A Yellowstone pumáira leselkedő veszély

A 20. század legelső évei Észak-Amerika nyugati partvidékén a pestis elleni küzdelemről szóltak, a járvány 1899. nyarán egy Hong Kongból érkező hajón juthatott be a kontinensre, majd hosszú hónapokon át csendesen terjedt San Francisco kínai negyedében. Az akkoriban még gyerekcipőben járó bakteriológia egyik legjobb korabeli ismerőjét nevezték ki a város hatósági orvosának, ő ismerte fel a betegséget, majd hosszas küzdelem, politikai, gazdasági és rasszista csatározások közepette néhány év alatt sikerült a lakott településekről kiszorítani a veszélyt – azonban a kaliforniai állatvilágot utolérte a fertőzés. Eleinte a San Francisco környéki dombvidék kisrágcsálói körében észlelték, ám az azóta eltelt hosszú évtizedek során a baktérium meghódította az ország nyugati felét.

2006 telén néhány kutató Wyoming állam pumáit vizsgálta, amikor jelet kaptak az F018 kódszámot viselő nőstény állat nyakörvétől. Az érzékelő jelzése szerint az állat már több mint 8 órája nem mozdult meg, ami általában nagyon nem jót jelent – számolt be a nationalgeographic.com. Mire sikerült a jel alapján megtalálni a pumát egy nagy fa tövében feküdt, már nem élt. Sajnos nem volt egyedül, az oldalának dőlve, szintén elpusztulva feküdt az F063-as jelű állat, az F018 egyik, már nagyra nőtt kölyke.

„Mind azt hittük, egyszerűen az éhség végzett velük” – mondta Mark Elbroch, a Panthera nevű nemzetközi vadmacskavédelmi szervezet puma-programjának igazgatója. Azonban a Wyoming Állam Halászati és Vadászati Hivatala vizsgálata alapján a két állat szövetmintáiból az derült ki, hogy pestis okozta a pusztulásukat. „Meghökkentünk a vizsgálati eredmény hallatán” – mondta Elbroch.

A pestisről legtöbbünknek a fekete halál járványa jut eszünkbe, amely kb. 50-200 millió ember halálát okozta a 14. századi Európa és Ázsia területén, Európa népességét megfelezve. A talajban is igen sokáig életképes baktérium, a Yersinia pestis bejut a bolhák szervezetébe, onnan pedig a talajba vájt üregekben élő rágcsálókéba, majd rajtuk keresztül a táplálkozási lánc további szintjeire is elér.

A pestis gyakoribb megjelenési formája, a bubópestis évente átlag 7 embert fertőz meg az USA-ban a kisrágcsálók bolhái révén, leginkább csak a vidéki területeken. Vannak azonban nagyobb járványok is, például Madagaszkáron, ahol 2017-ben 202 embert fertőzött meg a kór. Szerencsére a modern antibiotikumok könnyen legyőzik a betegséget, és így annak nem szükséges végeredménye a halál.

Miután a két elpusztult nagymacskát megtalálták, Elbroch és csapta azzal töltötte a következő 9 évet, hogy vérmintákat gyűjtött élő és már elpusztult pumáktól a Yellowstone kiterjedt ökoszisztémájához tartozó kb. 88 ezer négyzetkilométeres területről. Ez a Yellowstone Nemzeti Parkon túlnyúlik, Wyoming, Montana és Idaho államokba is. Kiderült, hogy a tesztelt 28 nagymacska felének a vérében megtalálható volt a pestis antitestje, vagyis ezek a pumák már átestek a fertőzésen, valószínűleg úgy, hogy elfogyasztottak egy fertőzött rágcsálót, vagy annak a szintén megfertőzött ragadozóját. Az Elbroch-csapat által tanulmányozott felnőtt és fiatal állomány 7 százaléka pusztult el tüdőgyulladás-szerű tünetekben, amelyet a pestis fertőzése okozott, egy nemrégiben megjelent tanulmány alapján.

„Az eredmény azt mutatja, hogy a Yellowstone kiterjedt ökoszisztémájában sokkal nagyobb a pestis jelenléte, mint azt bárki gondolta.” – mondta Elbroch.

