Virág, Szvetlana, Konrád, Viktória, Milos2020. november 26., csütörtök
Természet

A kihalás széléről sikerült megmenteni a rákosi viperát

2020.07.06.NG
National Geographic Magyarország

Európa legveszélyeztetettebb mérgeskígyójának egyetlen élőhelye a Kárpát-medencében található. Ha innen eltűnik a rákosi vipera (Vipera ursinii rakosiensis), egy fajjal kevesebb lesz a Földön. Hogy ez ne következhessen be, természetvédelmi szakemberek és a hazai nemzeti parkok munkatársai dolgoznak együtt a faj megmentéséért.

A fejen elhelyezkedő pikkelyek száma, alakja és mérete egyedenként más és más, így alkalmasak az egyes példányok azonosítására.
Forrás: Halpern Bálint

A jelenlegi hazai populáció Magyarország csupán két területén, a Kiskunságban és a Hanságban él. 1992-re olyan kevés egyedről tudtak a természetvédelmi szakemberek, hogy a fajt kipusztultnak tekintették.

Ez a maximum 60 centiméterre megnövő, félénk hüllő rejtőzködő életet él. Kedvelt élőhelyei a zsombékos szerkezetű, változatos, akár időszakosan vízborította gyepes területek. Az ilyen típusú élőhelyek mérete azonban a 20. század elejétől fokozatosan zsugorodott, mivel ekkor kezdődött az Alföldön a mocsaras területek lecsapolása, erdők telepítése és a gyepterületek felszántása. A megmaradt legelőkön a kézi kaszálást felváltotta a gépi betakarítás, mely megszüntette az élőhelyek strukturális változatosságát, a biztonságos takarást nyújtó fűcsomókat és zsombékokat. A géppel történő kaszálás a felszínen tartózkodó állatok nagy részét elpusztítja, továbbá nagy veszély, hogy az így kezelt területeken a könnyű táplálék reményében megjelennek a ragadozók, akiknek a búvóhely nélkül maradt rákosi vipera is könnyű zsákmányt jelent.

A magasfüvű árvalányhajas gyep ideális élőhely a rákosi vipera számára.
Forrás: Halpern Bálint

A veszélyeket felismerve 1993-ban Péchy Tamás vezetésével indult el a fajmegőrzési program a Kiskunságban. Egyetemisták, diákok segítettek a terület felmérésben, felkutatták a meglévő rákosivipera-állományokat és -élőhelyeket.
Pár év múlva a lelkes csapat elnyerte az Európai Unió LIFE Nature alapjának támogatását, melynek összegéből és a hozzá kapcsolódó állami támogatásból elindulhatott a Rákosivipera-védelmi Központ építése Kunpeszér és Kunadacs határán. Az elkészült épületegyüttesben 2004-ben tíz, különböző élőhelyekről befogott egyeddel megkezdődött a faj zárttéri tenyésztése. Ezzel párhuzamosan a Kiskunsági Nemzeti Park és a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület szakemberei a program által kidolgozott kezelési irányelveknek megfelelően hozzáláttak az élőhelyek helyreállításához.

A Rákosivipera-védelmi Központ, előtérben a szabadtéri terráriumokkal.
Forrás: Halpern Bálint

A rákosi vipera tenyésztési program indulása óta 3250 kígyó látta meg a napvilágot a Viperaközpontban, 2010 óta pedig már több mint 500 példányt sikerült szabadon engedni a Fertő-Hanság és a Kiskunsági Nemzeti Park védett és fokozottan védett gyepterületeire.

A központban született viperák szabadföldi terráriumokban nevelkednek, ahol a telet mesterséges, föld alatti üregekben töltik. A rendszeres táplálékforrást a Fővárosi Állat- és Növénykertben létrehozott exkluzív tücsöktenyészet biztosítja számukra, valamint az Állatkert állatorvosai gondoskodnak a hüllők egészségéről is.
Tavasszal az egyéves viperákat ötös csoportokban, ivaronként különválasztva helyezik el a szabadtéri terráriumokban. Három-négy éves korukban, amikor ivaréretté válnak, megtörténik az egyes egyedek szaporításra való kiválasztása. A megfelelő méretű, tömegű, egészségi állapotú, tenyésztésre alkalmasnak ítélt viperákat párba állítják, illetve szabadon engedik a természetbe – genetikus kutatók és természetvédelmi szakemberek együttes döntése alapján.

