Vilma, Ünige, Csaba2020. december 05., szombat
Természet

A hegyek tetejéről a tenger mélyére

2020.05.24.Sarusi István
National Geographic Magyarország

Természetjárással, természetfotózással kezdte, aztán magas hegyek tetejéről nézett körbe, majd a trópusok víz alatti világát örökítette meg, a ma már búvárfotósként ismert, Dombovári Tibor.

Naplemente a Vörös-tengeren. Egyiptom, 2019. (Sony A7R3, Sony 2,8/28mm, Sony halszem előtétlencsével)
Forrás: Dombovári Tibor

Sok helyen megjelenik egy ominózus dátum: 1985, mikor is Kubában jártál, ahol életed első búvártúráján voltál. Azelőtt is fotografáltál?
Persze. Miskolcon jártam a Földes Ferenc Gimnáziumba, ahol Dr. Hevesi Attila földrajz-biológia szakos tanár vezette a természetjáró szakkört. Ott nagyon sokan fényképeztünk. Miután megörökítettük kirándulásainkat, diavetítéseket tartottunk. Ezeken az összejöveteleken nagyon keményen kritizáltuk egymás felvételeit, ami engem annyira motivált, hogy autodidakta módon elkezdtem tanulni fotózni: könyvtárba jártam, nyugati szaklapokat olvastam. Ehhez párosult műszaki affinitásom. Érettségi után hegy- és sziklamászás következett, továbbra is a gimnáziumi gárdával.

A Karib-tengerben honos Gyémánt nyálkás hal Óriás tengeri rózsában. A nyálkás hal védelmet talál a tengeri rózsa csalánzoó csápjai között, hasonlóan, mint az Indopacifikus térségben élő bohóchalak. Kuba, 1990. (Nikon F801, Nikkor 2,8/60 mm, Fuji Velvia film)
Forrás: Dombovári Tibor

 

Csavargás-szereteted juttatott a Karib-tengerig?
Az is, meg a szerencse. Bucsi Szabó László barátom, akit a miskolci hegymászóklubból ismertem, geofizikusként dolgozott Kubában: ő hívott meg bennünket. Fillérekből kijött a repjegy, és a kint tartózkodás se került sokba. Ekkor merültem életemben először búvárkészülékkel. Egy életre beleszerettem abba a világba és elhatároztam megmutatom másoknak is. Kubában végül is összesen 10 alkalommal voltam, a kint eltöltött idő összesen majdnem egy évet tett ki. Ennek előzeteseként, egyetemistaként Bulgáriában, Jugoszláviában és nyéki tavakban merültem uszonnyal, maszkban és pipával. És ekkor még szigonypuskával a kezemben – a napi betevő biztosítása miatt.

Ekkoriban kaptad a Bumbi becenevedet?
Nem, még korábban. Szüleim elmesélése szerint a bölcsődei dadámtól kaptam. Ez baráti és ismerősi körömön keresztül kísér azóta is.

Citromcápa köröz a búvárhajó alatt. A Citromcápa érdekes karakter, mert nagyon szelíd és nagyon kíváncsi. Bahama szigetek, 2008. (Nikon D300, Tokina 10-17 mm)
Forrás: Dombovári Tibor

 

Milyen feltételei vannak annak, hogy valaki víz alatt tudjon fényképezni?
A legfontosabb, tanuljon meg az ember búvárkodni, olyan szinten, hogy biztonságban érezze magát víz alatt. Rendelkeznünk kell a vízalatti fotózás speciális ismereteivel. Természetesen kell a megbízható búvár- és fotós felszerelés, mert úgy nem lehet sikeresen fotózni, ha közben azon aggódunk bírja-e a technika… Meg persze ugyanúgy, mint a felszíni természetfotósnak a saját közegét, nekünk a vízalatti világot kell ismernünk.

