Bolygónk fele nagyjából érintetlennek tekinthető

Az emberi hatásokat vizsgálták Földünk jégmentes felszínén, hogy kiderítsék, mit lehet még megmenteni.

A Kaliforniai Egyetem davisi kampusza, és a National Geographic Society kutatójának vezetésével készült az a vizsgálat, melyben az ember környezetre mért hatásának arányát mérték fel. A Global Change Biology szakfolyóirat megjelent eredmények alapján az ember által átalakított környezet bolygónk jégmentes területeinek kb. a felét teszi ki, így a másik felén még nem tudtunk jelentős mértékben változtatni. Átalakítottnak számítanak a városok, mezőgazdasági területek, a legeltetett és bányászatban érintett régiók.
„Bátorítólag hat a munkánk eredménye: ha gyorsan és határozottan cselekszünk, van még egy kis esélyünk arra, hogy a bolygónk felét megőrizzünk e nagyjából még érintetlen formájában.” – mondta Jason Riggio, a kutatás vezetője, a Kaliforniai Egyetem davisi kampuszának Vad- és Halbiológiai Múzeuma kutatója.
Az eredményeket eredetileg egy kínai helyszínen tervezett globális biodiverzitási konferencián mutatták volna be, azonban a járvány felülírta az elképzeléseket, és a konferenciát elnapolták. A találkozó fő célja az lenne, hogy a jelenlegi védett területek növeléséhez alkalmas régiókat keressenek. Ma a szárazföldek 15, a tengerek 10 százaléka védett valamilyen formában, a Nature Needs Half és a Half-Earth Project természetvédelmi kezdeményezések célja az, hogy 2030-ra 30 százalék, 2050-re pedig 50 százalék legyen a védett (mind szárazföldi, mind vízi) területek aránya. A védett, emberi hatásoktól mentes területek ökoszisztéma-szolgáltatásaik (levegő és vizek tisztítása, beporzás, talaj-termékenység fenntartása, stb.) révén rendkívül nagy mértékben hozzájárulnak az ember fennmaradásához, ezek a szolgáltatások évente sok ezer milliárd dollárnyi gazdasági hasznot is jelentenek.
Pont a koronavírus járványa az, amely talán segít megértetni, mennyire fontos elkülöníteni az emberi tevékenység területét az érintetlenül hagyott természettől, állati élettértől. Andrew Jacobson, az észak-karolinai Catawamba Főiskola professzora szerint „igen jelentősen csökken a veszélye a COVID-19 betegséghez hasonlóknak, ha sikerül megállítani a vadállatok kereskedelmét, és minimalizálni az emberek természetes élőhelyi jelenlétét”. Jacobson szerint a városrendezési és fejlesztési terveket, a helyi és nemzeti földhasználati terveket, mezőgazdasági fejlesztéseket összehangolva lehet a legpontosabban meghatározni, milyen irányban terjedhet, fejleszthet az ember. Igen hasznos volna védetté tenni a többi földterületet, amelyek nem érintettek az emberi tevékenységben.
A legkisebb emberi behatást átélő területek az Ázsia és Amerika területén lévő sarkvidéki erdők (tajga), a tundra, és az afrikai, ausztrál sivatagok, ezek túl hidegek vagy túl szárazak a mezőgazdálkodás számára.
„Habár az ember egyre nagyobb mértékben fenyegeti a természetes élőhelyeket, bolygónk nagyjából felét még a nagyszabású emberi beavatkozásoktól mentesnek tekinthetjük” – mondta Erle Ellis, a tanulmány társszerzője, a Marylandi Egyetem geográfus professzora. Az ilyen területek nem feltétlenül ember- vagy háziállat-mentesek, azonban fenntartható módon gazdálkodnak az erőforrásokkal. Alapvető fontosságú, hogy egyensúlyt alakítsunk ki a természet védelme, az ökoszisztéma-szolgáltatások, a biodiverzitás és az emberi jelenlét közt. „Ezt az egyensúlyi állapotot feltétlenül el kell érnünk ahhoz, hogy az ambiciózus természetvédelmi terveinket teljesíteni tudjuk” – jegyezte meg Riggio – „A kutatásunk eredménye optimista, és megmutatta, hogy egyáltalán nem lehetetlen elérni e célunkat.”
A tanulmány a National Geographic Society és a Leonardo di Caprio alapítvány, a 2018-ban megtartott „Érintetlenség feltérképezése” workshopjának eredményeként született meg.