Emberi segítséggel visszatelepülhet egy smaragdzöld futóbogár

Kevesebb mint egy négyzetkilométeres területen él már csak Santa Cruz megyében az a kb. egy centis cicindéla (a futóbogarakhoz tartozó ragadozó, ismertebb nevén homokfutrinka), a Cicindela ohlone, amelynek fémesen fénylő smaragdzöld szárnyfedői talán újra gyakrabban megvillanhatnak a dél-kaliforniai napfényben. A 2001 óta védett bogár élőhelye a partvidéki préri néhány apró maradvány gyepfoltja, s most 43 példányukat a Kaliforniai Egyetem (Santa Cruz) kutatói, diákjai, és számos cicindélaszakértő közös munkája eredményeként ezen állatkákat már több mint 10 éve nélkülöző helyszínre telepítették át. A bogarakat egy, az egyetemhez tartozó természetvédelmi területről, s két másik élőhelyről fogták be, ahol stabil az állománya, és szeretnék újra megtölteni velük a megüresedett élőhelyfoltot.

„A ritka fajokkal az a legnagyobb gond, hogy bármelyik populációjukat megsemmisítheti számukra bármilyen szempontból kedvezőtlen év” – mondta Chad Mitcham, az USA Hal- és Vadvédelmi Szolgálatának biológusa. „A bogarunk élőhelyének mérete jelentősen csökkenne bármely populációja eltűnésével.” A cicindéla számára alkalmas élőhely összességében ma már nem éri el az egy négyzetkilométert, így a bogárra leselkedő kihalás veszélye valós.
Valószínűleg Dick Arnold rovarász lehetett az utolsó, aki a Soquel közelében lévő védett területen látott még élő bogarat jó 10 évvel ezelőtt. „Sajnos az élőhelyi körülmények megváltoztak, ahogy a közeli területek ingatlanfejlesztése zajlott” – mondta 40 éve ritka rovarokkal foglalkozó szakember.

Ha sikerülne újra stabil populációt létrehozni a régi élőhelyen, az igen fontos lenne a teljes faj megóvása szempontjából is, magyarázta Tara Cornelisse, az egyetem egykori doktorandusza, aki e bogár védelmével foglalkozik több mint tíz éve. „Az áttelepítéssel kialakítandó populáció biztosítékot jelent a faj számára”

A bogár számára kedvezővé tett élőhely, lecsupaszított talajfolttal. A felvételen épp szabadon engednek néhány egyedet a smaragdzöld bogárból.

Forrás: University of California Santa Cruz / Lynn overtree

Az ohlon cicindélák valószínűleg jóval nagyobb területen élhettek egykor Santa Cruz környékén, mielőtt még az építkezések, ingatlanfejlesztések miatt az élőhelyük feldarabolódott és összezsugorodott. Azok az élőhelyfoltok, amelyeknek megszűnt az összeköttetése a többi élőhelyfolttal, önmaguktól már nem tudnak visszanépesülni, és ez a faj egészének kihalásához vezethet, a mostani projekt ezen kíván változtatni, segítséget nyújtva a bogárfajnak. Mark Ogonowski, a vadvédelmi szolgálat szakembere elmesélte, hogy még 2016-ban fogalmazódott meg benne az ötlet a visszatelepítésről Grey Hayes ökológussal közösen (aki szintén a santa cruzi egyetemen doktorált). „Grey úgy gondolta, hogy egy megfigyelt, és gondosan menedzselt területre érdemes lehet visszatelepíteni a bogarat, és ennek kivitelezése céljából felvette a kapcsolatot számos szakértővel” – mondta Ogonowski.

Kézzel fogtak be 16 hím és 27 nőstény bogarat a szakemberek az egyetemhez tartozó védett területen és további két, stabil populációt hordozó élőhelyen. A régi-új élőhelyet hónapokkal korábban elkezdték előkészíteni számukra a helyi területkezelő szakemberek, eltávolították az elszáradt füvet, lehullott avart, és kihúzkodták a gyomokat, így biztosították a faj számára a túléléshez nélkülözhetetlen csupasz talajt.

A cicindéláknak nyílt terepre van szükségük a vadászathoz, itt tudják „lerohanni” a kiszemelt áldozatukat, és itt tudnak petéket rakni is a talajba mélyített kis üregekbe. A környéken e bogárfaj évezredeken át együtt élt az ohlone őslakos népcsoporttal, róluk kapta a nevét is a faj (a bogárhoz hasonlóan a népcsoportnak is igencsak lecsökkent a létszáma).

A bogár peterakására alkalmas csupasz talaj, amelyben az állat kis üregeket tud kialakítani utódai számára.

Forrás: University of California Santa Cruz / Alex jones

Matt Timmer kezeli a cicindélák egyik élőhelyét, a Glenwood Védett Területet két évtizede a bogarak, illetve a környék ritka növényei, állatai védelmére alapították. Itt a gyepet szarvasmarhákkal legeltetik, s a marhák taposta ösvények teszi lehetővé a bogár számára a jó, csupasz talajú élőhelyet, ahol képes vadászni. Ennek köszönhetően a cicindéla vígan él – azonban ez a terület kicsiny. „Az európaiak érkezése előtt itt csomós füvű területek váltakoztak csupasz talajjal, azonban a telepesekkel idegenhonos növényfajok és állatok érkeztek, s megváltoztatták a partvidéket. Most igyekszünk a korabeli körülményeket visszahozni, s a legeltetéssel állítjuk elő azt a csupasz talajt, amelyet az egykor itt élő patások biztosítottak.”

A cicindéla a vadászathoz a talajon várakozik, s kiváló látásának köszönhetően azonnal észreveszi a közelébe tévedő hangyát, legyet, s egyetlen sprinttel ráveti magát az áldozatra. „Olyanok, mint egy smaragd ékszer, a kardfogú macskák fogára hasonlító rágókkal. Az embereket már a puszta látványuk is örömmel tölti el” – magyarázza Cornelisse (aki az alábbi videóján azt rögzítette, ahogyan két cicindéla egy hernyót fal).

Az USA és Kanada területén száznál is több cicindéla-faj él, s közülük öt súlyosan veszélyeztetett. Barry Kinsley, aki négy évtizede vizsgálja e bogarakat úgy véli, sikeres lehet az áttelepítés. „Bizonyítékaink vannak arra, hogy a lárvák áttelepítése sikeres, és hamarosan kiderül, hogy vajon a felnőtt bogarakkal is ez lehet-e az eredmény. A gerincesekkel ellentétben a cicindélák képesek genetikailag és biológiailag is megerősödni, ha az élőhely számukra alkalmas. Ha megkétszerezzük az élőhelyüket, akkor jó esélyeink vannak.”

A szabadon engedett bogarakat folyamatosan figyelik is, és jó jel, hogy már nem sokkal a kiengedésük után vadászó és párzó bogarakat is láttak a kutatók. Ha sikeres lesz a mostani áttelepítése, továbbiakat is végez majd a csoport. „Az ohlone cicindéla a rovarok védelmének nagykövetfaja lehet, és segít megőrizni a parti préri egykori egészségét is” – tette hozzá Mitcham.