Hogyan fotózzunk madarakat, zavarásuk nélkül?

Ha túl közel megyünk, megzavarjuk, s a madár elriad, ha távolról fényképezünk, nem sok látszik majd belőle. Mi a megoldás?

A vadon élő állatok fotózásánál alapvető, hogy a fotós az állat érdekeit tartsa szem előtt, és csak akkor próbálkozzon a fényképezéssel, ha ez a tevékenység nem zavarja az állatot. A különösen mozgékony madarak esetében az jelenti a legnagyobb kihívást, hogy kellően közel tudjunk kerülni hozzájuk, ezért a Cornell Egyetem világhírű Ornitológiai Intézetének lapja, az All About Birds egy praktikus összefoglalóval segíti a madárfotósokat.
Türelem
A madarak akkor reagálnak a legjobban a próbálkozásunkra, ha türelmesen közelítjük meg őket. Hagyjunk nekik időt ahhoz, hogy megszokják a jelenlétünket, a mozdulatainkat! Ilyenkor a madár viselkedése is természetes és nyugodt marad, s ha elég időt hagyunk nekik, meglepően bizalmasak lehetnek. Ne siessük el akkor se a dolgot, ha a madárról úgy látjuk, könnyedén tolerálja a jelenlétünket, ilyenkor elég egy rossz mozdulat és már el is illant.
Változatlanság
Igyekezzünk minden szokatlan dolgot eltüntetni, így nem vonjuk magunkra a madár figyelmét és nem is riad meg. Ékes példa erre egy másik ember jelenléte: ha a madárnak nemcsak egy, hanem több személyre kell figyelnie, sokkal kisebb eséllyel marad nyugodt, hisz ilyenkor több a potenciális veszélyforrás, több irányból közelednek feléje. Ezért, ha nem egyedül van a fotós, akkor érdemes úgy állni, hogy a madár szemszögéből nézve a fotós háta mögött, vele egy vonalban legyen a másik személy. Ugyanilyen fontos lehet az is, hogy például egy kilógó ruhadarab ne lebegjen a szélben, ha ilyen holmit viselünk, mindig tűrjük be a rakoncátlan darabokat. Fontos az is, hogy ne feltűnő színű vagy épp fehér ruhában álljunk a vadonban, ez is felkelti a madár figyelmét, riasztólag hathat rá. Kerüljük a szeles időt, ha lehet, ilyenkor ugyanis a tapasztalatok alapján a madarak sokkal óvatosabbak.
Ne tűnjünk ragadozónak!
Segíthet, ha nem bámulunk közvetlenül a madárra, a megközelítése során a periférikus látásunkat használva ellenőrizzük, hogy jó irányba haladunk-e. Már az is segíthet, ha az arcunkat eltakarjuk a fényképezőgéppel vagy az állványunkkal, ilyenkor kisebbnek és veszélytelenebbnek tűnünk a madár szemében. A megközelítésnél érdemesebb cikkcakkban vagy oldalirányban haladni, nem egyenesen „lerohanni” a madarat, sokukat könnyebb úgy becserkészni, ha azt hiszik, elmegy mellettük az ember, s nem feléjük tart.
Minimális zajjal és mozdulatokkal
A madarak ki nem állhatják a hirtelen, vagy a gyors mozdulatokat. Épp ezért, ha mozgunk, azt mindig lassan, komótosan tegyük, ne lóbáljuk a karjainkat, figyeljünk rá, hogy a kamera se himbálózzon a nyakunkban, ne álljunk fel, vagy épp ne guggoljunk le hirtelen. Minél jobban megszokta a jelenlétünket a madár, annál nagyobb mozdulatokat tehetünk, de ilyenkor is maradjunk lassúak.
Igyekezzünk csendben maradni, kerüljük a hangos beszédet is! Sok madár nem szereti a fényképezőgép kioldójának a hangját, főként közelről, és bizony néhány gépé kimondottan hangos, főként sorozatfotózáskor. Ez viszont olyan zaj, amit nem tudunk elkerülni fényképezéskor, így hozzá kell szoktatni a madarunkat. Már távolabbról érdemes neki „megmutatni” a kioldó hangját, eleinte csak 1-1 kattintást, majd apránként sorozatokat is. A legtöbb madár gyorsan hozzászokik a hanghoz, és még a vakuhoz is, ha fokozatosan, távolabbról kezdve mutatjuk be neki. Azonban ilyen elővigyázatosságok mellett is elriadhatnak, így sorozatot csak akkor lőjünk, ha feltétlen szükséges, ha van rá lehetőség, akkor csendes üzemmódban exponáljunk. A zajra természetesen akkor is ügyeljünk, ha lesből fotózunk!
