Miért játszanak kövekkel a vidrák?

Különféle elméletek születtek erről a játékról, például gondolták gyakorlásnak a kagylók felnyitogatásához. Azonban a vizsgálatokból úgy tűnt, hogy bár a fiatal vidrák többet játszanak így, mint a felnőttek, egyáltalában nem voltak hatékonyabbak az élelem felnyitása terén. Ez alapján valószínűsíthető volt, hogy a játék nem az élelemszerző képességek javítását szolgálja, hanem valami egészen mást. Az Exeteri Egyetem kutatói állatkertekben, vadasparkokban tartott vidrák (ázsiai kiskarmú vidra – Aonyx cinereus, és simaszőrű vidra – Lutrogale perspicillata) vizsgálatával jártak utána, hogy vajon mi is vezérli e bájos emlősök játékosságát. (Vagyis nem a közismerten eszközként követ használó tengeri vidrákról van szó!)

A kutatás eredménye szerint a vidrák akkor játszanak, ha már éhesek.
Mari-Lisa Allison etológus, a kutatás vezetője elmondta: „Az állatkertek látogatóit gyakran elbűvöli a vidrák játékossága, ám ennek ellenére meglepően kevés vizsgálat igyekezett kideríteni, miért is játszanak kövekkel olyan sokat, a mostani kutatásunk betekintést enged ebbe az izgalmas viselkedési formába. Bár jelenleg minden arra utal, hogy a köveket azért dobálgatják, forgatják, mert éhesek, az egyelőre nem világos, hogy pontosan milyen célok vezettek e magatartáshoz.”

Az vizsgált, Ázsiában honos, két vidrafaj ugyan közeli rokon, ám eltér a zsákmányuk: a kiskarmú vidra kagylókat és rákokat fogyaszt, míg a simaszőrű vidra halat eszik, ezért a két fajnak egészen eltérő mozdulatokra van szüksége az élelem megszerzéséhez is. A kutatók különböző feladatok elé állították a vidrákat, a feladatok lényege az volt, hogy fifikás módon elérhető élelmet kellett megszerezniük. Azt vizsgálták, hogy vajon a többet játszadozó vidrák ügyesebbek-e ezeknek a feladatoknak a megoldásában is, vagyis azt, hogy a játék „gyakorlás” lehet-e az élelemszerzéshez. Azt is megvizsgálták, hogy van-e összefüggés a játék és a vidra kora, neme, és az éhségének foka között.

Azt találták, hogy mind a fiatal, mind az időskorú (már nem szaporodó) vidrák többet játszottak, mint a felnőtt korúak, ebből arra következtetnek a kutatók, hogy a játék funkciója változhat az életkor előrehaladtával, például a fiataloknál segítheti a fejlődést, az időseknél pedig az agy karbantartását szolgálhatja. Az is lehet, hogy a fiatalokat nevelő felnőtt vidraszülők pusztán azért játszottak kevesebbet, mert nem jutott rá elég idejük, mivel azt jórészt az utódnevelésre kellett fordítaniuk.
A játék gyakorisága nem függött a vidrafajtól sem, és attól sem, hogy milyen nemű az állat. Az viszont alapvető összefüggésnek bizonyult, hogy minél éhesebb volt egy vidra (vagyis minél közelebb volt a következő etetés ideje), annál többet játszott.

A vizsgálat a játék evolúciójába is bepillantást enged, erről egyre inkább úgy tűnik, nem biztos, hogy közvetlen gyakorlati haszna van e tevékenységnek, és lehet, hogy érdemes eljátszanunk a gondolattal, hogy esetleg pusztán a játék öröméért teszik az állatok.