Milyen felszereléssel merészkedtél a vízbe?
Másodikos gimnazista koromban egy egész nyarat dolgoztam azért, hogy megvehessem első fényképezőgépemet, egy Praktica Super TL-t. Az első kubai úton már egy Chinon-nal és a hozzá tartozó pár optikával fényképeztem, akkor még csak a felszínen. Itt kigyógyíthatatlanul megfertőzöttem: ekkor döntöttem el, hogy amit a víz alatt látok, azt mindenképpen le kell fotóznom és másoknak meg kell mutatnom. Első időben még próbálkoztam saját készítésű vízalatti tokkal, de hamar rájöttem nem ez a járható út, hanem ezt külföldről, méreg drágán kell beszerezni. Az első gépem, amit víz alá vittem egy olasz kemény műanyag tokban, egy Nikon F 301-es volt, amelyet 1987-ben a Nikon első autó fókuszos gépe az F 501-es követett. Hamar rájöttem, hogy az automata élességállítás a víz alatt óriási előny, ugyanis a búvármaszkon, a fényképezőgép tokján keresztül, rossz látási viszonyok között a manuális élességállítás komoly problémákba ütközik. Azóta több Nikon géppel és Subal gyári fém tokokkal fotóztam 2019-ig, amikor is a kisebb méret miatt Sony tükör nélküli fullframes gépre és Nauticam tokra váltottam.

Bohóchalak bújnak meg az összezáródó Tengeri rózsában. Pápua Új-Guinea, 2007. (Nikon D200, Tokina 10-17 mm)
Forrás: Dombovári Tibor

 

Ugye jól tudom, elengedhetetlen a mesterséges fény a színhelyes kép érdekében? Pontosan, mert a legtisztább tengervíz is kék szűrőként, míg az édesvíz zöldként működik. Ha víz alatt néhány méternél mélyebben fotózunk, már láthatóan torzulnak a színek. Ahogy haladunk egyre lejjebb, úgy tűnnek el: először a vörös, utána a narancs, majd a citromsárga… Harminc méter mélyen már minden kékeszöld. Viszont, ha mesterséges fénnyel világítjuk meg, színhelyes marad. Ám az is csak akkor, ha közel, maximum 3 méter távolságból exponálunk a témára, mert nagyobb távolságból már a vakufénye is elkékül. Ezért a búvárfotózáshoz elengedhetetlen a mesterséges fény a színhelyes kép érdekében! Tehát vízalatti vaku nélkül nem tudunk színhelyes képet készíteni. Több sikertelen próbálkozás után a 1989-ben a néhai Bianki Péterrel vízalatti vakut terveztünk, amelyet Péter a tragikus haláláig nemzetközi piacokra gyártott. Ez a vaku akkor a világ technikai élvonalába tartozott. Az élet ismétli magát: pár éve rábeszéltem Kurucz Balázs fiatal búvár barátomat egy ötletem megvalósítására: készítsünk olyan miniatűr elektronikát, amivel kiváltjuk a vízalatti vaku és a tokban lévő fényképezőgép közötti kapcsolatot biztosító elektromos kábelt optikai kábelre, úgy, hogy ezen keresztül is működjön a vaku és a gép teljes digitális kapcsolata. A probléma nem egyszerű. Balázs ezt megoldotta és a világon sok búvárfotós elégedetten használja ezt az eszközt.

Vegyesen látni tőled nagy látószögű optikával készült tájképeket és makrókat, vagyis közelről készült fotókat.
Igen, kezdetben többet makróztam, mert a könnyen megközelíthető élőlények érdekeltek és ezek általában helyhez kötött életformában élnek. Már elég régen megfordult a korábbi tendencia: többet van halszemoptika, vagy szupernagy látószögű lencse a vázon, mint a makró. Ezekkel fotózva két probléma adódik: a képeken egyszerre van jelen a természetes- és a vakufény, melyeket össze kell hangolni, ami nem egyszerű, automatikára nem nagyon bízhatjuk. A másik kompozíciós probléma: ki tudjuk-e emelni a képünk fő témáját a környezetéből.

 

Roppant felszerelésigényes ez a tevékenység: már csak abból kiindulva is, hogy a búvárkodáshoz és a fényképészethez külön-külön szükségeltetnek eszközök. Hogy fest a búvárfotós-infrastruktúra?
Speciális szolgáltatók szakosodtak a búvárok kiszolgálására: vannak, akik parti szolgáltatással, vannak, akik szafarihajóval rendelkeznek és kiépíttették a folyamatos palackcseréhez ill. a búvárok merülőhelyre való juttatásához szükséges rendszert. Általában reggel indulnak, vagy napjában akár többször a szárazföldről, vagy többnapos, egy-két hetes körutat tesznek hajóval – ez utóbbit jobban kedvelem. Bármelyiket is csinálják, elengedhetetlen egy helyi, jó vezető jelenléte, aki tudja hol találkozhatunk számunkra érdekes élőlényekkel. Utazáskor számomra örök probléma az a 40 kilós csomag, amit itthonról vinnem kell: a végletességig redukált személyes tárgyak és a fotós szett.

