Ezek a szöcskék kifinomult módszerrel kerülik el a denevéreket

A Bristoli Egyetem és a Grazi Egyetem csapata azt mérte fel, hogy szöcskék egy csoportja miként tudja elkerülni a ragadozó denevéreket az egyébként nagyon hangos ökoszisztémában – számol be a Phys.org. A kutatók arra jutottak, hogy a rovarok képesek megkülönböztetni a denevérek hangját a dzsungel egyéb éjszakai zajaitól.

A Panamához tartozó Barro Colorado-szigeten élő egyik alcsalád tagjai különleges módszert találtak a ragadozók elkerülésére. Sok éjszakai repülő rovartól eltérően ahelyett, hogy különböző reakciókat dolgoznának ki az eltérő denevérhangokra, minden észlelésnél egyszerűen megállnak a levegőben, és zuhanórepüléssel térnek ki a ragadozók elől. Minél magasabb a hallott hang, annál tovább tart az esés.

Az éjszakai esőerdőben rengeteg a zaj, a rovaroknak pedig kiemelten fontos, hogy észlelni tudják a veszélyforrásokat. Helyzetük különösen nehéz, hiszen az itteni szöcskehangok sokban emlékeztet a denevérek hangjára. A szöcskék ezért a kifejezetten magas frekvenciájú, zajokra reagálnak, így csak a néhány méterre lévő denevérekre koncentrálhatnak. A módszerrel megelőzhetik, hogy a ragadozók felismerjék a testükről visszaverődő hanghullámokat.

A zuhanórepüléses taktika jellemzően kevésbé zajos környezetekben alakult ki a rovaroknál. Marc Holderied, a Bristoli Egyetem munkatársa és a csapat tagja szerint a szöcskék módszerében az a zseniális, hogy éppen akkor reagálnak a denevérek hangjára, mielőtt a ragadozók még észlelhetnék őket. Az egyébként rendkívül zajos erdőben nem lenne kifizetődő ennél óvatosabbnak lenni.