Mely állatok a szárazföldi vándorlás rekorderei?
Egy legenda szerint a leghosszabb utat a karibu teszi meg, de vajon igaz lehet ez?
Kyle Joly, az amerikai Nemzeti Parki Szolgálat alaszkai Fairbanksben dolgozó biológusa nemrégiben elgondolkodott azon, hogy vajon melyik vadon élő szárazföldi állat teszi meg a legnagyobb távolságokat? Gyerekkorában a tévén látott gnúk vándorlása lenyűgözte, de aztán úgy hallotta, hogy a karibu (a rénszarvas amerikai változata) a rekorder az egy év alatt megtett útjával, s kíváncsi volt, valóban igaz-e ez a legenda. Biológusként persze nemcsak a puszta kíváncsiság és az állatok iránti rajongása vezérelte, hanem az is, hogy így kiderüljön, mekkora élettérre van igazából szüksége egy-egy állatnak. Ha ez világossá válik, akkor el lehet különíteni a vadon egyes részeit, ahol nem kezd utakat építeni, vagy más módon tájat átalakítani az ember.
A gondolatait hamarosan világszintű rekorder-kutatás követte, kollégái segítségével megismerkedhetett számos különböző állatfajjal a világ különböző pontjairól, mint például a mongol kulánnal, amely gyakran válik a farkasok zsákmányává, vagy az afrikai közönséges mocsáriantiloppal, amely a végtelen szavannákat rója. Joly olyan adatokat gyűjtött össze, amelyeket világszerte a biológusok által az állatokra helyezett GPS-jeladók révén kaptak kézhez az állatok mozgásáról, számolt be róla a fairbanks-i Alaszkai Egyetem híroldala.
Ezek alapján egy hím szürke farkas Mongóliában 7247 km távolságot járt be egyetlen év alatt, ez olyan, mintha valaki Los Angelesből elsétálna Washingtonba, majd vissza.
Egy nőstény alaszkai farkas, amelyet a Denali Nemzeti Parkban szereltek fel jeladós nyakörvvel, 5633 kilométert tett meg egy év alatt, ez kb. olyan, mintha otthonából lesétált volna a kaliforniai San Diegóig.
A kulánok éves vándorlásuk során 6115 kilométert tesznek meg Mongólia füves pusztaságain. Az alaszkai és a kanadai karibu 4828 km messze jut el egy-egy év alatt, ennek a vándorútnak a legnagyobb részét a tavaszi szaporodó hely és a szeles északi tundrák közt járják be.
Joly úgy találta, hogy a ragadozók, mint a farkas vagy a medve nagyobb utat tesznek meg, mint a zsákmányállataik, a karibu vagy a jávorszarvas. Mi ennek az oka? A jávorszarvas kedvenc elesége, a fűz levele az egész tájon mindenütt megtalálható. Azonban jávorszarvas-gidákat, amelyek viszont a medvék és farkasok kedvenc eleségei, sokkal nehezebb találni… A Joly által évek óta vizsgált félmilliós létszámú „Nyugati Sarki Csorda” nevet viselő karibu-csorda korábban mintegy 1450 kilométert vándorolt évente, azonban a csorda létszámának megfeleződését követően 200 kilométerrel lerövidült a vándorút is.
Joly megjegyezte, hogy minden olyan hosszú távú vándor, amely a rekordok vizsgálata közben előkerült, olyan helyszíneken él, ahol nincs nagy fényszennyezés. Mi ennek az oka? A fényszennyezés csak onnan hiányzik, ahol ember sincs, és ezeknek az állatoknak olyan területekre van szükségük, ahol az ember nem korlátozza a létüket, mozgásukat. „A legnagyobb éves vándorlásokra a legkisebb népsűrűségű területeken kerül sor” – magyarázta a biológus.
Frontokat meglovagolva vándorolnak a denevérek
Nemcsak a madarak, hanem a denevérek közt is vannak olyan fajok, amelyek több ezer kilométert vándorolnak.
Így hat az emberiség az evolúcióra
Számtalan példa ismert, amikor emberi nyomásra dolgozott a szelekció.
Vadludak ezrei lepték el az Alföldet
Bár egyes térségekben óriási tömegekben gyülekeznek, számuk elmarad az utóbbi években tapasztaltaktól.
A sárgahasú unka az év kétéltűje
A sárgahasú unkával leginkább középhegységeinkben kirándulva találkozhatunk, a faj hasának pompás színét a ragadozóik elriasztására tartogatják.
Bepillanthatunk a világ legnagyobb halának rejtélyes szerelmi életébe
Szinte semmit nem tudunk a faj szaporodási szokásairól, most viszont egy videónak köszönhetően új információk birtokába jutottunk.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
