Égi jelenségek 2020. május második felében
Hajnalonként láthatjuk a Tejutat, lesznek együttállások, számíthatunk holdsarlóra, és egy üstökös megpillantására is esélyünk lehet.
Mars-Hold együttállás 15-én hajnalban
A két égitestet a délkeleti ég alján keressük, egymástól 3,5 fok választja majd el őket. Fél 3 körül kel a Mars, 15 perccel követi a 45 százalékos megvilágítású Hold is, ekkor még viszonylag sötét égen láthatjuk a párost, de, mivel nyakunkon a nyár, már nagyon korán, 3-kor elkezd világosodni. A Mars nem túl fényes, de egy órával napkelte előtt még jól látható és szépen fotózható is. A szép együttállás látványát még kissé feldobhatja a hajnalonta látszó Nemzetközi Űrállomás is, amely ezen a korai órán, egész pontosan 04:01-kor egészen közel halad majd el a Hold mellett. (Lesznek olyan pontjai hazánknak, ahonnan az Űrállomás át is repül majd a Hold előtt, ezt érdemes mindenkinek a saját észlelőhelyére vonatkozóan ellenőrizni az átvonulás-előrejelző oldalakon.)
Kemény dió lesz a SWAN üstökös észlelése
A csóvás égi vándort március végén fedezték fel, a déli féltekén igen látványos felvételek készültek róla, és a következő napokban már az északi félteke lakói is megpillanthatják. Ehhez nemcsak az kell, hogy igen korán felkeljen az ember, hanem az is, hogy a keleti-északkeleti, majd később (késő este) az északnyugati-északi horizontra kiváló rálátás legyen; és persze szükséges a felhőtlen, por- és páramentes égbolt is. Míg a déli félteke lakói sötét, igazi éjjeli égen, nagy horizont feletti magasságban élvezhették az üstökös látványát, addig nekünk meg kell elégednünk a pirkadó hajnali égen való esetleges megpillantásával.
Számos bizonytalanság van a megfigyelésben, az időjáráson túl is: bár pillanatnyilag még jó egészségnek örvend az üstökös, az újonnan felfedezettek esetében az ismeretlen, nem megjósolható viselkedés igen könnyen keresztülhúzhatja a számításainkat. Az üstökös május 12-én halad el bolygónkhoz legközelebb (84 millió kilométerre), majd 27-én kerül legközelebb a Naphoz (64 millió kilométerre). 20-21-én a Perseus csillagképben az Algol mellett lesz, majd a hónap legvégére megközelíti a Szekeresben a Capellat, így gyakorlatilag végig az északi horizont közelében láthatjuk majd, ha minden jól megy. Egyre korábban kel, míg 15-én még 3-ig várni kell, 20-án már 2-kor felbukkan a horizonton, vagyis ekkor még a csillagászati szürkület előtt. Mivel a horizont közelségét nem hagyja el az égitest, ez hatalmas különbséget jelent a lehetséges látványában.
Mire készülhetünk? Eleinte (feltételezve az ideális megfigyelési körülményeket) csak egy igen halvány foltocska lehet a pirkadó horizonton, amelyet binokulárral megpillanthatunk majd, ahogy egyre sötétebb égen látjuk, megjelenik a jelenleg rendkívül látványos csóvája (ez is változhat!) is a látómezőben. Bár a jelenlegi fényessége alapján az üstököst akár szabad szemmel is észrevehetjük majd, a szabad szemes megpillantásához ismerni kell a pontos helyzetét, és a fényszennymentes ég mellett igen jó látásra is szükség lesz hozzá, így ne erre készüljön senki. (Ha még fényesedne a következő napokban, akkor kicsit könnyebb dolgunk lehet persze.)
Szerencsés időjárás esetén fotózni lehet, és 20-án már a csóvát is kiadó felvételt lehet készíteni róla egy kisebb teleobjektívvel (100-200 mm) is. Fotózni hosszú záridővel lehet, amihez már szükséges ellensúlyozni a Föld forgását, ezt megoldhatjuk e célra alkalmas követőmotorral. Ilyen eszköz hiányában kénytelenek leszünk nagy érzékenységen készíteni sok-sok felvételt, amelyeket aztán szoftveresen lehet összegezni.
Május 22-ét követően az esti égen is feltűnik, éjfél felé ugyan épp csak kibukkan a látóhatáron, de szerencsés esetben a csóvája ekkor is fotózható lesz. Inkább 24-25-től lesz érdemes este keresni, 23 óra felé, a csillagászati sötétség beálltakor 5 fokos magasságban lesz, a hónap utolsó napjain már 7 fokon, bár nem tűnik soknak a különbség, a horizont közelében ennyi is számít. Ha az éjszaka közepén nézzük, a csóvája pont merőlegesen áll majd a horizontra.
A teljes nevén C/2020 F8 (SWAN) üstökös pontos, aktuális égi helyét megtaláljuk pl. a The Sky Live oldalon. Az égi vándor csak június közepéig látszódhat, és végig hasonlóan alacsonyan lesz az északi horizonton.
