Mágneses iránytűvel navigálnak a lazacok?

Egy új kutatás eredménye alapján a lazacoknál magnetit-kristályok segítik a vándorláskor az irányválasztást, de vajon tényleg így lehet?

A lazacok a születésük helyére vándorolnak vissza szaporodni, s az íváshoz szükséges vándorutat csak egyszer teszik meg életükben, ívás után elpusztulnak. Egy nemrégiben, a Journal of Experimental Biology folyóiratban megjelent tanulmányban egy eddig hiányzó kutatási láncszem eredményéről számoltak be. A lazacok szaglószervében már 1985-ben találtak magnetit-kristályokat, s azóta számos állat agyában is rábukkantak. „Azt azonban eddig senki sem vizsgálta, hogy a magnetit-kristállyal bíró állatok viselkedése miként változik a mágneses változásokat követően” – mondta Lewis Naisbett-Jones, az Észak-Karolinai Egyetem biológusa – számolt be az EOS földtudományi hírportál. A kutatócsoport a királylazac (Oncorhynchus tshawytscha) növendékeket vizsgált meg: erős, de rövid ideig tartó mágneses impulzusnak tették ki az állatokat, olyan erejű mágnességnek, amelyről ismert, hogy az állatokban lévő magnetit kristályok mágneses dipólmomentumát képes megváltoztatni. Kontrollként ily módon nem kezelt lazacnövendékeket is megvizsgáltak. Ezt úgy végezték el, hogy a lazacokat mágneses tekercsekből álló rendszerben kétféle mágneses helyzetnek tették ki, egyrészt a helyi (a növendék lazacok jelenlegi élőhelye) mágneses térnek megfelelő, másrészt a faj elterjedési területének legdélebbi pontján fennálló mágneses térnek megfelelő körülmények közepette figyelték a viselkedésüket. Egy korábbi, hasonló korú lazacokkal végzett vizsgálatból ismert volt, hogy az olyan mágneses viszonyok közt, ami a lazac óceáni élőhelye déli határán van, a halak észak felé fordulnak.

A nevelési helyszín mágneses körülményei közepette nem volt különbség az impulzussal „kezelt” és a kontroll halak közt, míg az óceáni élőhelyük legtávolabbi zugának megfelelő mágneses viszonyokkal azonban ez megváltozott. A mágneses kezelés nélküli halak összevissza álltak be, míg a kezelésen átesett halak kelet-északkelet felé fordultak, a kezelt és a kontroll halak beállása közt igen jelentős eltérés volt.
A kutatók véleménye szerint azzal, hogy a mágneses impulzus hatására megváltozott a halak irányvétele, azt bizonyítja, hogy a már korábban megtalált magnetit-kristályoknak közük van a halak navigációjához.
„Az ilyen mágneses impulzusoknak rövid hatásúaknak kell lenniük”- mondta az Oregon Állami Egyetem kutatója, David Noakes, aki a tanulmány társszerzője volt.
„Anélkül, hogy azt a folyamatot ismernénk, amelynek révén a mágnesség hat a halak viselkedésére és navigációjára, nehéz eldönteni, hogy az ilyen kísérletek eredményei valóban azt fejezik-e ki, amit mi belelátunk” – tette hozzá Richard Holland, a Bangor Egyetem zoológusa, aki nem vett részt a jelen kutatásban. „Elméletileg az erős mágneses impulzus befolyásolhatja a neuronok aktivitását, s megváltoztathatja a viselkedést anélkül, hogy ez összefüggésben volna az állat navigációjával.” Bár a mágneses részecskéket (a magnetit-kristályokat) megtaláltuk már sok élőlényben, olyan receptorokat még sose sikerült azonosítani, amely alapján valóban bizonyítani lehetne, hogy érzékelik is a mágneses teret az állatok.
David Noakes szerint a halak akkor használhatják a mágneses irányérzékelésüket, amikor távol vannak a születési helyüktől, s minél közelebb kerülnek hozzá, annál inkább annak szagemlékei alapján navigálnak. Azt azonban jó volna megismerni, hogy mikor veszi át az egyik irányítási típus a vezető szerepet a másiktól, ezzel a lazacok védelméért is lehetne tenni. A kikelt lazacivadékoknak kevesebb mint 5 százaléka éri meg a felnőtt kort, s próbálkozik meg a visszatéréssel a születési helyére. Mesterséges halneveldékből évente kb. 5 milliárd ivadékot engednek szabadon az óceánban, azonban úgy tűnik, e halaknak problémát jelent a navigáció, 30-40 százalékuk megáll a visszaútja során. A kutatócsoport szerint ez lehet amiatt is, hogy a neveldékben nem természetes mágneses körülmények közt növekednek az ivadékok, hisz a „vasbeton szerkezetek, a rengeteg elektromos vezeték mind mágnese szennyezést jelenthetnek, s eltorzíthatják az állatok képességeit arra, hogy hazataláljanak” – tette hozzá Naisbett-Jones.
Ha bebizonyosodik, hogy valóban a mágnesség alapján navigálnak e halak, tovább lehet segíteni a mesterségesen felnevelt példányok életét azzal, hogy normál mágneses teret érvényesülni engedő körülményeket teremtenek a halneveldékben.