Mi az ára a győzelemnek? Természetfotós pályázatok etikai kérdéseiről
Egyre gyakoribbak a megrendezett természetfotók, amelyeket egyes pályázatokon még díjaznak is. Miért jelent ez problémát, és mi a megoldás rá?
A természetfotós pályázatokon, a nagy versengés miatt, úgy tűnik, egyre nagyobb teret kapnak a nem valós, hanem beállított, megrendezett jeleneteket ábrázoló fotók, amelyeket persze valósként tüntetnek fel. A Természetvédelmi Fotósok Nemzetközi Ligája (ILCP) állított össze egy ismertetőt és ajánlót ezzel a problémával kapcsolatban.
Nem ritka, hogy élőlényeket helyeznek egymás mellé, vagy egymást érintő pózba, élő csalival csalogatják és különböző, természetellenes testtartásokra kényszerítik az állatokat – e módszerek mindegyike feleslegesen stresszeli őket. Pszichésen persze érthető az ilyen viselkedés a közösségi média lájkgyűjtő világában, ám ez még nem mentesíti azt, aki így bánik az állatokkal. Az viszont különösen aggályos, hogy még díjazzák, értékelik is az ilyen tevékenységet, amelynek ráadásul súlyos kockázatai is vannak.
A veszélyek
Háromszoros veszélye van annak, ha a puszta látvány kedvéért egy természetfotónak látszó képet előállít valaki: ártalmas az állatokra nézve, elfogadottá teszi a manipulációt, és valószínűleg nem az igazságot mutatja be. Az állat elszenvedhet közvetlen fizikai károsodást attól, ahogy például menekülni próbál a rákényszerített körülményekből. Mentális károsodást szenvedhet attól, hogy kézbe veszik, vagy élő csaliként használják fel, illetve rövid vagy hosszú távú viselkedési hatása van, pl. hozzászokik az emberekhez.
Felmerül annak a veszélye, hogy a pályázatokra született, manipulált, hazug felvételek egyre inkább elfogadottá teszik azt, hogy szabad önző módon megrendezni a látvány kedvéért e jeleneteket.
A valóság ábrázolása helyett megrendezett jelenetekkel a hozzá nem értő közönséget megtévesztik a fotósok. Ez persze elkerülhető, ha a megrendezett jelenet a valós természetben is előfordulhatna, illetve akkor is, ha megfelelően feliratozott a felvétel, s feltünteti rajta a fotós a körülmények részleteit, azonban még így is fennáll az említett veszélyek közül az első kettő.
Ez nem azt jelenti, hogy soha, semmilyen körülmények közepette nem kerülhet sor beállított, megrendezett felvételekre. Ezeket azonban csak egy fontos érdekében lehet elkészíteni, például, ha felhívják a figyelmet egy valós problémára, ennek ábrázolása azonban több kárral járna a természetre, az állatvilágra nézve, mint a megrendezett jelenet. Viszont ezekben az esetekben is következetesen az állatok érdekeit kell elsősorban figyelembe venni, és részletes tájékoztatást kell adni a felvétel készítésének körülményeiről.
A megoldás
Az ILCP teljes mértékben kiáll az állatok jóléte, a természet megőrzése mellett azzal, hogy az etikus fényképezést és filmkészítést támogatja. Ennek alappillére az állatok, a fajok és a természet védelme.
Minden természetfotó pályázatnak a következő elveket kellene követnie: - A megrendezett fotókat, vagy az olyan viselkedést ábrázolókat, amely ártalmas lehet az állatokra nézve, diszkvalifikálni kell. - Szintén diszkvalifikáljanak minden olyan képet, amelyet csali segítségével készítettek, különösen akkor, ha élő csalit használt fel a fotós. - A képek mellett miden esetben valós adatok szerepeljenek, amelyeknek tartalmazniuk kell a fotó készítésének részletes körülményeit, és azt, ha bármilyen negatív hatás lehetősége is felmerül.
Az ILCP üdvözli a Wildlife Photographer of the Year példamutatását, amely a fenti elveket már beépítette a pályázati feltételei közé. Emellett azonban azt is szükségesnek tartják, hogy a természetfotó pályázatok mindegyikének zsűrijében legyen legalább egy etikus elveket követő, tapasztalt természetfotós, aki képes leleplezni a lehetséges megrendezett, etikátlan képeket, illetve olyan biológus, természettudós, aki az élőlények jóllétével kapcsolatos etikai kérdésekben járatos.
A remény
Mivel a természetfotó-pályázatok felelőssége hatalmas, hiszen az így kiemelt képek befolyásolják a közvéleményt, az ízlést, különösen nagy figyelmet kell fordítani arra, hogy ne legyen az elfogadott, díjazott felvételeknek negatív hatásuk a környezetre, állatvilágra. Épp ezért, azokat a fotósokat szabad csak elismerni, akik etikailag is kiemelkedőek, s emellett a munkájuk során szem előtt tartják az élőlények jóllétét, a természet védelmét, s a vadon élő állatok iránti empátia is tevékenységük része.
Szerencsére számos nagy nemzetközi verseny már ezen elvek szerint folyik, azonban még mindig vannak, amelyek nem követik a jó példát. Épp emiatt is szeretné az ILCP, ha minden egyes fotópályázat alapkövetelményei közé emelné az etikus magatartást, részletezve a fenti alapelveket, és kiemelve, hogy beállított, megrendezett fotókat nem fogadnak el. Ha ez megtörténik, akkor a vadvilág számára nem jelent veszélyt a természetfotózás, és a versenyeket szervezők, a természetfotózás műfaja is csak nyerhet majd vele.