Bárral szemben – csaposból túravezető

Természetet járni kikapcsolódás, vezetett túrán részt venni akkor ajánlott, ha nem szeretnénk eltévedni, telefonnal bíbelődni, vagy papírtérképen rádöbbenni egy megszűnt útvonalra.

A túravezető nem csak az utat ismeri, de alapvető ismereteket is ad a természetjárás közben.E nem mindennapi foglalkozásról beszélgetünk Kádár Bence túravezetővel.
A natureresearch magazinban 2019 nyarán megjelent kutatás szerint, körülbelül húszezer angol polgár kikérdezésével arra jutottak, hogy akik egy héten másfél órát töltenek a természetben nagy arányban jó egészségi és lelki állapotról számoltak be, míg a természetben nem járóknál sokkal kisebb volt a jóllét aránya. Korábban erről megjelent cikkünkből még az is kiderül, hogy kortól, nemtől, családi állapottól, betegségektől, életkörülménytől függetlenül válaszolták ezt a megkérdezettek.
Akik megtapasztalták, milyen jótékony hatásai vannak az erdőfürdőnek, jó szívvel adják tovább ismeretüket minden formában. A múlt évben például Pilisszentlászló erdejében az Országos Kéktúra útvonal elején hoztak létre egy „Hív az erdő” művészeti projektet. Egy verselő telefon, amelyen írók, költők egy-egy műve hangzik el kortárs zenészek és színészek előadásában. Vagy, ott van például az erdőfürdő, ami szó szerint az erdőben való merítkezésről szól; egyéválni vele, feltöltődni, stresszt csökkenteni, erősíteni az immunrendszert. Telefonos „Természetjáró” app-ot is lehet letölteni, melyen túraútvonalakat, látnivalókat, erdei szállásokat is lehet találni. Aki viszont nem szeretné a technikára bízni az útvonalát, sem a térképpel bíbelődni – a folyton frissülő túraútvonalakon – az bizony vezetett túrára nevez be. A túravezetővel kialakuló személyes kapcsolat és a természetes környezet, különleges élményekkel gazdagítja az arra nyitott túrázót, s ha még este is ráér, koccinthat vele a bárban.

Kádár Bence szerencsés családba született, mert édesapja sokat vitte őt és testvéreit kirándulni. Kicsi koruk óta szívták magukba a természet szeretetét. Sokat kerékpároztak, eveztek és túráztak a hegyekben, és volt olyan alkalom is, hogy a kertben vertek sátrat, mert nem szerettek volna lemaradni a csillaghullásról. Később, a középiskolában sem volt ez másként; a közös táborozások, vidám kirándulások kitörölhetetlenek voltak a naptárból. Akkoriban kezdte Bence a túravezetést a baráti és rokoni körben.
Az érettségi után a vendéglátásban helyezkedett el, mint mondta „ideiglenesen”, de ennek már vagy tizenöt éve. Sokfelé járt külföldön, de haza húzta a szíve. Egyetemi évei alatt kisebb törzskocsmákban vállalt munkát csaposként. „Rengeteg érdekes figurával ismerkedtem meg, és nagyon szerettem ezt a fajta pörgős életmódot.”
Visszatérve a jelenbe, néha még vállal éjszakázást: „Sokszor hajnalig tart a munka, és a legtöbb hétvégét nem a szeretteim körében töltöm. Sokan nem is gondolnák, de mind lelkileg, mind fizikailag megterhelő ez a munka, nem ritka, hogy tizenöt-tizenhat órát áll az ember egyhuzamban a pult mögött. Ez hosszú távon ilyen formában nem tartható.”
Hogyan jött a túravezetés gondolata?
Néhány kevésbé sikeres kitörési próbálkozás után testvérem felesége döbbentett rá, hogy a lehetőség mindvégig a szemem előtt volt: miért ne foglalkozhatnék profi szinten a túravezetéssel?! Heuréka! Belevetettem magam az információk tengerébe és találtam is egy szakirányú képzést. A tanfolyam ideje alatt nagyon sok új helyet ismertem meg és rengeteg hasznos tapasztalatot szereztem, de a sok év gyakorlat is segített abban, hogy sikeres legyek. A kicsi korom óta lerakódott élményanyag és készségek alapja nélkül az egy éves képzés önmagában nem ért volna túl sokat.
Milyen alapfeltételek szükségesek egy túravezető vizsgához? Bárkiből lehet túravezető?
Első körben igen, bárkiből lehet túravezető, de nem ez a trükk. Ahhoz, hogy valaki jó túravezető legyen elengedhetetlen néhány fontos (nem, vagy kevésbé tanulható) kvalitás. Ez egy nagyon összetett szakma, rengeteg aktív körülményre és objektív veszélyre kell figyelni az alapos tervezés után is, jó adag szocio-pszichológia, szervezés, helyzetfelismerés, problémamegoldás és a fegyelem is elengedhetetlen része. Részben a szervezés tartogat, mindig menet közben, felbukkanó akadályokat, amiket hirtelen kell megoldani, másfelől a legfontosabb a résztvevők biztonságának garantálása minden körülmény között.
Volt ilyen éles helyzeted, ahol rögtönözni kellett?
Természetesen. Lépten-nyomon előfordulnak utazással kapcsolatos fennakadások, kommunikációs nehézségek a helyi erőkkel, ezeket a legnagyobb körültekintéssel megszervezett utakon sem lehet kivédeni. Szerencsére komolyabb fizikai sérüléssel nem kellett éles helyzetben megbirkóznom, de kisebb pánikrohamokkal találkoztam és egy kartörésre is volt már példa. Jordániában egy melegvizes kanyoning kiránduláson egy nagyon kedves és vidám hölgy lépett egy stabilnak tűnő kőre, ami kifordult a lába alól. Sajnos a csuklócsontja bánta, de a többi túratársunk igazi csapatszellemről tett tanúbizonyságot. A történet nehezebb része csak itt kezdődött: a biztosítóval való kapcsolatteremtés, a sivatagban egy – helyi viszonylatban biztos nagyon modern – kórház megtalálása, majd a sok adminisztráció egy olyan nyelven, amit senki nem ért, viszonylag bonyolult és faramuci szituációkba kergetett, hiszen az én arabom és az ő angoljuk között széles nyelvi szakadék tátongott. Nem mindennapi szituációban – a kórházban lévő betegek között – igazoltatott a rendőrség, de hajnali fél egyre sikerült elrendezni mindent, és a csuklócsont is visszakerült a helyére.

