A geológiának is szerepe van a Serengeti vadállománya vándorlásában

Afrika egyik legismertebb jelensége a Serengetiben minden évben lezajló vándorlás, amelynek során a növényevők, mint pl. a gnúk, zebrák, antilopok óriási csapatokban indulnak útnak.

Egy német-amerikai kutatópáros kenyai és tanzániai kollégáikkal azt mérte föl, a Serengeti hatalmas vándorlása mögött milyen geológiai okok állhatnak. Míg a biológiai, éghajlati okokat már számtalan alkalommal kutatták, a geológiára eddig nem került sor.
Ezt igyekezett pótolni a kutatócsoport azzal, hogy az állatok vándorlását követte három héten át terepjárójában, s út közben számtalan kőzetmintát, talajmintát gyűjtött be. A kőzetek geokémiája, a mállásuk, a talajképződésben betöltött szerepük, a talajban a növények számára hozzáférhető formában tárolt tápanyagok mind függhet attól is, milyen volt a terület geológiai múltja. A talaj tápanyagai a növények gazdagságára hatnak, s ezzel az állatok számára hozzáférhető táplálékot is meghatározzák. A begyűjtött minták egy része még elemzésre vár ugyan, de amit már megvizsgáltak, az is adott információkat a vándorlás geológiai okairól. A vizsgálatokról az EOS földtudományi hírportál számolt be, a kutatás előzetes eredményét pedig az Európai Geofizikai Unió online konferenciáján mutatták be május elején.
A Serengeti délkeleti területére, ahol az esős évszakban tartózkodnak a legelő állatok, a vulkáni hamuból kialakult talajok jellemzőek, ez az Ol Doinyo Lengai nem túl régi kitöréseinek nyomán rakódott le. Erre a vulkánra a karbonátokban gazdag láva jellemző, s ennek nyomát a talajokban is fel lehetett fedezni, magas azok nátrium-, kálium- és kalcium-tartalma, ez valószínűleg a növényekben is kimutatható. Valószínűleg pont emiatt legelnek itt a kicsinyeikkel a vadállatok, hisz azok csontfejlődéséhez sok kalciumra van szükség. Egyébként ez a terület legkevésbé csapadékos. Simon Kübler kutatásvezető elmondta: „Az Ol Doinyo Lengai kitörései azok, amelyek a talaj tápanyagellátását, s ezzel az egész vándorlást szabályozzák.”
A Serengeti középső részén, ahol csupán kis ideig, átmenetileg legelnek ezek az állatok, a talaj az archaikumi alapkőzeten képződött. Ezek a kőzetek gránitos gneisz, fillit, illetve a rétegzett vas nevű jellegzetes vörös sávokból felépülő kőzet. Az ezeken képződő talajoknak alacsony a kalcium- és a magnézium-tartalma, illetve a növények számára felvehető formában lévő foszfor is kevés. „Ez a szegényes talaj és a rajta növő szegényes növényzet lehet az oka annak, hogy az állatok csak kis ideig legelnek e területeken” – magyarázta Kübler.
A Serengeti északi része, ahol a száraz évszak során tartózkodnak a vadak, sokszínű alapkőzettel rendelkezik. Váltakoznak az archaikumi kőzetek, folyóvízi hordalékok, és a geológiai közelmúlt bazaltos vulkáni kőzetei. A Mara folyótól északra a bazaltos alapkőzetre települt folyóvízi üledék van, a csapadék is itt a legtöbb, erőteljesebb a kőzetek mállása, és a tápanyagokat is hamar lemossa az esővíz. A tektonikai folyamatok révén a kőzetek folyamatosan kiemelkednek, s a sok csapadék miatt a mállásuk is megindul.
Az előzetes eredmények alapján a talajképződés folyamatos ezen az aktív vulkáni területen, amit befolyásolnak a törések, a földrengések miatti talajmozgások és átalakulások is. Ezeknek együttesen van arra hatásuk, hogy milyenek a Serengeti területén a talajviszonyok, s ez meghatározza azt is, hogy miért ott és akkor legelnek a gnúk, az antilopok, vagy a zebrák.
„A klíma rövidebb időtávokon lehet meghatározó a vándorlás alakulásában, a geológia viszont hosszú időre stabil rendszert, biztos alapot jelent az egész ökoszisztéma számára” – mondta Kübler.