 

2006 nagy sikert hozott: a BBC Wildlife Photographer of the Year pályázatán az Animal Portraits első díja, ami versenyben volt az Év Természetfotósa címért is. Hol készült a kép?
Pápua Új-Guineában egy olyan helyen merültünk 2005-ben, ahol eredetileg cápát ígértek… Voltak is egy páran, de nem jöttek 2 méteren belülre… Ezért elég elkeseredetten emelkedtem fel a hajóhoz. Egyszer csak meglátom a hajó alatt az árnyékát egy kb. másfél méteres barrakudának. Meglehetősen nyugodtan viselkedett a hiányos fogazatú, éltes példány. Nekem meg fogytán volt a levegőm, már az akku is lemerülőben volt. Egyre közelebb úsztam hozzá, de kénytelen voltam feljönni a felszínre, mert palackot és akkumulátort kellett cserélnem. Aztán rögtön visszaugrottam és szerencsére ugyanott találtam, ahol magára hagytam. Majdnem 3 órát töltöttem el vele kettesben, miközben a korábbinál is közelebb kerültem hozzá. Mintegy tíz centiméterről készült az ismert kép.

Öreg barrakuda portréja I. Pápua Új-Guinea, 2005. (Nikon D70, Nikkor 12-24 mm)
Forrás: Dombovári Tibor
Öreg barrakuda portréja II. Pápua Új-Guinea, 2007. (Nikon D200, Tokina 10-17 mm)
Forrás: Dombovári Tibor

 

Hogyan viseli egy tengeri élőlény, mikor közvetlen közelükben csattog-villog egy fényképezőgép?
Ahogyan a háziállatokat, úgy a víz alatti világban élőket sem zavarja vaku villanása, mert túl gyors ahhoz, hogy reagáljanak erre az ingerre. Szerencsésnek tartom magam, mert valami oknál fogva másoknál jobban sikerül megközelítenem a félénk halakat.

Máskor is előfordult már, hogy ugyanazt az élőlényt fotóztad hosszabb-rövidebb idő elteltével?
Még 2007-ben is találkoztam ugyanazzal a barrakudával ugyanazon a helyen, ott, ahol 2 esztendővel azelőtt megpillantottam, ugyanazon a korallszirten, ami néhány száz méter átmérőjű, a felszín alatt nagyjából 8-20 méterrel található. Itt rengeteg nyílt vízi és korallszirti élőlény szokott összeverődni. 2005-ben szupernagylátó objektív (12-24mm, 12mm-en, dx format) volt a gépen, ekkor viszont halszem (10-17mm, 10mm-en, dx). De még Kubából is emlékszem egy kis korallőr halra, amit több éven keresztül fotóztam. Tudtam, amikor megyünk az adott merülőpontra, ahol lemerülve megtalálom azt a rózsaszínű szivacsot, amiben ő él. Olyan csodálatos, hogy Magyarországtól több mint 10 000 kilométerre rendszeresen találkozhattam ugyanazzal a párcentis halacskával. Helyhez kötött életmódjából tudom, hogy ugyanaz volt és nem egyik fajtársa.

II. világháborús repülőgép roncsára telepedő tengeri rózsa és bohóchalak. Pápua Új-Guinea, 2019. (Sony A7R3, Sony 28-70, WACP előtétlencsével)
Forrás: Dombovári Tibor

 

Mit jelent neked a búvárfotózás? Hobbi vagy hivatás?
Volt egy időszak az életemben, mégpedig 90 és 94 között, amikor csak és kizárólag fényképészetből éltem. Külföldi képügynökségeknek, magazinoknak, búvárlapoknak adtam el képeket, többet címlapra. E néhány év után rájöttem, nem szeretném, hogy a kenyérkereset, a családfenntartás ettől függjön, ezért a 90-es évek közepe óta különböző magán vállalkozásokat vezettem, vezetek. A kétezres évek elején Molnár Attila Dáviddal öt önálló publikációnk jelent meg a National Geographic magyar kiadásában.

