A nádirigók is elkezdték a fészeképítést

Elnevezése nem túl találó, hiszen a nádiposzáták családjába tartozik, nagyobb mérete miatt kapta a rigó nevet. A folyóparton állva könnyen megfigyelhetjük az amúgy is bizalmas madarat. Araszolva felkúszik a nád legtetejére, és onnan zengi hangos énekét.

A nádirigó fészke mesterműnek számít a madárvilágban. A víz felett általában hatvan centiméterre építi nádlevélből, fűszálakból, nádbugából, amelyet a nádszálak közé fon mesteri precizitással.
A kotló madár szinte észrevétlen marad, az amúgy is mély fészekből csak a csőre és farka vége látszik ki. Fontos, hogy stabil és mély legyen az építmény, mert a nádast erősen mozgató szélben a tojások kipottyannának a fészekből.

Hím nádirigó

Forrás: Ifj. Vasuta Gábor

A fiókák két hét alatt kelnek ki, kezdetben a tojó gyakran melengeti az apróságokat, később mindkét szülő felváltva táplálja őket. Táplálékuk búvárpókok, szitakötő lárvák, vízi poloskák, különböző pókok, legyek, lepkehernyók, kabócák. A nádirigó fiókáira jellemző, hogy tíz napos koruk körül a fészek peremére csücsülnek, ilyenkor gyakran megesik, hogy egy hirtelen jött vihar a vízbe sodorja őket.  Képesek azonban apró szárnyaikkal csapkodva a vízen maradni majd a nádszálon ügyesen felkapaszkodnak a fészekhez. Hazánkban a kakukk leggyakrabban a nádirigó fészkébe rakja le tojásait.
A népi nevei a nagy nádiveréb, nádiveréb. A tojásainak a színe halványzöld-kékes alapon barnán-vörhenyesen szeplőzött. A telet Afrikában tölti.

Magyarországon védett madár a természetvédelmi értéke 25 000 forint.