Őslakosok segítenek megóvni a szellem-medvéket

Magyarul a rendkívül fantáziátlan kermode-baribál nevet kapta a feketemedve alfajának (Ursus americanus kermodei ) számító fehéres bundájú, a köznyelvben csak szellem-medvének hívott állat. A mindössze Brit Columbia erdőségeiben honos, rendkívül ritka medve a helyi őslakosság számára különleges kulturális jelentőséggel bír, ennek köszönhetően sikerült eltitkolni a medvék létezését is a 19. századi prémvadászat időszakában. Ma már Brit Columbia állam hivatalos szimbóluma az állat.

A medve egy recesszív gén miatt lehet csak fehér bundájú (ez nem albínó, nem is teljesen fehér, inkább egészen halvány vöröses fehér), ez azt jelenti, hogy csupán akkor születik fehér bocsa egy feketemedve párnak, ha mind az apa, mind az anya hordozza ezt a gént.

Egy kanadai kutatócsoport, amelyet őslakos származású szakemberek vezettek, e különleges medvék genetikai titkait tárta fel, s ehhez a vadonban begyűjtött medveszőr-szálakat használtak fel, az eredmények pedig a British Ecological Society szakfolyóiratában, az Ecological Solutions and Evidence–ben  jelentek meg. Az alfaj megőrzésének céljához nemcsak e különleges medvék többitől eltérő viselkedése és életmódja, hanem a genetikai alapok is hozzájárulnak, így ezek ismerete is létfontosságú.

A szellem-medvék, ahogy az indiánok elnevezték őket, mintegy 6500 négyzetkilométernyi területen honosak csupán, és az étrendjükben a többi medvéhez képest nagyobb részt képviselnek a lazacok. A fehér bundás alfaj létszáma a becslések szerint 100-500 egyed lehet, ezzel a világ egyik legritkább állata is, az élőhelye központi régiójában 43 százalék az arányuk az össz feketemedve (baribál) közt. A Nagy Medve Esőerdőnek hívott (amely a kevés mérsékelt övi esőerdők legnagyobbika a világon) területen élő őslakosok, akik hosszú ideje óvják ezeket a számukra kulturális jelentőségű állatokat, arra voltak kíváncsiak, hogy voltaképp mennyire elterjedt ez a génváltozat, melynek a szellem-medvék a világos bundájukat köszönhetik. A Kitasoo nép legendája szerint a trükkös Holló minden tizedik medve színét fehérré varázsolta a Princess Royal-szigeten, hogy a segítségükkel arra emlékeztesse a világot, milyen zord viszonyokat kellett kiállni a jégkorszak alatt. Az utolsó eljegesedés itt 11 ezer éve ért véget, a jelenkori felmérés szerint a baribálok több mint 17 százaléka fehér ezen a szigeten. A kulturális jelentőségén túl a medve alfaj megélhetési forrást is jelent az erdei vezetők számára, akik kalauzolják a turistákat a Nagy Medve Esőerdőben. Épp ezért az őslakosoknak számos érdekük is fűződik a szellem-medve megóvásához.

2012-17 között végeztek terepi gyűjtéseket, összesen 175 helyszínen, ahol a medvék számára vonzó, lazac illatú oldattal csalogatták a „fésűk” közelébe az állatokat. A medve csak úgy tudott közel férkőzni az illatos oldathoz, hogy közben hozzádörzsölődött a kihelyezett szőrgyűjtő huzalhoz, amelynek a kis kiálló „tüskéi” így a bundájukat átfésülve a kilazult szőrszálakat megfogták. Ez a módszer régóta bevált sokféle medve vizsgálatában. A szőrmintákat 10-14 naponta szedték össze a kutatók, majd laboratóriumi vizsgálatok következtek. Ezek során nemcsak a medve faját állapították meg a genetikai jelekből, hanem az adott egyed nemét is, majd a baribál-szőrök mintái közt megkeresték a szőrszínt meghatározó MC1R génváltozatokat, különös tekintettel a szellem-medvék fehérségét adó G jelű változatra.

A különböző szigeteken eltérő arányban volt jelen a G génváltozat, és nemcsak a szigetek közt volt eltérés, hanem a fehér medvék korábban ismert előfordulási arányához képest is. Kiderült, hogy az egész régióra nézve ritkább a G génváltozat előfordulása, mint vélték, ráadásul az éppen e faj miatt védett területeken kívülre esett az a „forrópont”, ahol a kérdéses gén a leggyakoribb volt, vagyis, ahol a legnagyobb esély is van az alfaj megmaradására. Nem találták meg a mintavételezési módszerrel az 5 év során azokat a szellem-medvéket, amelyekről az őslakosok beszámoltak több helyszínen is. A korábbi felmérésekhez képest most feltárt alacsonyabb jelenlétet a kutatók azzal magyarázzák, hogy az ezelőtti vizsgálatok a nagy lazacos folyók mentén születtek csupán, ahova az alfaj az étrend-preferenciája miatt gyakrabban látogatott el. Emellett a fehér változat gyakorisága természetesen csökkenhetett is az előző vizsgálat óta eltelt 2 évtized alatt.
Azt is kimutatták, hogy a fehér medveváltozatban bővelkedő szigetek medvéi nem keverednek a szárazföld vagy más szigetek medvéivel, így különösen fontos gócpontok lehetnek e helyek az alfaj védelme szempontjából.

A felmérés legfontosabb eredménye az elterjedés pontosítása, s ezzel talán sikerül megelőzni az érintett területek erdőirtásait, útépítéseit, amelyek ellen az őslakos csoportok és önkormányzatok egyébként is küzdenek. Mindennemű építkezés és zavarás átalakítja az ökoszisztémát és csökkenti a biodiverzitást az eddig érintetlen erdőségekben.