Havasi cincérek a Normafán
A július a havasi cincér rajzásának szezonja. Most már biztosan állíthatjuk, hogy a szépséges bogárnak a budapesti Normafán is viruló állománya él.
A havasi cincér (Rosalia alpina) Magyarországon védett bogárfaj, természetvédelmi értéke 50 ezer forint. Más fajokkal nemigen összetéveszthető, látványos rovar. Hálás fotótéma, mivel a kivágott vagy elhalt fákon a ragyogó napsütésben parádézó egyedeivel a kirándulók is könnyen találkoznak. Magyarországon a Dunántúli- és az Északi-középhegység, valamint a Mecsek és a Dunántúli-dombság bükköseiben sokfelé előfordul, néhol aránylag nagy egyedszámban is. Lárvái ugyanis elsősorban bükkfában fejlődnek, de alkalomadtán nem vetik meg a juhart, a hársat, a kőrist, sőt a tölgyet sem.
A havasi cincér 2019-ben az év rovara volt, ami ráirányította a közvélemény figyelmét. Ekkor tudatosult sokakban – a szakemberekben is –, hogy Budapest nem szerepel a bogárfaj klasszikus lelőhelyei között. Magában a Budai-hegységben korábban már találtak havasi cincért, de azok az előfordulási pontok a főváros határán kívül, attól északra estek. Budapest legismertebb és legidősebb bükköséből, a Normafa és környéke erdeiből csak bizonyítatlan elbeszélések szóltak a bogár jelenlétéről.
A hír hallatán többen jelezték, hogy ők is láttak már havasi cincért a Normafán, ám ez önmagában nem elég. A rovarászatban ugyanis – a gerincesekkel vagy a növényekkel ellentétben – az előfordulás akkor hihető, ha a fajnak bizonyítópéldánya is van az adott helyről.
A „sasoló gyerekek” most már tudják, mit keressenek – hát persze, hogy az idén is találtak, ezúttal már élő havasi cincért! Július 9-én napközben megpillantottak egy repülő cincért a normafai buszvégállomásnál, ezért a táborvezetőjük, Kocsis Zsuzsa aznap délután visszament még egy kicsit kutatni. Le is fényképezett egy újabb állatot egy öreg, félbe tört, napsütötte bükkön, a gyermekvasút sínpárja mellett. Másnap délben néhány lelkes sasoló táborozóval ugyanott még másik két havasi cincért is láttak.
Magától értetődő, hogy e sorok bogarász írója is az első adandó alkalommal futott a Normafára, és a hűvösebb idő ellenére ő is talált a megfontoltan mászkáló, elegáns bogarakból. A helyszínt látva arra is adható talán magyarázat, hogy miért lappangott olyan sokáig a havasi cincér a környéken – mert biztosan folyamatosan jelen volt, ugyanis a legközelebbi bükkösök olyan messze vannak, hogy a gyenge röptű rovar onnan biztosan nem lenne képes újra benépesíteni egy korábban lakatlan élőhelyet
A Normafa környéke – és tőle délnyugatra az egész Budakeszi-erdő – nem szolgál gazdasági célokat, ezért az erdészet nem úgy kezeli, mint azokat az erdőket, amelyektől minél több kitermelt faanyagot várnak. A fák korösszetétele változatos: a fiatal faegyedek között évszázados vagy még öregebb bükkök is találhatók, melyek egyre nagyobb számban érnek el élettartamuk határáig. Márpedig a félig vagy egészen elpusztult, de még álló, vagy frissen kidőlt bükktörzsek a legjobb tenyészhelyei a több évig fejlődő lárváknak. A beteg vagy halott fákat csak akkor vágják ki, ha balesetveszélyes helyen, például sétautak mentén állnak (sokszor akkor is a föld felett több méterrel, hogy a magas csonk tovább is élőhelye legyen az elhalt fákat kedvelő rovaroknak), a kidőlt törzseket pedig a helyszínen hagyják.
A földre zuhant fa helyén felnyílik a lombkorona („lék” alakul ki), ahová besüt a nap, és melegíti a fekvő törzset, ami különösen kedvez a havasi cincér fényt és a hőséget kedvelő, párosodni vágyó imágóinak. Mivel mostanában megszaporodtak az alkalmas tenyészfák, a korábban észrevehetetlenül alacsony egyedszámú havasi cincér állománya is felívelőben van – ezért láthatunk belőle viszonylag sokat.
Túl sok éhes békaszáj
Ha túlnépesedik az élőhelye, ez a varangy a saját fajtársát is hajlamos felfalni.
Az egyik vonuló, a másik állandóan hazánkban él
Ősztől a tavasz kezdetéig az utakat szegélyező fákon gyakran, csücsülnek egerészölyvek (Buteo buteo), éppen a prédájukat figyelik leshelyükről. Sokan sasnak vélik, holott az egyik leggyakoribb ragadozó madarunk.
Amazónia hangjai vallanak az erdők egészségéről
Az erdőkben hallható hangok, műholdas és légi mérések együttesen mutatják meg, milyen állapotban van az adott erdőterület.
Új orchideafajt fedeztek fel Tanzániában
Az egészen apró virága hófehér, kissé üvegszerűen csillogó és áttetsző, minimális zöld mintát visel, a növény pedig fákon élő, epifiton faj.
Vándorló szenderek, ellenszélben
A halálfejes lepke hazánkban is megfordul a nyári-őszi hónapokban, e hatalmas termetű éjjeli lepkéről kevesen tudják, hogy hosszú távú vándor.
Előfizetés
A nyomtatott magazinra,
12 hónapra
