek jelentős része ezekre a szigetekre tartó utazóeszköz volt.

Színezett pásztázó eletkronmikroszkópos felvétel egy bogár testén talált utazó nyűgatkáról (Macrocheles glaber)

Forrás: Ujvári Zsolt

Tavaszi álganéjtúró (Trypocopris vernalis) hasi oldalán a bogár erős kitinszőreibe kapaszkodó utazó nyűgatkák (Mesostigmata sp.)

Forrás: Ujvári Zsolt

További érdekes jelenség, hogy a kapcsolat bogár és atka között akár szimbiózissá is fejlődhet, temetőbogarak például nemhogy nem bánják, hogy potyautasokat szállítanak, hanem előnyt is jelent számukra, ha atkákat telepítenek az elásandó tetemre, hiszen az atkák eltakarítják arról a temetőbogár kikelő lárvái számára vetélytársat jelentő légypetéket, így bizony az atkák segítségével növekszik a bogár szaporodási sikere.

Írta és fényképezte: Ujvári Zsolt