Bár a pumát nem fenyegeti a kihalás, a faj kezelésének és megőrzésének terveihez elengedhetetlen alaposan kutatni, ismerni az állatokat, amelyek egyébként lassanként visszahódítják a korábbi élőhelyeiket.
Emellett azok az állatok, amelyek pestissel fertőzöttek, veszélyt jelenthetnek – habár csak egészen kis veszélyt – azokra nézve, akik hivatásszerűen a vadállatokkal foglalkoznak, különösen a vadászok, terepi biológusok, állatorvosok számára fontos információ ez.

2008-ban egy Connecticutból érkezett tizenéves kapta el a pestist, miután a Yellowstone területén kirándult a cserkészcsapatával. A fiú szerencsére felépült, de senki se tudja, miként fertőződött meg, ez pedig a betegség nehezen felderíthető voltát mutatja meg.

Az M021 különös esete

A hatalmas pusztítás ellenére, amelyet a pestis évszázadokon át végzett, nem túl sokat tudunk róla. „Elképzelésünk sincs arról, miért marad fenn a baktériuma egyes területek talajában sokkal hosszabb ideig, mint másutt.” – mondta Elbroch.

A baktériumot több mint 200 emlősfajban megtalálták, de nem egészen világos az sem, hogy melyik a kórokozó legfőbb terjesztője és hordozója. A kutyafélék, mint pl. a farkas vagy maga a kutya ellenállóbbak a negatív hatásaival szemben, mint a macskafélék, mint a puma vagy a hiúz.

Az M021 jelű puma esetére különösen igaz a kór rejtélyes volta. Amikor ezt a hím állatot először megvizsgálták, negatív lett a pestisteszt-eredménye, majd két évvel később ismét. Harmadik alkalommal a vérében megtalálták a pestis elleni antitesteket, de a negyedik tesztelés során az állat egészséges volt és az eredménye ismét negatív lett, majd, amikor 2012-ben elpusztult, valószínűleg rágcsálóirtó szer végzett vele. Úgy tűnik, az élettörténete alapján, hogy ez a nagymacska ugyan elkapta a pestist, de felépült belőle. Ez a gyógyulás önmagában nagyszerű dolog, ám azt is jelenti, hogy nem elég egy járvány idején egyszer végigtesztelni egy állományt, hanem éveken át folyamatosan, újra meg kell vizsgálni az állatokat.

Sarah Bevins, aki az USA mezőgazdasági minisztériuma által üzemeltetett Nemzeti Vadkutató Központban a vadállomány, háziállatok és emberek közt keringő kórokozókat tanulmányozza, úgy véli „itt az a legnagyobb eredmény, hogy egyazon állattól többszöri minta áll rendelkezésre, bár egy pumát befogni ugyanis nem kis teljesítmény, még egyszeri alkalommal sem.”

A pestisveszélynek kitett emberek

Bevins azt is elmondta, hogy a pestis meghonosodott az USA nyugati területén, és az itteni vadállományt rendszeresen eléri. „Jó hír, hogy emberre csak igen ritkán terjed át, azonban orvosi segítség nélkül a pestis ma is halálos, ahogy 500 éve is az volt.”

Emiatt is fontos, hogy a vadállatokat, háziállatokat kezelő emberek megismerjék a kutatás eredményét, hiszen például 2007-ben egy Eric York nevű biológus tüdőpestisben elhunyt azt követően, hogy egy elpusztult pumát felboncolt. „Eric halála mindenkit sokkolt, de egyúttal felhívta a kutatóközösség figyelmét a veszélyre is.” – mondta Elbroch.

A vadászok évente – legálisan – mintegy 3000 pumát lőnek ki az USA-ban, és a vadvédelmi előírások alapján minden egyes tetemet vizsgálati céllal be kell mutatni a hatóságoknak. Egyelőre szervezett formában nem tesztelik ezeket pestisre, ha azonban erre is kiterjedne a vizsgálatuk, nagyon hasznos információkat nyújtana a szakembereknek a kórokozó elterjedéséről az eredmény.

„A bubópestist könnyű gyógyítani, ha egy orvosnak eszébe jut a tünetekből, hogy pestissel van dolga” – mondta Elbroch. A tünetek változatosak lehetnek, a megduzzadt nyirokmirigyektől a lázon, hidegrázáson át az elfeketedő orrig, ujjvégekig.
„Már az, hogy tudatosul a lehetősége a pestisnek, hatalmas lépés az emberek biztonsága érdekében” – hangsúlyozta a Panthera szervezet igazgatója.