National Geographic Magyarország

Az eredmények ismeretében hatékonyabbá tehetjük e nagymacskák védelmét.

Az oroszlánok egykor a világ legelterjedtebb emlősei közt voltak, Eurázsia, Afrika és Amerika kontinensein is éltek, mára elképesztően visszaszorultak. Egy nemzetközi kutatócsoport kihalt és ma élő oroszlánok, illetve ősoroszlánok genetikai felmérését végezte el, köztük a jégkorban élt barlangi illetve a modern oroszlán történelmi időkben kipusztult populációinak egyedeit, összesen 20 állatét mérték fel. Bár mitokondriális DNS vizsgálatokat már végeztek az oroszlánok körében, a mostani az első, amelyben a teljes genomot mérték fel. Olyan kérdésekre keresték a választ, mint a barlangi oroszlán és a modern oroszlán közti rokonság, a modern oroszlán alfajainak egymástól való elkülönülése, illetve konzerváció szempontjából különösen fontos volt megtudni, hogy mennyire sokszínű a ma élő oroszlánok génkészlete a múltbélihez képest. A vizsgálat eredménye az Amerikai Tudományos Akadémia folyóiratában, a PNAS-ben jelent meg.

A jégkori barlangi oroszlán (Panthera leo spelea), a szintén jégkori amerikai oroszlán (Panrthera leo atrox) és a ma is élő oroszlán (Panthera leo leo) egyedei egykor hatalmas területeket népesítettek be, ma viszont már csak egy oroszlánfajunk van, és az is mindössze két területen: a szubszaharai Afrikában (kb. 25 ezer egyed) és India egy elszigetelt régiójában (alig 600 egyed) él. A megfogyatkozásuk a jégkor végén a barlangi és az amerikai oroszlán kihalásával indult el, az elmúlt 150 évben aztán kihaltak a berber oroszlán, a közel-keleti oroszlán, a fokföldi oroszlán, a fő faj pedig egymástól távoli, fragmentált területeken él már csupán.

A vizsgálati eredmények alapján, hozzánk, emberekhez hasonlóan, az oroszlánok is afrikai eredetűek – erre már korábbi vizsgálatokban is következtettek. Az egykori ősoroszlántól (Panthera fossilis) elsőként a barlangi oroszlánok váltak le kb. 495 ezer évvel ezelőtt. A barlangi és a modern oroszlán, bár jó ideig egymással párhuzamosan éltek, a genetikai vizsgálatok alapján nem hibridizálódtak, szemben a modern nagymacskákkal, amelyek körében kimondottan gyakori a hibridizáció. A kutatók úgy vélik, ennek egyik legkézenfekvőbb oka az lehetett, hogy bár egy időben, de nem egy helyen élt a modern és a barlangi oroszlán, és valószínűsítik azt is, hogy a hím barlangi nem rendelkezett a modern oroszlán jellegzetes sörényével. Sörényük hiánya miatt viszont a nőstények egyszerűen nem érdeklődtek irántuk. Fennállhattak más, viselkedésbeli vagy életmódot érintő különbségek is a fajok közt, amelyeket nem ismerhetünk.

A modern oroszlán alfajainak elkülönülésére is választ kaptak a kutatók: az északi és déli területeken élő oroszlánok (vagyis a mai észak-afrikai, közel-keleti, ázsiai, illetve a szubszaharai afrikai populációk) kb. 70 ezer éve különültek el egymástól, azonban már az elkülönülést követően is kisebb volt a genetikai sokszínűsége az északi népességnek. Ez azért lehet, mert valószínűleg azt egy kevés Szaharán átkelő egyedből álló csoport alapíthatta valamikor a jégkorban.

A modern oroszlán eltérő populációi kapcsán olyan tényekre derült fény, mint például az, hogy az Afrika déli részén élő állatok genetikai sokszínűsége akkor kezdett zuhanásba, amikor a gyarmatosító európaiak megjelentek. Az északi populáció eleve kisebb egyedszámú volt, ráadásul ezen oroszlánok már az ókortól kezdődően a nagy birodalmak földrajzi területeivel egy helyen éltek, így az emberi jelenlét hatott rájuk. Az észak-afrikai berber oroszlán egészen kb. 100 évvel a kihalását megelőző időkig meglehetősen egészséges genetikai sokszínűséget mutatott. Az indiai oroszlánok rendelkeznek egyedszámukból adódóan a legkisebb genetikai sokszínűséggel, köreikben igen nagy a beltenyészet, ezen alfajnál a rohamos állománycsökkenés a 18. sz. utáni emberi tevékenységhez, növekvő népességhez és mezőgazdasághoz, a lőfegyverek elterjedéséhez köthető. Ez az alfaj olyannyira „elkorcsosult” mára, hogy gyakoriak a koponyafejlődési eltérések, alacsony a hímek tesztoszteronszintje és spermiumainak mozgékonysága is. Az indiai alfaj kb. 30 ezer éve vált le az északi oroszlánok populációjáról, és azóta nem volt jelentős génátadás részese. Az indiai oroszlánok megmentése lehetetlen anélkül, hogy génfrissítéssel felerősítsék a populációjukat, kérdés, hogy ez miként kivitelezhető.

A fokföldi oroszlán esetében viszont az derült ki a kutatásból, hogy ez a sötét sörényű, és korábban elkülönült alfajként nyilvántartott állat nem volt önálló alfaj, csak a dél-afrikai oroszlánnépesség egy meghatározott küllemű csoportja, genetikailag nem különbözik tőlük.

#berber oroszlán #genetika #indiai oroszlán #oroszlán