Egyre magasabban jár a Tejút
Ha a hajnali időszakot a SWAN üstökös megfigyelésére szánjuk, akkor vessünk egy pillantást a Tejútra is! Mivel a holdfény nem zavarja az égbolt látványát, így megfelelő észlelőhelyről és jó időjárás esetén láthatjuk galaxisunk derengő szalagját, a déli horizont feletti, színes ködökkel és halmazokkal teli régióját. Ezekben az objektumokban leginkább távcsöves észlelőink gyönyörködhetnek, de számos közülük nagy látószögű felvételen is megmutatkozik, mint a nyitóképünkként használt Rho Ophiuchi ködössége, amelyet közép-európai fényszennyezéssel meglehetősen nagy kihívás megörökíteni. A Tejút bal oldalán a ragyogóan fényes Jupiter, és a kissé szerényebb Szaturnusz is látható.
Búcsúzunk az esti Vénusztól – de kereshetjük a nappali égen
A belső bolygószomszédunkat egyre közelebb láthatjuk a Naphoz, és, mivel este is egyre tovább van világos, a láthatósága rohamosan romlik. 15-én este, a navigációs szürkület végén, 21:45 körül még látjuk 10 fok magasságban, 25-én ekkor már lenyugvóban lesz.
Azonban cserébe egyre érdemesebb lesz a nappali égen megkeresni! Mivel közel lesz a Naphoz, ezt mindig csak úgy próbáljuk meg, hogy közben magát a Napot valami szilárd tereptárgy (pl. épület) mögött tartjuk, és így elkerülhetjük, hogy véletlenül is belenézzünk. Nem mindenkinek elég éles a szeme ahhoz, hogy szabad szemmel könnyen meglássa a Vénuszt a nappali égen, ezért célszerű binokulárral keresni (a pontos napi helyét a planetáriumszoftverekből kinézhetjük). Nagyobb nagyításban, akár már egy 300 mm-es teleobjektívvel fotózva gyönyörű, vékonyka sarlóként jelenik meg. Minél közelebb kerül a Naphoz, annál vékonyabb (hasonlóan működnek a fázisai, mint a Holdé), a közelség miatt nehezebb megfigyelni is, de ha sikerül, az élmény kárpótol. A látszó átmérője is növekszik, így egyre szebben láthatjuk majd. Az időjárás ehhez a megfigyeléshez száraz, pára és pormentes égbolttal járulhat hozzá, a legnagyobb ellenség ilyenkor a por, amelynek hatására a napfény nagyon szóródik az égen, így a közeli bolygót is elnyeli. Ha az előrejelzések afrikai légtömegeket várnak, akkor felejtsük is el a nappali Vénusz-észlelést ezekben a napokban! Hidegfrontok utáni időben kedvezőbb a helyzet, ilyenkor csak a szél ronthatja kissé a látványt azzal, hogy a nyugtalan légtömeg miatt remeg a vékonyka sarló.
Merkúr-Vénusz együttállás 22-én alkonyatkor
A késői napnyugta miatt csak kb. 21:30 felé (ez helyszíntől függően kb. egy órával lesz napnyugta után) érdemes a bolygópárost keresni az északnyugati ég alján, ekkor 5 fokos magasságon állnak, a még erősen világos égen. Egymástól kicsit több mint egy fok választja majd el őket, vagyis jó két teliholdnyi távolságot képzeljünk majd közéjük. A fényes Vénusz jobb oldalon, a jóval halványabb, de alapvetően szintén fényes Merkúr bal oldalon keresendő. 30-40 perccel később már le is nyugszanak (és még ekkor is világos lesz az ég alja).
Hold-Merkúr-Vénusz együttállás 24-én alkonyatkor
Hasonlóan a 22-i együttálláshoz, most is igen világos alkonyi horizonttal lesz dolgunk, viszont még izgalmasabb lesz a látvány: bár a két bolygó kb. 5 foknyira távolodik egymástól, megjelenik a társaságukban a 4,1 százalékos holdsarló, a Merkúrtól balra, 4,5 fokra. A megfigyelés ideje hasonló lesz a két nappal korábbihoz, annyi különbséggel, hogy a Vénusz már alacsonyabban látható, és 21:50 körül lenyugszik. 21:30 körüli időben érdemes lesni a triót, de ebből az is látszik, hogy túl sok idő nem jut ezúttal a látvány élvezetére. Cserébe a holdsarlón szépen megmutatkozik majd a földfény derengése, így igazán megkapó szépségű együttállást csodálhatunk majd, ha az időjárás is kegyes lesz. Egyúttal búcsúzzunk is el az esti Vénusztól, június végén majd a hajnali, keleti égen láthatjuk viszont belső bolygószomszédunkat.
Hold – Jászol-halmaz együttállás 27-én kora este
A Jászol-halmaz igazán a téli félévben figyelhető meg, így a Hold közelségében is ekkor láthatjuk. A halmaz hamarosan „nyári szünetre” megy, így a május végi együttállás lesz egy időre az utolsó, amikor gyönyörködhetünk bennük. Áprilisban még a félhold mellett láttuk a halmazt (ráadásul felhők közt), most már csak 25 százalékos lesz a megvilágítása, így könnyebb is lesz észlelni őket.