A világ tetején élő aprócska emlős
Ez az apró rágcsáló a tengerszint feletti legmagasabb területen, az Andokban fekvő Llullaillaco rétegvulkán csúcsán él.
Jay Storz, a Nebraskai Egyetem biológusa és társai 2020 februárjában mászták meg a 6723 méteres vulkánt a chilei-argentin határon, hogy megbizonyosodjanak arról, ilyen magasságban is élnek emlősök.
A kutatóexpedíciót egy 2013-ban felvett videoklip inspirálta, Matt Farson hegymászó a Llulaillacón, mintegy 6600 méter magasan kamerájával felvett egy hóban futó kisemlőst. Soha ilyen magasan nem észleltek emlősállatot tudósok.
Storz és tudóscsoportja az Atacama-sivatag déli peremén húzódó vulkánon tett egy hónapos expedíciója során fedezte fel a hörcsögfélék családjába tartozó rágcsálót, a Phyllotis xanthopygus rupestrist mintegy 6660 méter magasságban.
A Llullaillaco egy rétegvulkán az Andokban, Argentína és Chile határán. Ez a negyedik legnagyobb és a második legnagyobb aktív vulkán a világon.
A tudóscsoport felfedezése páratlan bizonyítékkal szolgál arra, hogy az emlősök szélsőséges körülmények közötti képesek a túlélésre: egy rágcsáló képes a tengerszinti oxigén 45 százalékán és ismeretlen étrenden élni, miközben télen akár mínusz 25 Celsius-fokkal is meg kell birkóznia.
Valószínűleg eddig alábecsültük azt, mekkora tengerszint feletti magasságban képesek élni az emlősök és más gerincesek, mivel a világ legmagasabb hegycsúcsait viszonylag kevésbé tanulmányozták a biológusok – idézte Storzot a Nebraskai Egyetem közleménye.
„Senki nem számított arra, hogy emlősök élhetnek ilyen szélsőséges magasságban”. Eddig a tudósok úgy vélték, hogy nagyjából 5700 méter az a tengerszint fölötti magasság, ahol még képesek megmaradni.
A csúcsra tartva a tudósok három másik rágcsálóval is találkoztak: Eligmodontia puerulus, Abrothrix andinus, Phyllotis limatus.
A kutatók azt tervezik, hogy tanulmányozni fogják a különbséget az oxigénben gazdag tengerszinten élő kisemlősök és az alacsony oxigéntartalmú térségben élők között. „Sok kísérletet fogunk tenni, hogy kiderítsük, milyen különleges fiziológiai alkalmazkodóképességük fejlődött ki az alacsony oxigénszinthez. És elemezünk teljes genomszekvenciákat, hogy megállapítsuk az ezt segítő genetikai változásokat” – mondta a biológus.