Régen látott madár hazánkban

1997 májusában láttam életem első sivatagi liléjét (Charadrius leschenaultii) amely két napot időzött egy kis tavon.

Jó sok év telt el azóta, és igaz nem idehaza, hanem távol hazánktól Kazahsztánban sikerült a Sorbulaki-szikestavaknál újra megpillantani e madárfajt. A fényképfelvétel is ott készült. Az írás annak apropóján született, hogy idehaza újra felbukkant egy sivatagi lile napjaikban, az első alkalommal Fejér megyében a Sárkány-tónál, majd Apajon sikerült visszatalálni a madarászoknak e ritkán előforduló madarat. Hazánkhoz legközelebb Kis-Ázsiában és a Közel-Keleten költ.
Nevéből adódóan félsivatagok, sivatagok, kopár puszták jelentik a költőterületét, Közel-Kelettől egészen Mongóliáig terjed élőhelye. Fészke a lilékre jellemzően a talajon található egy kis kikapart üregben, amelybe gyökérdarabokat hord.
A telelőterületei Kelet-Afrika, Dél-Ázsia és Ausztrália homokos tengerpartjai. Kóborlása során már Izlandra, sőt Floridába is elvetődött. Tápláléka apró rákokból, férgekből, egyéb gerinctelenekből áll, amelyet gyors nekiiramodások után szed fel.
Fészekalja 2-4 sárgás-vöröses alapon fekete pöttyökkel tarkált tojás, a kotlás 24 napig tart. A sorbulaki szikeseknél történt megfigyelés örökre emlékezetes marad, hiszen terekcankók csapata kíséretében láthattuk, ez utóbbi faj sem mindennapi látvány itthon.
A sivatagi lile védett madár, természetvédelmi eszmei értéke 25 000 forint.