A gyöngybagoly testvérek osztoznak egymással az eleségen

A gyöngybagolynak (Tyto alba) átlag 5 fiókája van, a testvérek nem egyszerre kelnek ki, s az idősebbek előnyben vannak a kisebbekkel szemben, azonban egy új kutatás szerint az idősebb testvérek segítik a kisebbek növekedését. Egy svájci-olasz-francia kutatócsoport vadon élő gyöngybaglyokat figyelt meg és rögzítette a viselkedésüket, majd az így nyert információk feldolgozása után született tanulmányt az American Naturalist folyóirat közölte. Összesen 27 svájci, vidéki bagolycsaládról készültek infravörös videó- és hangfelvételek a fészekdobozokba felszerelt miniatűr kamerák és mikrofonok segítségével, s ezeken a fiókákat meg lehetett különböztetni.
A kutatók megvizsgálták, hogy a bagolyfiókák viselkedését befolyásolta-e a rendelkezésre álló táplálék mennyisége: a felnövekvő fészekaljak különböző táplálékbőségű helyzetekben éltek, és a vizsgálat kedvéért azt is megpróbálták a kutatók, hogy mi történik, ha plusz élelemmel járulnak hozzá a bagolycsalád napi betevőjéhez.

A gyöngybaglyok, amikor a szülők vadászni vannak, az odújukban már jó előre „megtárgyalják”, hogy a következő érkező eleség kié legyen. Ez úgy zajlik, hogy a madarak egymás közt versengve hangoskodnak, a legéhesebb madár a leghangosabb. Ezt követően, amikor a szülő hazaér az eleséggel, a kevésbé éhes fiókák nem tolakodnak előre az ételért, hanem engedik az éhesebb testvért a táplálékot adó csőrhöz férkőzni.

Egymás etetése azonban ettől eltérő viselkedés. A vizsgált 27 családból 15 fészekalj esetében zajlott le a kisebb testvér etetése, a nagyobb ilyenkor vagy közvetlen a testvér csőrébe adta át az élelmet, vagy letette annak lábára; 127 fiókából 28 volt, amelyik etette a kisebbik testvérét.

Gyakrabban etették fiatalabb testvéreiket a baglyok akkor, ha az adott fiatal is gyakran tisztogatta az idősebb tollazatát – sokkal gyakoribb volt a közös tollászkodások során, hogy a később kikelt fióka tisztogatta az idősebbeket, mint fordítva.

A megfigyelések szerint csak a jó húsban lévő idősebb fiókák adták át a kapott táplálékot, és csak akkor, ha táplálékbőség volt. Amikor a szülő madár nagyobb darab eleséget adott a nagyobb fiókának (gyakran egyenlőtlen mértékben etették a kicsiket), az akkor is hajlamosabb volt a kisebb testvérét segíteni élelemmel. Főként azoknak a fiatalabb fiókáknak adtak, amelyek az előzetes hangoskodás során már kifejezték, hogy igen éhesek. Amikor a kutatók kiegészítő eleséget adtak a bagolycsaládnak, akkor az idősebb fiókák ebből rendszeresen juttattak a fiatalabb, kisebb testvéreiknek. Nem függött viszont az adakozás attól, hogy milyen neműek voltak a fiókák, és attól sem, hogy az adott fészekalj hány kisbagolyból állt.

Az együttműködés és az önfeláldozó viselkedés kérdésében két elmélet vetekszik: egyrészt az, hogy ezek mögött a rokonnak nyújtott segítséggel a saját génkészletéhez nagyban hasonló génkészletű fajtársát segíti; másrészt pedig az, hogy kölcsönös előnyt jelent az ilyen segítségnyújtás.  A kutatók szerint a gyöngybaglyoknál mindkét tényezőnek lehet szerepe. A tollászkodásban nyújtott segítség közvetlen előnyt jelent a madárnak, hisz így hatékonyabban szabadulhat meg pl. a tollak közt élő tetvektől. Emellett a kölcsönös tollászás tevékenysége a testvérek közti esetleges konfliktusok oldását is segítheti (ahogy közismerten számos majomnál a kurkászás). A rokonnak kedvező viselkedéssel biztosíthatja a madár a saját génjei egy jelentős részének fennmaradását, és sok esetben a nagyobb csoportban zajló élet számos szempontból előnyt jelent az egész csoport, így annak minden egyes tagja számára is (a legismertebb talán a ragadozók elleni védekezés).

A kutatók úgy vélik, hogy az egyenlőtlenül etető szülő számít a testvérek közti osztozkodásra, és ezért nem fordít több időt arra, hogy maga adja „igazságosan” az eledelt. Ezzel a szülő időt takarít meg, és így többet tud vadászattal tölteni, ami pedig az egész fészekalj számára kedvező.

A madaraknál sokkal gyakoribb az olyan viselkedés, amelynek során az erősebb fióka hátráltatja gyengébb testvére fejlődését, nem ritka az sem, hogy elpusztítják gyengébb testvérüket, így a gyöngybaglyoknál most feltárt viselkedés valóban kirívónak számít.