Ezek az ausztrál kutyák a koalamentést segítik

Az ausztrál Victoria állambeli Sunshine Coast Egyetem alapította és működteti a Detection Dogs for Conservation (Keresőkutyák a vadvédelemben) nevű intézményt, amelynek fő feladata az egyedi ausztrál állatvilág veszélyeztetett tagjainak védelme. Az első kutya, Maya, aki koala-ürülék keresésére kiképzett, hússzor gyorsabban, és 150 százalékkal hatékonyabban találta meg a koalák pottyantotta nyomokat, mint az emberi kutatócsoportok. Azóta több kutyát kiképeztek, koalák mellett például erszényesnyestek keresésére, illetve az állatpopuláción belül a beteg állatok megtalálására. Jelen pillanatban öt aktív kutyájuk segíti a természetvédelmi feladatokat, különösen ott nyújtanak nagy segítséget, ahol az adott állat ritka elhelyezkedése, vagy rejtett életmódja miatt az ember nem túl hatékony.

A kutyás kutatócsoport két vezetője és négy „szakdolgozója”. Dr Romane Cristescu (bal szélen) és dr. Celine Frere (középen), tőle jobbra Baxter, majd Maya.

Forrás: University of the Sunshine Coast

A kutyákat menhelyekről választják ki, s ráadásul a munkakutyák olyan jellemű és tulajdonságú állatok köréből kerülnek ki, amelyeket egyébként pont ezek miatt nehéz gazdihoz juttatni: nyüzsgő, energiával teli, kíváncsi, túlzottan is játékos ebeket keresnek a kutatók. A kutyákkal kapcsolatos feladatokban az IFAW (International Fund for Animal Welfare – Nemzetközi Állatjóléti Alap) segíti a kutatócsoportot.
A keresőkutyák jelenleg azokon a területeken segítik a koalák visszatelepítését, ahol a tűzvészek pusztítása nyomán eltűnt ez a rejtett életmódú állat. Mivel a koala meglehetősen sok ürüléket hagy maga után, így ebből az állat genetikai adataira, egészségi állapotára s más tulajdonságokra is fényt lehet deríteni. A kutyák abban is segítenek, hogy mennyire sikeres a visszatelepítés a tűzvész után lassan magához térő régióban.

A kutyák, amikor épp nem terepen dolgoznak, akkor családban élnek a gondozójuknál, átlag családi kutya életet. Az első kutya, Maya régóta élte a menhelyi állatok reménytelen napjait, kiválasztása után rendkívül gyorsan tanult, és minden energiáját a munkájába fektette, megtalálta élete célját azzal, hogy a koalák védelmét segíti szaglásával. Bear, aki élő koalák keresésére szakosodott, 2017-ben csatlakozott a csapathoz. Eredeti gazdái azért adták be menhelyre, mert otthon olyannyira unatkozott a kutya, hogy mindent megrágott, tönkre tett, mivel gazdái nem tudtak vele annyit foglalkozni, amennyire igénye lett volna. A koalakeresés gyökeresen megváltoztatta az életét, most kellően „lefárad” a munkája közben. Az elmúlt időszak bozóttüzeiben rengeteg koalát kutatott fel a veszélyeztetett erdőkben, s így sok állat megmentéséhez járult hozzá. Baxter, aki koalaürülék-keresővé lépett elő, szomorú hátterű állat: droggal, agresszióval és kétségbeeséssel teli környezetből mentették ki, és, bár igazi szeretetbomba, hízeleg és bújik a gondozójához, akivel él, a mai napig magán viseli a korábbi traumák nyomait. Rémálmai vannak, megriad a káromkodásoktól és a hangos zajoktól. Munkája során azonban átalakul, magabiztossá válik, az alaposság és a megfontoltság jellemző rá, minden fát körbeszimatol, mindene a vadvédelmi munka.

Dr Romane Cristescu, a keresőkutyás csoport egyik vezetője a bozóttüzek során végzett munkájukról elmondta, hogy hetekkel a tüzek után is találtak koalákat. „Egy elpusztult állatra is rábukkantunk, de találtunk égett mancsút is, ez az egyed ugyan a tűzvész rettenetét túlélte, később egy fa rádőlt és az pusztította el. Rettenetes ilyen szerencsétlen sorsú vadállatokat találni. Talán, ha a kutató csapatunk nagyobb lenne, több kutyát tudnánk a terepre kivinni, hamarabb meg is találnánk a szerencsétlenül járt koalákat.”  A kutatók a bozóttüzek után minden héten útra keltek a keresőkutyákkal, több tucat koalát találtak a leégett területeken, ezeket azután a vadvédelmi központokba vitték, ahol orvosi ellátást kaptak. Bear volt a legsikeresebb koalakereső, akiről dr. Celine Frere adjunktus, a kutyás csoport másik vezetője elmondta: „Hiába kiválóak a képességei, nem tudunk vele elég gyorsan a kívánt területre jutni, nem tudunk mindenhol jelen lenni, ahol szükség lenne ránk.”  A koalák, ha elmenekültek a tűz elől, azt követően visszatérnek eredeti élőhelyükre, de ott nem mindig megfelelőek az életkörülmények. Éhezhetnek, szomjazhatnak, problémát jelenthet számukra a hőszabályozás, ezek pedig megpecsételhetik az állatok sorsát. „Teljes csapatra lenne szükségünk, több kutyára, és ennek anyagi vonzata van.” A csoport adományokból igyekszik fenntartani magát, és a kutyákat, biztosítani a terepi munkát, amelynek egyetlen napja egy kutya és két személy számára 1500 ausztrál dollárba kerül.

A kutatócsoportnak álmai is vannak. Számtalan vadállat mozgását lehet nyomon követni jeladó nyakörvekkel vagy épp hőérzékelő drónokkal, s segíteni a civil kutatók munkáján át a veszélyeztetett fajok életét. Például a drón egy védett állatról üzenetet küldhetne a közelben élőknek, ha a birtokuk felé tart az állat, hogy amíg áthalad, zárják be a kutyájukat, más háziállatukat, a vadállat zavartalan mozgásának érdekében. Ehhez már ma rendelkezésre áll a technológia, és csupán pénz kérdése, hogy mikortól lehetne alkalmazni is. Ehhez a vadállatok befogására, jeladók felszerelésére is szükség van, s itt léphetne be a kutyák munkája is a képbe.

Bear, az ausztrál koolie

Forrás: University of the Sunshine Coast

Az öt éves Bear olyannyira népszerű, hogy saját Instagram oldala is van, számtalan rajongóval. Nem véletlen, az egykori hiperaktív kölyökből igen hatékony munkakutya lett, igazi szuperhős: több mint 100 koalát mentettek meg kiváló szimata és megbízható keresőmunkájával a 2019/2020-as szezon rettenetes tűzvésze idején.