Mezőgazdasági területek szerény külsejű madara

Éves madárlistát szoktam vezetni, madarászásom során. Amely azt jelenti, hogy összeírom, hogy egy évben hány madárfajt látok hazánk területén.

2020-ban a sordély (Emberiza calandra) „nehezen jött össze”. Állandó madár idehaza, télen csapatokba verődik, a gazdasági udvarok, magtárak, állattartó telepek környékén tengeti az életét. Április 2-án több éneklő hímmel hozott össze a szerencse Szentimrefalva határában. Bár nem tartozik a ritka madarak közé, nem könnyű ráakadni télen környékünkön, itt a Marcal-medencében.
Költési időszakban a bokrokkal, fákkal tarkított rétek lakója. Bokrok hegyén, szalmakazlak csúcsán énekel, majd nehézkesen kel szárnyra, ekkor lábát reptében mindig lógatja. Szeretem énekét, amely igaz egyszerű, gyakorta ismételt strófákból áll, számomra mégis szívet melengető.

Évente kétszer költ, az első költés áprilisban, míg a második júniusban zajlik. A tojások keltése egyedül a tojó feladata. Fészekalja három-négy tojásból áll, nagyon változatos a tojások színe: lehetnek szürkésbarnás, szürkésrőt, szürkéskék vagy fehér alapon feketén-sötétbarnán vonalkázottak, pontozottak. Finom gyökérszálakból, füvekből építi a fészekcsészét, amelyet tollal és állati szőrrel gondosan béleli. A legjellemzőbb helyek: a töltések oldala, árokpartok, bokrok alja ahová egy kis földmélyedésbe építi fészkét. Tizenkét nap alatt kelnek ki a fiókák, és még ugyanennyi ideig maradnak a fészekben, az etetésben mindkét szülő részt vesz. Fiókákat rovarokkal eteti, a költési időn kívül kimondottan gyommagvakon élő madár. Népi nevei a kölesmadár, surgyé, vagy csurdé, szürke sármány, vidékünkön itt a Dunántúlon csücsörgőnek hívják a falusi öregek, ezt a pacsirta nagyságú madarat. Védett madárfaj, természetvédelmi értéke 25 ezer forint.