Ismerjük meg a madarak viselkedését!
Nagyon sok esetben árulkodó a madár viselkedése, kiderül belőle, hogy mennyire érzik magukat biztonságban a közelünkben, s az is, ha készülnek elreppenni. Ha megismerjük ezeket, akkor tudni fogjuk, adott pillanatban mozdulatlanná kell válnunk ahhoz, hogy a madár megnyugodjon, s ne repüljön el. Riadt, fokozottan figyelő madár általános jelének tekinthető az egyenes, kinyújtott testtartás, vagy az, ha félbehagyják, amit épp csináltak, esetleg riasztóhangot is kiadnak. Ez utóbbiakat érdemes megismerni, madárfajonként, erre pl. a xeno-canto nevű madárhang-gyűjteményből van lehetőségünk, madárfajra rákeresve az „alarm call” hangfelvételt lejátszva hallhatjuk meg. Ha azután a terepen is meghalljuk a kiszemelt fajnál, akkor már tudni fogjuk, hogy nem nyugodt a madarunk.
Vannak olyan fajok, amelyek riadalom esetén előrehajolnak, esetleg ürítenek is, mielőtt felrebbennek, de számos aprócska jel is van, minden madárnál más és más, amelyeket a szorgalmas (és egyébként is szórakoztató) megfigyelésükkel megismerhetünk.
Érdemes a kiszemelt madarunkon túl más, környéken lévő madarakra is figyelni, ezek néha ugyanúgy elriaszthatják a „mi” madarunkat, ahogy magunk is. Ilyenek lehetnek egyes cankók, récék vagy ludak, de általánosságban elmondható, hogy minél több más madár van a kiszemelt fotalanyunk körül, annál nagyobb az esélye, hogy valamelyik el fogja riasztani vagy az egész madárhad felreppen. Épp ezért érdemes egyedül lévő madarak fotózására koncentrálnunk.
Lapuljunk!
Meglepően közel lehet jutni egyes madarakhoz, főleg partimadarakhoz, ha alacsonyan, a földön kúszva közelítjük meg őket, magunk előtt tolva az állványra applikált kamerát a föveny homokjában. Ilyen esetben akár karnyújtásnyira is kerülhetünk hozzájuk. Ha egyenetlen terepen vagyunk, akkor is igyekezzünk alulról megközelíteni a madarunkat, például egy árokban haladva!
Gyakoroljunk emberhez szokott madarakon!
Praktikus dolog az ember közelében élő, s az emberhez szokott madarakon megtanulni a madárfotózás titkait, és ehhez sokszor el se kell menni otthonról. Számos faj egyes egyedei hozzászoknak az ember közelségéhez, ha naponta konfliktusmentesen találkoznak velünk. Városi kertek, parkok, vagy más, gyakran látogatott helyek, mint pl. a természetvédelmi oltalmat élvező területek madarai, ahol sok ember megfordul, de az állatokat senki se bántja, különösen jó iskolát jelenthetnek. Remek gyakorlási lehetőség a városi parkok tavain élő récék, sirályok, vagy a nyilvános strandok környékén élő más vízimadarak fotózása.
Ha egy ideje már figyeljük a madarakat, ki fog derülni az is, hogy egyes fajokat különösen nehéz megközelíteni, még akkor is, ha emberközeli életmódot folytatnak, míg más fajok kimondottan szelídek és egyáltalán nem tartanak az embertől. Ez különösen igaz azokra a tengeri madarakra, amelyek életük nagy részét embertől távol, a vízen töltik, mint pl. az albatroszok, lundák (bár itthon senkit se fenyeget annak a veszélye, hogy albatrosszal találkozzon), szinte észre se veszik, hogy ott az ember, illetve sok esetben a fiatal madarakra is jellemző lehet, hogy szokatlanul bátrak az ember társaságában.
Ne adjuk fel!
Ez nem azt jelenti, hogy egyazon madarat, amelyet már egyszer felrebbentettünk a jelenlétünkkel, folyamatosan üldözzünk, hanem általánosságban legyünk türelmesek a madárfotózásban. Az embernek könnyen kedvét szegheti néhány kudarcélmény, de ezekből is tanulhatunk. Lehet, hogy a kiszemelt madárfajt csak egy bizonyos területen nem tudjuk fényképezni, másutt viszont könnyen sikerülhet. Az is előfordulhat, hogy számtalan sikertelen próbálkozás után egyszer csak váratlanul mégis összejön a kívánt felvétel a „no, még egy utolsó esély” alkalmával, ráadásul a szerencsének köszönhetően még a vártnál is jobb fényviszonyokban vagy jobb kompozícióban.