Állkapcsoshal a szájában őrzött ikráival. Indonézia, 2019. (Sony A7R3, Sony 2,8/90 mm)
Forrás: Dombovári Tibor

 

A pályázatokon elért sikereid közül melyekre emlékszel vissza legszívesebben ezek közül?
Külföldi pályázatokon már a ’90-es évek elejétől szerepeltem. Többek között harmadik helyezett lettem Antibes-ben (Franciaországban) a Vízalatti Képek Világfesztiválján még 1991-ben. Több évtizedes működés után a néhány éve megszűnt fesztivál a maga nemében egyedülálló volt: lefedte a teljes búvármédiát, jelen volt a film, a könyv, a fotó. De díjazták a legjobb búvárkodással foglalkozó publikációkat is, sőt még volt legszebb búvárhölgy választás is. A több fotó kategóriából a legrangosabbnak a 10 képből álló portfólió díj számított, jelentős pénzjutalommal, ill. utazási lehetőséggel. Innen a két bronz szobor után az ezüstöt és az aranyat is sikerült megszereznem. Érdekességként megjegyzem van két ezüst érmem amiket a Búvárfotós Világbajnokságokon (1992., 2000.) szereztem. Az egyetlen magyar pályázat ahová küldtem képeket az Az Év Természetfotósa pályázat, itt már az első alkalommal 1998-ban díjazott lettem, majd 2002-ben az Év Természetfotósa, 2006-ban pedig az Év Természetfotója díját nyertem el. Itthon többször tagja voltam az ÉTF zsűrijének, de meghívtak zsűrizni a Búvárfotós Világbajnokságra, valamint Spanyolországba és Antibesbe is.

Sárga és kékhátú lövészhal kitátott szájjal várja, hogy egy tisztogató ajakhal megszabadítsa az élősködőktől. Pápua Új-Guinea, 2019. (Sony A7R3, Sony 2,8/90 mm)
Forrás: Dombovári Tibor

 

Kuba mellett Pápua Új-Guinea is jelentős munkásságodban. Hogy jutottál el oda?
Számomra mindig is misztikus, elérhetetlen hely volt a különleges élőlényeivel, a csodálatos, érintetlen korallszirtjeivel. 1999-ben önálló kiállító voltam Antibesben, ekkor is, mint az eddigi életemben többször is, szerencsém volt: itt ismertem meg Max Benjamint egy ausztrál vállalkozót, aki Pápua Új-Guineában működtet búvár vállalkozást. Felajánlotta, hogy töredék áron elmehetek hozzá… Ő nagylelkű szponzora a vízalatti fotóművészetnek. Azóta az ott készült képekkel több olyan díjat is nyertem, ami pápua utazás volt. Tavaly voltam ott 7. alkalommal.

Hogyan tovább, mi következik a jövőben?
Több ok miatt néhány év kimaradt, de 2019-ben már újra 145 merülésem volt. Egy kis példányszámú két nyelvű albumot tervezek kiadni Pápua Új-Guinea vízalatti világáról, bár örök elégedetlenként még mindig keresem a jó képeket.

Interjút készítette: Sarusi István

Hozzászólások

Visszatért költőhelyére a világ legidősebb albatrosza

Visszatért költőhelyére a világ legidősebb albatrosza

A Midway-atollnál fészkelő madarat 66 évvel ezelőtt gyűrűzték meg, így minimum 69 éves lehet.

Mennyi vízre van szüksége egy elefántnak?

Mennyi vízre van szüksége egy elefántnak?

Állatkertekben élő afrikai elefántok napi vízigényét vizsgálták meg, de a vadon élőkre nézve vontak le következtetéseket.

Világörökségi helyszíneket fenyeget a klímaváltozás

Világörökségi helyszíneket fenyeget a klímaváltozás

Sok természeti világörökségi helyszín lesújtó állapotban van, az éghajlatváltozás immár a fajok inváziójánál is problémásabb.

A tengeri angyalok és tengeri pillangók igen ellenálló állatkák

A tengeri angyalok és tengeri pillangók igen ellenálló állatkák

A pteropodák, vagyis tengeri pillangók és tengeri

Nádasok rejtekén élő madár

Nádasok rejtekén élő madár

A Balatonederics határában fekvő, természetvédelmi terület egy szórványos madárfajáról már régóta tervezem, hogy írok pár sort.

National Geographic 2020. novemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

11 160 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket