Óriások küzdelme a rovarok világában
Nyár elején hatalmas termetű, ám jobbára ártalmatlan darazsak riogatják a kertvárosok lakóit. Az óriás-tőrösdarázstól azonban az embereknek nem kell tartaniuk. Annál inkább az orrszarvúbogaraknak.
Aki június végi alkonyatokon külvárosi lakónegyedekben vagy falvakban sétál, kis szerencsével láthatja Magyarország egyik legnagyobb rovarát, az orrszarvúbogarat (Oryctes nasicornis), amint halkan berregve röpköd legfeljebb egy-két méteres magasságban. A felnőtt korában nem is táplálkozó bogárnak nemigen van mitől tartania: a néhány napot, ami adatott neki, szaporodással és peterakással tölti, közben nem háborgatja semmi.
A tőrösdarazsak a méretükhöz képest elég fürgén röpködnek – mintha keresnének valamit. És valóban: a hímek a nőstények után kutatnak, a nőstények pedig korhadt tuskók, komposzthalmok mellett vagy csak úgy talajon a csápjukkal tapogatják az aljzatot.
Vajon miért teszi ezt a darázs? Azért, mert a csápján lévő roppant érzékeny szaglószerveivel észrevette, hogy a mélyben egy pajor rejtőzik – ha szerencséje van, éppen az orrszarvúbogár akár tíz centiméteresre is megnövő lárvája. A darázs, ha szagot fogott, vaskos, tüskés lábaival gyorsan ásni kezd, és hamarosan eljut az üregbe, melyben a pajor tartózkodik. Akkor nekitámad a látszólag védtelen jószágnak, ugyanis annak testére akarja rakni a petéjét.
Bár a pajor puhának és esetlennek tűnik, nem könnyű elbánni vele. Erős rágóival fájdalmasan harap, illetve igyekszik elhajolni és kitérni a betolakodó elől. A vastag páncélú ellenséggel szemben azonban nincs esélye. A darázs pontosan kiszámított helyre – az egyik idegdúcba – bedöfött fullánkjával mérget juttat ki, amivel nem öli meg a pajort, de megbénítja. Ezután elhelyez rajta egy petét. Nagy pajorra megtermékenyített petét, melyből majd jókora nőstény darázs lesz; kisebb pajorra – például cserebogarak lárvájára – megtermékenyítetlen petét, melyből a kisebb hím fejlődik majd ki. Feladatát elvégezve a nőstény darázs kimászik a talajból, és új zsákmány után néz.
A darázslárva eleinte kívülről fogyasztja élő, ám mozdulatlan áldozatát – persze a létfontosságú szerveket nem bántja. Mikor azonban nagyobbra nő, befúrja magát a testbe, és mindenestül felfalja a pajort, amíg abból csak az üres bőr marad. Ekkor vöröses gubót sző, abban bebábozódik, és a következő nyár elején a kifejlett tőrösdarázs felássa magát a felszínre.
Amikor az óriás-tőrösdarazsat védetté nyilvánították, meglehetősen ritka volt még Magyarországon – bizonyára ez a magyarázata annak, hogy aránylag magas, 50 ezer forint az eszmei értéke. Az utóbbi évtizedben azonban látványosan gyakoribb lett, ahogy az történt számos más, dél-európai elterjedésű rovarfajjal. Ennek minden bizonnyal az enyhébb és rövidebb téli időszak, illetve általában a felmelegedéssel járó klímaváltozás az oka.
Extrém kevés génnel él egy növényfaj
Az élősködő növények más növények tápanyagain élnek teljes életciklusuk során, és emiatt kisebbé vált a genomjuk – némelyiknek extrém módon.
Tündérkörök a világon
A tündérköröknek nevezett jelenség során a száraz területeken a növények kerek mintázatot alkotva nőnek, ennek okait sokan vizsgálták már.
A Nature TTL nemzetközi természetfotó pályázat nyertesei
Kategóriagyőztes fotót láthatunk Máté Bencétől, és nem ő az egyetlen magyar az élmezőnyben.
Mentsük meg az ürgéket együtt!
Gyermekkoromban még az út mellett ágaskodva figyelték a forgalmat, ám öt évvel ezelőtt a természetvédők már arra hívták fel a figyelmet, hogy 2026-ra az ürgék teljesen eltűnhetnek Magyarország területéről.
Hatalmas lépést tettek az egészségesebb és tisztább tengerekért
A Healthy Seas segítségével új életre kelnek a tengerbe kerülő halászhálók; a szellemhálók súlyos fenyegetést jelentenek a tengeri élővilágra.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