Rákosi vipera szabadon bocsátása egy biztonságos rejtekhelyet jelentő mesterséges üreg közelében.
Forrás: Dankovics Róbert
A szakemberek a szabadon engedés után néhány állat életét továbbra is figyelemmel kísérik. Ehhez a kiválasztott viperák az Állatkert állatorvosai által végzett altatásos műtét során apró jeladót kapnak. Az így követett állatok túléléséről, területhasználatáról szerzett információk kulcsfontosságúak a szakemberek további munkájához.
A rákosi vipera fennmaradásához elsősorban megfelelő élőhelyekre van szükség, ahol a szarvasmarhákal és juhokkal történő szakaszos legeltetés, a szükséges kaszálás megfelelő időzítése, az idegenhonos inváziós növényfajok irtása mind a rákosi vipera és a vele egy élőhelyen előforduló védett és fokozottan védett állat- és növényfajok érdekét szolgálják. Mivel ezeken a területeken csak a gazdálkodókkal együttműködve lehet sikereket elérni, az itt végzett munkákat a Duna-Ipoly, a Fertő-Hanság és a Kiskunsági Nemzeti Park Igazgatóságoknál dolgozó természetvédelmi szakemberek felügyelik.
Rákosi vipera hímek jellegzetes harca a nőstényért.
Forrás: Halpern Bálint

A nemzeti parkokkal együttműködve, a faj megőrzésének érdekében végzett magas színvonalú munkát az Európai Bizottság is elismerte azzal, hogy a rákosi vipera védelmi projektet két alkalommal is (2009-ben és 2015-ben) Európa legsikeresebb természetvédelmi programjai közé választotta és Best of the Best, azaz Legjobb a legjobbak között díjjal jutalmazta.

A rákosi vipera védelmének célja a faj hosszútávú megőrzése és fennmaradása, valamint az élőhelyek megóvása mellett az ismeretterjesztés, a nagyközönség figyelmének felhívása a biológiai sokféleség fontosságára és ezen belül e faj természetben betöltött szerepére.

2019-ben, a rákosi vipera védelmének történetében harmadszor sikerült az Európai Unió támogatását elnyerni és segítségével folytatni az immár 25 éve tartó szakmai alapokon nyugvó fajmegőrzési munkát.

A rákosi vipera mérge gyenge, de a kis testű táplálékállatokat meg tudja bénítani. E félénk kígyó, emberre nagyon ritkán támad, marása általában helyi tüneteket okoz, ám ekkor is érdemes orvoshoz fordulni.
Forrás: Halpern Bálint
Európa és hazánk egyik legveszélyeztetettebb gerinces állata a 19. századig Ausztria keleti részétől Kolozsvár környékéig húzódó területen élt. Legnagyobb állományai, az akkor még érintetlen láprétek dombjain, a Bécsi-medencétől a Hanságig és a Duna-Tisza közén, háborítatlanul éltek. 1892-ben Herman Ottó talált rá az első példányokra Rákosmezőn, innen kapta elnevezését is a rákosi vipera.

Már a faj leírásakor említésre került, hogy a rákosi vipera nem tud alkalmazkodni az ember környezetátalakító tájhasználatához, mégis csak 1974-ben nyilvánították védetté, majd 1988-ban fokozott védelmet kapott, és végül 1992-ben természetvédelmi értékét a legmagasabb, egymillió forintos kategóriába emelték. A Természetvédelmi Világszövetség Vörös Listáján veszélyeztetettként szerepel, az Európai Unió pedig a közösségi jelentőségű fajok közé sorolja.

