Szépséges partimadár a csigaforgató
Rendszerváltás után az első hollandiai madarászásra emlékszem az Északi- Tengernél. Éppen a madárvonulás idején, késő ősszel jártunk ott, örökre meghatározó élmény volt a több száz csigaforgató (Haematupos ostralegus) megfigyelése a tengerparton.
Teltek múltak az évek hazánkban a szórványosan felbukkanó madárból az elsőt a Kengyeli-halastavaknál láttam, a lecsapolt tómeder szélén táplálkozva egy szép tavaszi napon. Sikerült a Balatonnál őszi vonuláson is összeakadni vele. A Dunántúlon ritka átvonuló, jellemzően a Tiszához közeli szikes tavakon és halastavakon figyelik meg tavaszi-őszi átvonulása idején. Vannak adatai a Duna zátonyain is.
Elnevezését onnan kapta, hogy hosszú csőrével csigákat forgat fel, tápláléka vízicsigákból, homoki rákokból, tengeri sünökből, fövenyférgekből, kagylókból, rovarokból áll. Lapított csőrével könnyed mozdulattal nyitja meg oldalról a kagylókat. Fészekalja három tojásból áll. Piciny mélyedést kapar abba rakja tojásait, kagylóhéjjal, kavicsokkal, kődarabokkal, csigahéjakkal, ritkán növényi részekkel díszíti a környékét. A fiókák a huszonhetedik héten kelnek ki a tojásból, mindkét szülő kotlik, bár a tojó nagyobb részt vállal a kotlásból. A „fészket” pár nap után elhagyják, szüleik négy-öt hetes korukig védik őket. Kicsivel több mint egy hónapos korukban lesznek teljes röpképesek.
Legutóbb a Sorbulaki szikes tavaknál láttam, Kazahsztánban, ahol a felvétel is készült. Kontinensünk nagy részét lakja, állománya mérsékelten csökkenő, de nem veszélyeztetett. Magyarországon védett madárfaj, természetvédelmi értéke 25 000 forint.