Hogyan képesek repülni bizonyos kígyófajok?

Jake Socha, a Virginiai Műszaki Intézet és Állami Egyetem (Virginia Tech) munkatársa a délkelet-ázsiai repülő kígyók, azaz a Chrysopelea nem szakértője. A kutató legújabb tanulmányában kollégáival arra próbált válaszolni, hogy a hüllők miként képesek két fa között métereket megtenni a levegőben – számol be a The New York Times. Bár minden választ nem tudtak megmagyarázni, az így is kiderült, hogy az állatok jól koordinált, finom hullámzással stabilizálják mozgásukat.

A repülés erős kifejezés a kígyók egyedi technikájára, a siklás sokkal pontosabb megfogalmazás. Az állatok jellemzően néhány másodpercet töltenek a levegőben, ezen idő alatt átlagosan 38 kilométer per órával haladnak, majd sérülés nélkül landolnak.

Amikor a kígyó a levegőbe ér, bordáit és izmait megfeszíti, hogy teste alja szélesebbé váljon. Így szárnyszerű felület alakul ki rajta, ami stabilitást eredményez. Socha Szingapúrban olyan egyedet is megfigyelt, amely ily módon több mint 9 méteres magasságból elugorva 18 méteres távot tett meg szélcsendben.

A Virginia Tech csapata több repülő kígyót is tanulmányozott egy speciális laborban. A kutatók még infravörös sugárzást visszaverő tapaszokkal is ellátták az élőlényeket, hogy minél precízebben tanulmányozhassák mozgásukat. Utóbb a felvételek alapján 3D modelleket is létrehoztak, ezek segítségével már sokkal könnyebben tudták vizsgálni a kígyók mozgását. Az elemzésből az is kiderült, hogy a hüllők hátsó része fel-le mozog siklás közben, ami tovább növeli a stabilitást.