Kapcsolódó cikkek:
A baglyok védelmében
Hazai természeti értékeink védelme
A vadlovak birodalma: Pentezug
A National Geographic és az Aktív- és Ökoturisztikai Fejlesztési Központ közös vállalása, hogy bemutassa hazánk védett állatfajainak történetét. Cél, hogy a minél többen bepillantást nyerjenek a természetvédelmi munkába, kiemelve azokat az összefogáson alapuló tevékenységeket, melyek eredményeként egy-egy faj fennmaradását sikerült előremozdítani.

Készült az aktív Magyarországért felelős kormánybiztos és az Aktív- és Ökoturisztikai Fejlesztési Központ támogatásával.

Hozzászólások

Így hódították meg a mókusok a világot

Így hódították meg a mókusok a világot

A tudomány közel 300 mókusfélét ismer, az állatok a bolygó minden szárazföldi környezetében fellelhetőek a trópusoktól a fagyos térségekig. Vajon hogyan lettek ilyen sikeresek a rágcsálók?

Egy kankalinfaj nem bírja a klímaváltozás tempóját

Egy kankalinfaj nem bírja a klímaváltozás tempóját

A bókoló kankalin fennoskandináv alfaját (Primula nutans ssp. finmarchia) vizsgálta egy svéd-finn kutatócsoport a Helsinki Egyetem vezetésével.

Új módszerrel mutatható ki a méheket pusztító méreg

Új módszerrel mutatható ki a méheket pusztító méreg

A piretroidok nagyban hozzájárulnak a méhpopulációk csökkenéséhez, az anyagok észlelése azonban nem egyszerű feladat.

1,5 milliárd madarat mentett meg egy embereket védő törvény

1,5 milliárd madarat mentett meg egy embereket védő törvény

Az Egyesült Államok légtisztaságát szolgáló jogszabály nemcsak az emberi, hanem az állati egészség számára is fontosnak bizonyult.

A falak foglya

A falak foglya

A fotó Budapesten készült, egy belvárosi ház udvarán. A fa a kőrengetegben is él és tör az ég felé.

