A baglyok védelmében

Magyarországon 12 bagolyfaj fordul elő, ebből 9 rendszeresen költ, egy pedig, a gatyás kuvik (Aegolius funereus), alkalmanként.

Nem is gondolnánk, hogy ennyiféle él hazánkban, hisz ritkán találkozunk velük – éjszakai ragadozók. Úgy tűnik, békés madarak, az éj leple alatt szerzik táplálékukat, főleg a rágcsálókat pusztítják, nappal pedig búvóhelyükön pihennek: odúkban, sziklaüregekben, padlások rejtekében, sűrű fák lombja között. Bár hangjuk elég kísérteties, ma már ezért nincsenek veszélyben. Akkor vajon miért fogy létszámuk, miért van szükségük védelemre? – merülhet föl a kérdés.
Több bagolyfaj is szívesen él emberek közelében. Annak idején a templomtornyok, a jószágistállók padlásai jó költőhelynek bizonyultak, és a környéken rágcsáló is akadt, tehát élelem is volt a közelben. Az idők során azonban beköszöntött a modernizáció: templomok felújításával a tornyok nyílásait lezárták, a modern állattartás nem tűri a rágcsálókat, tehát irtani kell, a mérgezett kisemlős pedig a ragadozót is megöli. Aztán a mezőgazdaság is terjeszkedett, egyre nagyobb területet vonnak be művelésre, mára alig maradt olyan legelő, erdőszéle, bozótos, ahol kisemlősökre lelhetnek a baglyok és más állatok. Mi vár azokra az élőlényekre, akiknek táplálékforrása és élőhelye megszűnik? Bizony eltűnnek a természetből, idővel kihalnak.
A baglyok viszont még itt vannak köztünk, ha csökkenő számban is, de hazánk biológiai sokszínűségének részei. A nemzeti parkok munkatársai, önkéntesek, később szervezetekké alakuló civil csoportok időben észrevették a problémát és segítettek e kísérteties hangot hallató, nesztelenül suhanó különleges madarakon.

A hazánkban élő bagolyfajok mindegyike védett, de különösen oltalomra szorul a templomtornyok lakója a gyöngybagoly (Tyto alba). Az 1990-es évektől kezdve egyre több településen felújítják a templomokat, modern harangozó berendezéseket helyeznek a tisztára pucolt toronyba. Nincs szükség bérlőkre, különösen a galambokra, akik ürülékükkel és fészkükkel beszennyezik a padlásteret, így lassan megszűnnek a nyitott templomtornyok, minden nyílás bezárul. Ennek a tevékenységnek lett nagy vesztese a gyöngybagoly, ám természetvédő szakemberek és nem szakemberek cselekvésre szánták el magukat. Több nemzeti park területén is létrehoztak olyan természetvédelmi programot, melynek keretében a templomtornyokba költőládákat helyeznek ki, biztosítva ezzel a baglyok további fészkelési lehetőségét. A torony bezsaluzott ablakán akkora nyílást hagynak, hogy a baglyok járhassanak ki és be, a toronyban pedig egy jókora láda biztosít kényelmes költőhelyet nekik.
Igen sikeres például a Duna-Dráva Nemzeti Park területén indult program, melyet a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület Baranya Megyei Csoportja irányít. A mai napig működik a bagolyládák elhelyezése és ellenőrzése a templomtornyokban, természetőrök és önkéntesek részvételével.
Hasonló eredményeket ért el a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatósága területén, ahol a Gyöngybagolyvédelmi Alapítvánnyal együttműködve, helyi természetvédelmi aktivisták közreműködésével több településen is helyeznek ki költőládákat a templomtornyokban.

Kapcsolódó cikk:
Hazai természeti értékeink védelme
A National Geographic és az Aktív- és Ökoturisztikai Fejlesztési Központ közös vállalása, hogy bemutassa hazánk védett állatfajainak történetét. Cél, hogy a minél többen bepillantást nyerjenek a természetvédelmi munkába, kiemelve azokat az összefogáson alapuló tevékenységeket, melyek eredményeként egy-egy faj fennmaradását sikerült előremozdítani.
Készült az aktív Magyarországért felelős kormánybiztos és az Aktív- és Ökoturisztikai Fejlesztési Központ támogatásával.