Veszélyben az amazóniai esőerdő élővilága

A Bangori, a Southamptoni és a Londoni Egyetem csapata azt mérte fel, hogy a különböző élővilágok milyen sebességgel szűnhetnek meg egy kritikus pont elérését követően – számol be az EurekAlert.

Az amazóniai esőerdő például 50 éven belül eltűnhet, helyét pedig egy szavanna veheti át. Simon Willcock, a Bangori Egyetem munkatársa szerint tanulmányuk azt mutatja, hogy az embereknek a véltnél korábban fel kell készülniük ezekre az átalakulásokra.

Willcock hozzátette, drámai változásokról lesz szó, melynek során elveszítjük azokat az előnyöket, melyeket az érintett ökoszisztémák biztosítanak. Ez kevesebb élelmet, nyersanyagot vagy oxigént jelenthet.

A kutatók úgy gondolják, hogy azok az élővilágok stabilabbak, ahol nem egyetlen faj dominál, hanem a fajok közötti interakció a jellemző. Az elefántok például ökoszisztémájukban kulcsszerepet töltenek be, hatalmas hatást gyakorolnak a környezetükre és a többi fajra, képesek fákat kicsavarni, vagy messzire szállítani a növények magjait. Egy hasonló kulcsfontosságú faj eltűnése gyors összeomláshoz vezethet az érintett élővilágban.

És, mi lehet az oka a kulcsfontosságú fajok eltűnésének? Például az erdőirtás, mégpedig útépítés céljából. Amerikai, bolíviai, brazil, svéd, perui és kolumbiai kutatók jutottak arra, hogy nagyjából 2,4 millió hektárnyi esőerdő kiirtásával járhat az Amazonas-medence térségét érintő jövőbeli útépítés.

Annak ellenére, hogy az amazonasi esőerdő kulcsfontosságú szerepet játszik a légköri szén-dioxid megkötésében, a térség országainak kormányai továbbra is engedélyezik az erdőterületeket érintő útépítéseket, gyakran anélkül, hogy egyáltalán felmérnék ezeknek a projekteknek az ökológiai hatását, vagy azt, hogy gazdaságilag életképes beruházásokról van-e szó – olvasható a PhysOrg tudományos-ismeretterjesztő hírportálon.
A kutatók 75 olyan útépítési projektet elemeztek, amelyet a következő öt évre terveztek be az Amazonas-medence térségén osztozó országok.
Az új utak, amelyeknek együttes hossza nagyjából 12 ezer kilométer lesz, hozzávetőlegesen 27 milliárd dollárból fognak megépülni. A Kolumbiát, Perut, Ecuadort, Bolíviát és Brazíliát érintő beruházások célja a mezőgazdasági termelés és a szarvasmarha-tenyésztés fellendítése.
A szakemberek a következő 20 évre vonatkozóan értékelték ki a projektek hatásait. Az eredmények szerint a tervezett útépítések körülbelül 2,4 millió hektárnyi esőerdő kivágását jelentenék. A projektek 17 százaléka környezetvédelmi szabályozásokba ütközik vagy sérti az őslakosok jogait.
A kutatók kiértékelése szerint az útépítések nagy részére fordított pénzek nem fognak megtérülni, sőt, a beruházások majdnem fele veszteséges lesz. A szakemberek rámutattak, hogy az általuk ráfizetésesnek értékelt projektek törlésével 7,6 milliárd dollárnyi összeg nem veszne el és durván 1,1 millió hektárnyi esőerdőt meg lehetne menteni.
A kutatók besorolták a projekteket, azok környezeti és szociális hatásának mértéke alapján és megállapították, hogy ha az illetékesek csupán a legkisebb hatással bíró beruházásokat hagyják jóvá, a többit pedig törlik, az 4 milliárd dollár nettó nyereséget jelentene és a fakivágás tekintetében is csupán az eredetileg becsült 2,4 millió hektár 10 százalékával kellene számolni.