Állati álhírek a koronavírus-járványban

A számtalan rossz hír, mint az orvosi készletek hiánya, a karantén szigora közepette olyan hírekkel is találkozhatunk, hogy visszatértek a hattyúk meg a delfinek Velence üresen álló csatornáiba. Egy csapat elefánt egy teaültetvényen hever részegen, miután a kínai Jünnan tartomány egy kukoricabor-raktárban beittak. Ezeket, a járvány által leginkább letaglózott országokból eredő állatos híreket rengetegen megosztják, terjed Twitteren, Instagramon,Tik Tokon, felkerültek a híroldalakra is. Sokak számára ez jelenti a reményt, hogy látják, az emberektől mentes világban az állatok gyorsan megtalálják a maguk helyét – azonban ezek a hírek nem igazak – számolt be a nationalgeographic.com.

A velencei hattyúkról szóló poszt olyan madarakat mutat, amelyek rendszeresen úszkálnak egyébként is Burano (Velence külvárosa) csatornáján, a velencei delfinek felvételei Szardínia szigeténél, egy kikötőben készültek. Az egyelőre nem derült ki, hogy a részeg elefántok fotói hol készültek, az azonban igen, hogy nem abban a kínai faluban, ahol a közlemények állítják. Bár valóban átkeltek egy falun az elefántok, nem rúgtak be és nem hevertek részegen a teaültetvényen.

A jelenség azonban bebizonyította, hogy mennyire könnyen elhisszük a figyelemfelkeltő, túl szép, hogy igaz legyen típusú pletykákat a krízishelyzetek idején. Az emberek szinte kényszert éreznek arra, hogy megosszák ezeket az érzelmes posztokat. Stresszhelyzetben az idilli, boldogságot sugárzó állati fotóknak nem tudunk ellenállni. Ez pedig olyan társadalmi jelenség, hogy magának a járványnak a terjedéséhez hasonlítható módon ugyanazokkal a modellekkel lehet követni, mint egy járványhelyzetet, állítja egy  2016-os tanulmány.

Amikor a hamisságok is vírus módjára terjednek

Kaveri Ganapathy Ahuja tweetje a Velencébe visszatérő hattyúkról milliónyi lájkot kapott. Így szólt a tweet: „A világjárványnak váratlan mellékhatása van. Most először tiszta a víz a velencei csatornákban, látni lehet a halakat, és visszatértek a hattyúk.” Ahuja, aki az indiai Új Delhiben él, azt mondta, a közösségi médiában látta a fotókat, s elhatározta, hogy összerakja őket egy tweetbe. Nem tudta azt, hogy a hattyúk régóta honosak Burano csatornáin, s a járvány előtt is ott éltek. „Ez a tweet csak olyasvalamit fejezett ki, ami számomra örömet jelentett ezekben a különösen sötét napokban” – nyilatkozta. Még véletlenül se számított arra, hogy ilyen terjedésbe kezd majd a tweetje, és ártani se akart vele senkinek. Azt mondta: „Bárcsak volna a Twitteren módosítás gomb az ilyen esetekre!”

Ennek ellenére nem törölte a tweetjét, és nem is tervezi, arra hivatkozva, hogy Velencében tisztább a víz a megszokottnál, a visszaesett vízi forgalomnak köszönhetően, és szerinte csak ez számít.
Arról viszont újabb tweetet tett közzé, hogy milyen elképesztően sokan lájkolták az említett bejegzést és mennyien megosztották. „Számomra ez személyes rekord, ezért eszemben sincs törölni” – mondta.

A posztolás vonzereje

Paul Ordoveza webfejlesztő és fotóhitelesítéssel foglalkozó szakértő küldetésének tekinti, hogy a PicPedant nevű Twitter fiókja segítségével leleplezze a hasonló képi csalásokat, amelyek szárnyra keltek a világhálón. Úgy véli, a hasonló hamisítványok és álhírek terjesztőit elsődlegesen a mohóság, a viralitásra kiélezett vágyak vezetik. „Ez nem más, mind a lájkok, megosztások ezres nagyságrendű számának látványa miatti eufória túladagolása.”

„A sok lájk és megosztás azonnali közösségi jutalmat nyújt” – magyarázta Erin Vogel szociálpszichológus, a Stanford Egyetem posztdoktori kutatója. „Más szavakkal: egyszerűen jól érezzük magunkat. Kutatások bizonyították, hogy a posztolás a közösségi médiában ideiglenesen megemeli az önbecsülésünket.”

Az olyan dolgok keresése, amelyeknek köszönhetően jól érezzük magunkat, különösen fontos lehet most, ahogy az ember szembesül a járvánnyal, a gazdasági összeomlással és a hirtelen elszigeteltséggel. „Amikor igazán nagyon de nagyon magányosnak érezzük magunkat, nagy a kísértése az ilyen posztoknak, ami egy csepp reményt nyújt az embereknek. Az a hit, hogy a természet és az állatok javára válik a járványhelyzet, értelmet és célt adhat a szenvedéseinknek, mindazoknak, amiken túl kell jutnunk e helyzet során” – magyarázta Vogel.

Számos virálissá vált tweet témája volt a természet. „A természet csak megnyomta rajtunk az újraindítás gombot” , olvasható abban a tweetben, amely a velencei delfinek állítólagos megjelenését  mutatta be.

Susan Clayton, az Ohio-ban lévő College of Wooster pszichológia és környezettudomány professzora azt mondta: „Azt hiszem, az emberek tényleg hinni akarnak abban, hogy bármit tettünk is eddig, a természet elég erős ahhoz, hogy újjáéledjen.”

A Pew Kutatóközpont felmérésében kapott válaszok szerint az amerikaiak mintegy fele találkozott már a koronavírus-járvány kapcsán valamiféle hamis, kitalált információval. Míg a velencei csatorna delfinjeiről szóló poszt nem kimondottan ártalmas, azért az egyáltalán nem tekinthető pozitívnak, ha álhírekkel hamis reményeket keltenek bennünk. Vogel szerint az ilyen hamis történetek sokkal bizalmatlanabbá teszik az embereket ebben az időszakban, amikor amúgy is sérülékenyek vagyunk. „Ha kiderül, hogy a jó hírek, amikkel találkoztunk, egyáltalán nem igazak, sokkal rombolóbb hatású, mint az, ha egyáltalán nem érkeznének jó hírek.”

Az aprócska reménysugarak, amelyeket a közösségi médiában láthatunk, tarthatják bennünk a lelket ezekben a vészterhes időkben, a ránk váró hetek-hónapok izoláltsága során, amikor az emberek bezárkóznak otthonaikba és csak virtuálisan, képernyőkön át találkoznak a barátaikkal. „Arra biztatok mindenkit, hogy osszon meg pozitív dolgokat” – mondta Vogel – „ezeknek a dolgoknak azonban nem drámaiaknak, hanem csupán igaznak kell lenniük.”