National Geographic 2020. novemberi címlap

Előfizetés

A nyomtatott magazinra,
12 hónapra

9 960 Ft

Korábbi számok

National Geographic 2010. januári címlapNational Geographic 2010. februári címlapNational Geographic 2010. márciusi címlapNational Geographic 2010. áprilisi címlapNational Geographic 2010. májusi címlapNational Geographic 2010. júniusi címlapNational Geographic 2010. júliusi címlapNational Geographic 2010. augusztusi címlapNational Geographic 2010. szeptemberi címlapNational Geographic 2010. októberi címlapNational Geographic 2010. novemberi címlapNational Geographic 2010. decemberi címlapNational Geographic 2011. januári címlapNational Geographic 2011. februári címlapNational Geographic 2011. márciusi címlapNational Geographic 2011. áprilisi címlapNational Geographic 2011. májusi címlapNational Geographic 2011. júniusi címlapNational Geographic 2011. júliusi címlapNational Geographic 2011. augusztusi címlapNational Geographic 2011. szeptemberi címlapNational Geographic 2011. októberi címlapNational Geographic 2011. novemberi címlapNational Geographic 2011. decemberi címlapNational Geographic 2012. januári címlapNational Geographic 2012. februári címlapNational Geographic 2012. márciusi címlapNational Geographic 2012. áprilisi címlapNational Geographic 2012. májusi címlapNational Geographic 2012. júniusi címlapNational Geographic 2012. júliusi címlapNational Geographic 2012. augusztusi címlapNational Geographic 2012. szeptemberi címlapNational Geographic 2012. októberi címlapNational Geographic 2012. novemberi címlapNational Geographic 2012. decemberi címlapNational Geographic 2013. januári címlapNational Geographic 2013. februári címlapNational Geographic 2013. márciusi címlapNational Geographic 2013. áprilisi címlapNational Geographic 2013. májusi címlapNational Geographic 2013. júniusi címlapNational Geographic 2013. júliusi címlapNational Geographic 2013. augusztusi címlapNational Geographic 2013. szeptemberi címlapNational Geographic 2013. októberi címlapNational Geographic 2013. novemberi címlapNational Geographic 2013. decemberi címlapNational Geographic 2014. januári címlapNational Geographic 2014. februári címlapNational Geographic 2014. márciusi címlapNational Geographic 2014. áprilisi címlapNational Geographic 2014. májusi címlapNational Geographic 2014. júniusi címlapNational Geographic 2014. júliusi címlapNational Geographic 2014. augusztusi címlapNational Geographic 2014. szeptemberi címlapNational Geographic 2014. októberi címlapNational Geographic 2014. novemberi címlapNational Geographic 2014. decemberi címlapNational Geographic 2015. januári címlapNational Geographic 2015. februári címlapNational Geographic 2015. márciusi címlapNational Geographic 2015. áprilisi címlapNational Geographic 2015. májusi címlapNational Geographic 2015. júniusi címlapNational Geographic 2015. júliusi címlapNational Geographic 2015. augusztusi címlapNational Geographic 2015. szeptemberi címlapNational Geographic 2015. októberi címlapNational Geographic 2015. novemberi címlapNational Geographic 2015. decemberi címlapNational Geographic 2016. januári címlapNational Geographic 2016. februári címlapNational Geographic 2016. márciusi címlapNational Geographic 2016. áprilisi címlapNational Geographic 2016. májusi címlapNational Geographic 2016. júniusi címlapNational Geographic 2016. júliusi címlapNational Geographic 2016. augusztusi címlapNational Geographic 2016. szeptemberi címlapNational Geographic 2016. októberi címlapNational Geographic 2016. novemberi címlapNational Geographic 2016. decemberi címlapNational Geographic 2017. januári címlapNational Geographic 2017. februári címlapNational Geographic 2017. márciusi címlapNational Geographic 2017. áprilisi címlapNational Geographic 2017. májusi címlapNational Geographic 2017. júniusi címlapNational Geographic 2017. júliusi címlapNational Geographic 2017. augusztusi címlapNational Geographic 2017. szeptemberi címlapNational Geographic 2017. októberi címlapNational Geographic 2017. novemberi címlapNational Geographic 2017. decemberi címlapNational Geographic 2018. januári címlapNational Geographic 2018. februári címlapNational Geographic 2018. márciusi címlapNational Geographic 2018. áprilisi címlapNational Geographic 2018. májusi címlapNational Geographic 2018. júniusi címlapNational Geographic 2018. júliusi címlapNational Geographic 2018. augusztusi címlapNational Geographic 2018. szeptemberi címlapNational Geographic 2018. októberi címlapNational Geographic 2018. novemberi címlapNational Geographic 2018. decemberi címlapNational Geographic 2019. januári címlapNational Geographic 2019. februári címlapNational Geographic 2019. márciusi címlapNational Geographic 2019. áprilisi címlapNational Geographic 2019. májusi címlapNational Geographic 2019. júniusi címlapNational Geographic 2019. júliusi címlapNational Geographic 2019. augusztusi címlapNational Geographic 2019. szeptemberi címlapNational Geographic 2019. októberi címlapNational Geographic 2019. novemberi címlapNational Geographic 2019. decemberi címlapNational Geographic 2020. januári címlapNational Geographic 2020. februári címlapNational Geographic 2020. márciusi címlapNational Geographic 2020. áprilisi címlapNational Geographic 2020. májusi címlapNational Geographic 2020. júniusi címlapNational Geographic 2020. júliusi címlapNational Geographic 2020. augusztusi címlapNational Geographic 2020. szeptemberi címlapNational Geographic 2020. októberi címlapNational Geographic 2020. novemberi címlap

Hírlevél feliratkozás

Kérjük, erősítsd meg a feliratkozásod az e-mailben kapott linkre kattintva!

Kövess minket