Korhadó fák lakója: kis hőscincér

A rovarok a tölgyesek szegélyeiben és az erdők közé ékelődő tisztásokon, bokrokkal tarkált réteken figyelhetők meg nagyobb számban. A lombos fák nedveit nyalogatják, valamint a virágport és a nektárt fogyasztják.

A kutatók számára a cincérek a legjobban ismert hazai rovarok közé tartoznak, továbbá az amatőr rovarászok is kedvelik őket, mivel látványosak és kis terepi gyakorlattal könnyen meghatározhatók. A Földön harmincötezer fajuk él, így a negyedik legnagyobb számú bogárcsalád a cincérfélék. Hazánk területén a védett bogárfajok közül kiemelkedően sok a cincérfaj, a tudomány jelenlegi állása szerint kétszázhúsz fajuk ismeretes. Nevüket hangjuk alapján kapták, melyet csak a veszély esetén hallatnak. Könnyen ki lehet próbálni, ha óvatosan hozzáérünk az állathoz, nyomban finom cincogó hangot hallunk. A hangképzésnek két módja ismeretes. Egyes fajok a hátulsó lábait húzogatják a szárnyfedők szegélyén. A legtöbb cincérfaj azonban az előtor és középtor egymáson fekvő felületeinek az összedörzsölésével adja ki a hangot, közben a bogár úgy néz ki, mintha bólogatna.

A kis hőscincér 1,5-3 cm hosszú, szárnyfedői teljesen feketék. A csápjuk hosszú, amely a testhossz többszöröse is lehet. A többi rokon fajtól eltérően nappal rajzik, amely májustól egészen augusztus végéig tart. A lárvák a fák belsejében fejlődnek, ujjnyi vastag, kanyargós járatokat rágnak a korhadt fa törzsén. Az erdészet fontos szerepet tölt be a faj fennmaradásában, mert ha a száraz, korhadt fákat nem termelik ki, szaporodó helyet biztosítanak a cincérek számára.
Hazánkban védett faj, természetvédelmi értéke 5000 forint.