National Geographic Magyarország

Az elmúlt években számos vizsgálat próbálta kideríteni, hogy milyen okok állnak az állatok védelméért hozott döntéseink hátterében, miért pont bizonyos fajokra szavazunk, ha segítségről van szó, most egy új megközelítésű kutatás zajlott e témában.

Senkiben nem ébred kétség az adakozást illetően, ha olyan ikonikus állatokról van szó, mint a panda, a koala, a delfinek, a tigris, vagy a szép színes papagájok. A párizsi állatkertben pár éve végzett felmérés szerint a népszerű állatok 46-szor akkora támogatási összeget kapnak a civilektől, mint a hasonló védettséget élvező, de nem ebbe a körbe tartozó állatok. Az ikonikus fajokat a különböző természetvédelmi programokban jól felhasználva megtöbbszörözhető az az összeg, amelyet a segítségükkel gyűjteni lehet, ami e programok számára a létezést jelentheti. Ahhoz, hogy minél több helyszínen legyen lehetőség a természetvédelmi munkára, szükség van új ikonikus fajokra is, más élőhelyekről. Mi alapján érdemes kiválasztani, mely faj váljon egy terület szimbólumává? Számos vizsgálat volt arról, hogy milyen jegyek tekinthetőek vonzónak egy állatnál, ilyen pl. a nagy testméret, a színes külső.

2002-ben egy olyan vizsgálat zajlott, ahol nem valós, létező fajok közti preferenciát mértek fel, hanem kitalált fajok (szintén kitalált) leírásai alapján kellett a vizsgálati alanyoknak dönteniük, melyik elképzelt állat védelmét segítenék. Ebből az derült ki, hogy a döntésben igencsak fontos tényező, hogy az adott faj ökológiai szerepe milyen, és kevésbé tűnt fontosnak az állat külleme. Most egy új felmérés készült, amelyben szintén kitalált állatok segítségével igyekeztek meghatározni, mi segíti elő a pozitív döntést, a kutatásról a Conservation Biology szaklap számolt be.
A kitalált állatokról úgy készítettek rajzokat (erre a feladatra Rory McCann ismeretterjesztésben dolgozó művészt kérték), hogy felhasználták a valós állatok vonzerejéről szóló felmérések során, korábban gyűjtött, külső jegyeket. A rajzokon szabályoztak számos szempontot, pl. eltérő méret, de voltak oldalról és szemből látható állatok, meleg vagy hideg színűek, stb. Az eltérő jegyeket számtalan kombinációban alkalmazták, s így összesen 216 kitalált állat készült el, ezeket 750, korábban már állatvédelemre adakozó felnőtt alany segítségével osztályozták. Mivel az állatok mindegyike bizonyos szempontok szerint, előre meghatározott tulajdonságokat hordozott, az alanyok által sorrendbe állított példák eredményeit egzakt módon lehetett kiértékelni is.

Az eredmények nem lettek különösebben meglepőek, de mivel kitalált fajokról volt szó, mindenféle előzetes kulturális preferenciát vagy előítéletet nélkülözött a döntés. Azokat az állatokat találták vonzóbbnak az alanyok, amelyek több színből álltak. Érdekes módon a hideg színeket jobban értékelték, így pl. a kéket és lilát tartalmazó állatok voltak a nyerők. (ezt valós madarakkal végzett felmérés is hozta sok éve). Szintén pozitív hatású volt, ha az állat nagy volt – ez is egybecseng a valós állatvédelmi felmérések adataival. Az egyes állatok „arcának” arányai is döntőek voltak: nem preferálták az alanyok a nagy orrot. Korábbi felmérésekkel szembement viszont az, hogy nem számított előnynek, ha az állat tekintete előre nézett. Visszataszító hatású volt viszont, ha egy állatnak „rovarszerű” lábai voltak.

Számos ponton voltak a most elvégzett, pusztán külsőn alapuló felmérésnek ellentmondásai a valós támogatási adatokkal. A kutatók azt valószínűsítik, hogy minden azon eredménnyel ellentétben, miszerint a külső nagyon sokat számít, igen nagy hangsúlyt fektetnek az emberek a plusz információkra, kulturális háttérre. (A nagymacskák védelmére például aránytalanul többet adományoznak más állatokhoz képest, és e fajok kulturális szerepe világszerte hatalmas.) A kutatás eredménye alapján, bár a külső jegyek igencsak fontosak, nem lehet őket függetleníteni más tulajdonságoktól. Az viszont segített megérteni a felmérés, hogy milyen külső jegyeket viselő fajok az adakozni vágyók kedvencei, ezek alapján könnyebben találhatnak majd új ikonikus fajokat az ún. Hamupipőke-fajok körében is a természetvédelmi szervezetek. (Hamupipőke-fajnak azt hívják, amely mindenféle tulajdonságban megegyezik a már ismert és közkedvelt ikonikus fajokkal, azonban valamiért mégsem ő van reflektorfényben, hanem szerényen meghúzódik a háttérben.)

A most találtakkal ellentétes a borneói nagyorrú majom (Nasalis larvatus) esete: a fajt valaha a világ legrondább állatának kiáltották ki, azonban az elmúlt időszakban vicces mémek tárgya lett, s ezt követően megugrott a népszerűsége, ami a faj védelmére fordítható adományok mennyiségén is meglátszik. Nem reménytelen tehát a kevésbé vonzónak tűnő állatok helyzete sem.