Meglepetés a nagy fehér cápák étrendje
Az Óceánok Világnapjával összefüggésben először végeztek átfogó vizsgálatot a nagy fehér cápák étrendjéről, Ausztrália közelében.
A tengeri csúcsragadozót a Sydney-i Egyetem szakemberei vizsgálták meg, és úgy találták, az eddigi elképzeléseinkkel szemben a cápa gyakran táplálkozik a tengerfenék közelében, számolt be a Phys.org hírportálja.
Richard Grainger, az egyetem doktorandusza, a kutatás vezetője elmondta: „A cápák gyomortartalmát ellenőrizve számos olyan halfajra bukkantunk, amelyek a tengerfenék közelében élnek. Ez azt jelenti, hogy maga a cápa is jelentős időt tölt a tengerfenéken. Nem valami pontos elképzelés a cápa élelemszerzéséről a vízből kilátszó hátuszony sztereotípiája.”
A kutatás, amelyről a Frontiers in Marine Science szakfolyóiratban június 8-án, az óceánok világnapjára időzítve számolt be az ausztrál csoport, a cápák étkezése mellett azok vándorlási szokásairól is sokat elárul.
Dr. Vic Peddemors , a kutatás társszerzője, a halászatért is felelős kormányügynökség szakembere elmondta: „Bár a fiatal cápák étrendjében a közepes vízmélységekből való zsákmány, mint a kelet-ausztrál lazac, volt a fő összetevő, a gyomortartalmuk arról árulkodott, hogy már ők is vadásznak a tengerfenéken.” Grainger hozzátette: „Ez is bizonyítja, hogy a nagy fehér cápák sokat tartózkodnak sok méterrel a felszín alatt.”
A kutatócsoport 40 fiatal fehér cápa (Carcharodon carcharias) gyomortartalmát vizsgálta át, a cápákat az emberek által leginkább látogatott partszakaszok környékén fogták ki egy külön projekt keretében, azzal a céllal, hogy megakadályozzák azok tartós letelepedését a strandok környezetében. A kifogott állatok étrendi adatait összehasonlították a világ más részén, legnagyobbrészt pl. Dél-Afrikában élő cápákéval is.
Dr. Gabriel Machovsky-Capuska, a tanulmány társszerzője elmondta: „E rejtett életmódú ragadozóknak a vándorlási és táplálkozási szokásai közt feltáruló kapcsolatok megismerése hozzásegít ahhoz, hogy a cápa-ember közti konfliktusok okait is feltárjuk, s ezzel a cápák hatékony védelméhez is hozzájáruljunk.”
Grainger elmondta, hogy a fehér cápának az egyébként is igen változatos étrendjébe „a kelet-ausztrál lazacok mellett tőkehal, angolna, márna, ajakoshalak, és más csontoshalak is beletartoznak. Ezek mellett azonban a tengerfenéken élő különböző ráják is jelentős részt képviseltek.”
A megvizsgált állatok gyomortartalma alapján 32 százaléknyi a közepes vízmélységben élő halak aránya, 17 százalék a fenéklakó halaké, 15 százalék a fenéklakó porcoshalaké (rájafélék), és mindössze 5 százalék a sekély vizek, zátonyok halainak aránya. A fennmaradó mennyiség nem volt azonosítható, vagy csak egészen csekély részt képviselt az általános étrendben. Grainger hozzátette, hogy tengeri emlősöket, más cápákat, lábasfejűeket (pl. tintahal) jóval ritkábban fogyasztott a nagy fehér cápa. „Nagyobb zsákmányra, mint pl. cápákra vagy delfinekre nem vadásznak egészen addig, míg el nem érik a 2,2 méteres testhosszt.”
Az is kiderült, hogy a nagyobb, idősebb cápák a zsírokban gazdag zsákmányt részesítették előnyben, valószínűleg amiatt, mert nekik a vándorlás során szükségük van az extra energiára. „Ez az eredmény jól illeszkedik azon kutatási eredményeink közé, amely a vadállatok étrendi változásai és az aktuális szükségleteik közti összefüggéseket tárták fel” – magyarázta David Raubenheimer táplálkozás-ökológus professzor. A cápák követéses vizsgálatából tudjuk, hogy Ausztrália keleti partja mentén Queenslandtől Tasmániáig vándorolnak, és a cápák korával párhuzamosan nő a vándorláskor bejárt terület is. A nagy fehér cápák védelme, s ezzel egyetemben az emberekkel való találkozásaik szabályozása kulcsfeladata az Új-Dél-Wales állam agrárminisztériuma alá tartozó halászatért is felelős osztályának. „Az új kutatási eredmény igen sokban segíteni fogja a munkánkat.” – zárta Dr. Vic Peddemors.
Évente százmilliónyi cápát ölnek meg elsöprő többségben az uszonyaikért. 2019-ben összesen 64 esetben támadott meg egy cápa egy embert anélkül, hogy az ember provokálta volna a támadást. 41 esetben volt provokált támadás (pl. az ember meg akarta érinteni a cápát, vagy megböködte, stb.). Összesen 5 esetben végződött emberi halállal a támadás, ebből kettő volt nem provokált támadás.