Csimpánzok cuppogása árulkodhat beszédünk eredetéről

Az emberi beszéd eredetét máig sok homály fedi, egyes szakértők szerint nyelvünk inkább eredeztethető a ritmusos arckifejezésekből, mint a főemlősök hangképzéséből. Mindegy, hogy mely nyelvről is van szó, az emberek beszédük során másodpercenként 2-7-szer nyitják ki szájukat, 2-7 hertzen beszélnek, és minden egyes nyitott-bezárt ciklus egy szótagnak felel meg. Hasonló ritmust korábban az orangutánok és a makákók gesztusaiban is felfedeztek, afrikai majmoknál, így a csimpánzoknál viszont még nem figyeltek meg hasonlót.

André Pereira, a St. Andrews Egyetem pszichológusa csapatával vadon és fogságban élő csimpánzok hangfelvételeit elemezve megállapította, hogy az állatok átlagosan 4 hertzen, a beszédhez hasonló ritmusban csettintenek ajkaikkal – számol be a ScienceAlert. A kutatók szerint eredményeik azt igazolják, hogy beszédünk az ősi főemlősök ritmikus jeleire épül, igaz, a hipotézist további vizsgálatokkal kell alátámasztani.

A hasonló csettintgetés a makákóknál és gibbonoknál veleszületett lehet, egyes kutatók szerint az orangutánok azonban már eltanulják a hangképzést. A csimpánzok jellemzően egymás ápolásakor, feltételezhetően a szociális interakció megkezdésének vagy meghosszabbításának céljával adhatnak ki hangokat. A friss tanulmány szerzői szerint a csimpánzok között változó, hogy mennyit cuppognak, egyes példányok például egyáltalán nem adnak ki ily módon hangot. Az adatok alapján bizonyos populációk között akár 2 hertzes eltérés is lehet a frekvenciában, a vadon élő és a fogságban tartott csimpánzok hangkeltése között ugyanakkor nem találtak szisztematikus eltérést.

Fontos kiemelni, hogy a kutatásban meglehetősen kis mintával dolgoztak, ezért további vizsgálatokra lesz szükség a csimpánzok csettintős kommunikációjának megértéséhez.