A magyar vidék vagy a külföldi csúcsok állnak közelebb a szívedhez?
Nem tudom egyértelműen kijelenteni, hogy ez vagy az a kedvencem. Nagyon szeretem a hazai vidékeket, a rengeteg természeti kincset, a várromokat, a vizeket, az élővilágot. Nagy vágyam, hogy szakemberek segítségével minél több emberrel megismertethessem a magyar végek növény- és állatvilágát. Mindazonáltal a magasabb hegyek is vonzottak mindig, a Kárpátok, az Alpok és azután a többi szép sorban, sajnos nincs annyi ideje az embernek, hogy minden vágyott hegyet meghódítson. Ha mindenképp választani kell, a Börzsöny az egyik szívem csücske, ha tehetem, évente többször beveszem magam a sűrűbe. Van, hogy egyedül, ilyenkor nagyon sok vadat látni, van, hogy többekkel, ezen alkalmak a barátokról szólnak. A külföldi túrákat illetően nagyon szeretem a kevésbé technikás, mégis nagy teljesítményértéket képviselő helyeket, a Júliai-Alpok az egyik nagy sztár és a Hochschwab, ahova szintén gyakran visszatérek. De különleges helyek vannak még a listámon: családdal tervezek visszamenni a Wadi Rumba, és még sorolhatnám vég nélkül.
Meg lehet élni csak a túravezetésből, vagy vállalsz még éjszakázást bárokban?
Ezt sokan kérdezik. Aki komolyan foglalkozik vele, az tud a túrázásból megélhetést kovácsolni, bár a piac eléggé feltöltődött az elmúlt néhány évben. Persze nagyon sok utánajárással, és nem kevés időbefektetéssel jár minden túra megszerkesztése és megszervezése, arról nem is beszélve, hogy minden új helyet be kell járni, mielőtt túrát vinne oda az ember. A legtutibb felszerelésekre pedig végtelen mennyiségű pénz elkölthető. Mindazonáltal, nem olyan egyszerű belevágni, otthagyni egy biztos jövedelemforrást.
Hogyan képzeljünk el egy szervezett túrát?
A legtöbb nagy múltú túraszervező cég mára már kinőtte magát és a kalandjaik sajnos nem annyira átütő erejűek, mert harmincöt-negyven fővel indulnak útnak, ami gazdaságos, de több szempontból sem szerencsés. Én ezt az ipari turizmust nem igazán szeretem, számomra a kaland a kis csoportos, rugalmas utazást jelenti, ami jóval hatékonyabb.
„Nincs rossz idő, csak rosszul felszerelt túrázó!” – tartja a jó mondás. A mai totálisan kiszámíthatatlan időjárásra vonatkozóan, mit tanácsolsz a túrázóidnak?
Nem könnyű tervezni, de vannak jól bevált trükkök, ha az ember rutinos már a hegyek között, akkor is mindig elemezni kell a jelentéseket, sem a vihar, sem a lavina nem játék. Az idők során mindenkinek kialakul a személyes preferenciája, mit szeret, mi kényelmes számára. A kezdő kollégáknak azt tanácsolom, hogy válasszanak egy jó és bejáratott cipőt, egy kényelmes hátizsákot és egy megfelelő dzsekit, akkor már nagy baj nem érheti őket. Sokan hiányos felszereléssel indulnak útnak. A hátizsák tartalmát mindig az adott körülményhez és a tevékenységhez kell igazítani, mindig segítünk a túrázóinknak ebben is. Tanácsolni talán annyit tudnék, hogy szeressenek esőben is túrázni, mert más a táj arca, kevesebb emberrel kell osztozni az ösvényen, viszont többféle állatot csak ilyenkor tudunk megfigyelni és természetesen jobb elfogadni, hogy esik, mint bosszankodni.
A koronavírus időszaka mindenki életére nagy hatással volt, a lelki megpróbáltatásokon túl a munka világában is jókora károkat okozott. Nálad ez hogyan csapódott le?
Sajnos dolgozni nem tudtam abban a két és fél hónapban, de a következő időszakra összpontosítottam. A karanténhelyzetet nagyon nehezen viseltem, fulladoztam a természet hiányától és a menni, mozogni akarás feszültsége is egyre nagyobb volt. Természetesen nem panaszkodom, mert tudom, hogy sokan igen nehéz helyzetbe kerültek ebben az időszakban. Időm nagy részében a jövőbeli túrákon gondolkoztam és azon, hogyan tudom még többek számára elérhetővé tenni az aktív pihenésnek ezt a formáját.

