Igazi ritkaság hazánkban a kerti sármány

Jellemzően a kora reggeli órákban, valamint késő délután csendül fel melankolikus, de annál szebb éneke az akácosból.

Éppen öt éve volt, egy tavaszi délután, amikor családommal bringázás közben meghallottuk a faluszéli akácosból a kerti sármány (Emberiza hortulana) énekét. Azóta az ország számos helyéről elzarándokoltak ide a madarászok, hogy e ritka madárfajt megnézhessék. Idén május hetedikén érkezett meg, szinte méterre pontosan arra a helyre ahol eddig feltételezhetően költ is.
A kerti sármány költésének alapfeltétele, hogy állattartás legyen. Érdekes az is, hogy akkor jelent meg, mikor állatokkal kezdték legeltetni a gyepet, előtte e terület szántóként üzemelt. Eddig csak a hím madarat sikerült látni éveken át, viszont a csőrében eleséggel megtömött sármány gyakori jelenség. A legelőn szerzi be táplálékát, oda repült le gyakran.
A madár fellelhetőségéről szóló adatsorból kiderül, hogy ritkaság hazánkban: 4-5 évenként jegyzik föl, hogy észlelték az országban. Jellemzően a kora reggeli órákban, valamint késő délután csendül fel melankolikus, de annál szebb éneke az akácosból. A legtöbbet akácvirágzás idején énekel. A hazai legnagyobb állomány jó rég, 1955-ből származik ekkor negyven pár költött a nagyharsányi Szársomlyón. A mátrai költőállomány fele ennyi párból állt, 1977-ben fedezte fel Szalai Ferenc madarász.

Egyetlen vonulónak tekinthető sármányfajunk, Délnyugat-Ázsia és Észak-Afrika a telelőhelye. Fiókákat rovarokkal, legfőképp hártyásszárnyúakkal etetik, de különböző gyomnövények magvait is fogyasztják. Fészkét az aljnövényzetre építi, jól elrejtve valamely kis cserje takarásában. Kétszer költ évente, az első költése májusra esik, míg a második júniustól júliusig tart.