Indítasz idén túrákat?
Természetesen megyünk, amennyit csak tudunk. Jó pár túra elérhető már, remélem mindenki megtalálja azt, ami leginkább illik az elképzeléseihez. Sajnos sok helyszín még nem elérhető és tudom, hogy a járvány még nem múlt el. Az egészség megőrzéséért mindent megteszünk, de úgy látom, hogy lassan elindulhat a szezon.
Miben lesz más, mint az eddigiek voltak?
A repülős utakat egyelőre csúsztatjuk, mert sokszorozódik a veszélyeknek való kitettség az ilyen jellegű utakon, most a kisebb, rövidebb, könnyen elérhető túrákra összpontosítunk, és nyilván azt is figyelembe vesszük, hogy a járványhelyzet sokakat arra kényszerített, hogy tartalékaikhoz nyúljanak. Az utak során nagyobb hangsúlyt fektetünk a fertőzés terjedésének megakadályozására.
Milyen hatással van rád a természetjárás, és a város nyüzsgő zsúfoltsága?
Mennem kell, hív az a megmagyarázhatatlan ereje a hegyeknek, a víz játéka, és a lélekmelengető fenséges panoráma a csúcsokról visszatekintve. Az erdők mélyén lobogó tábortűz megnyugtató látványa, a baráti beszélgetések esténként – e nélkül meg is savanyodnék a város mélyén, valahogy ki kell egyensúlyozni ezt a két élétmódot. Szeretem a városi pezsgést, de ha nem jutok ki a zöldbe, az egy rövid idő után elviselhetetlen számomra. Amikor végre eljutok egy gyönyörű helyre, mindig valami jóleső bizsergés, hálaérzet és izgatottság lesz úrrá rajtam, ez nem mindig mondható el, amikor visszatérünk a városba. Utóbbi esetben inkább a megnyugvás tölt el, hogy biztonságban, otthon vagyunk.
Van esetleg bármilyen „mantrád”, amit az igazán zúzós helyeken elmondasz magadban, hogy biztosan hazatérj és a veled túrázók is?
Az ilyen jellegű utazás tervezésénél mindig mérlegelni kell a kockázat és a csapat felkészültségének arányát. Ha felmerül bennem a kérdés, hogy ezt talán nem kéne bevállalni, akkor egyértelmű nem a válasz. A túrázókat mindig tájékoztatjuk, mire kell figyelni, milyen helyzetben, mit, hogyan kell csinálni. A zúzós helyeken az odafigyelés, az összpontosítás a lényeg, és hogy élvezzük a gyönyörű tájat annak részeként.
Az interjút készítette: Horváth Renáta Bernadett