Bokros tisztások szorgos, raktározó madara

A napokban Tüskevár határában járva, az ottani borókákkal tarkított felhagyott fás legelőkön tövisszúró gébics (Lanius collurio) frissen kirepült fiókáival találkoztam.

Ezen az élőhelyek a rendszerváltás előtt legelő marhacsordák voltak, ennek hála, napjainkra megmaradtak a ligetes tölgyesek, borókások és kora tavasztól a virágoktól színes gyepek, ezzel számos élőlénynek eszményi élőhelyet biztosítva.

A tövisszúró gébics tőlünk nyugatra már nagyon megritkult, igaz a hazai állománya is csökkent. Gyerekkoromban, mikor a környék falvaiban bicikliztünk, július végén, augusztus elején az utak mentén egyes helyeken több, autók által elütött gébicsfiókával találkoztunk. A fiatal madarak mindig tudatlanabbak, mint az öregek, ebben a korban nagyobb az esélye, hogy a rovarokra vadászó egyedei a motorizáció áldozatai lesznek. Ma az utak mentén már nagy számban nem láthatunk gébicseket.

Tüskevár határában a háborítatlanságnak köszönhetően több pár is fészkel. Emelve az amúgy is szép élőhely hangulatát, hiszen a borókák és galagonyák csúcsain ott üldögélnek a szép tollruhás hím gébicsek.

Népi elnevezése a vasfejű gábor, gáborján amely inkább Vas megye területén ismert, Veszprémben koszorús gébics, míg Fejér megye területén törökverébnek nevezik e madarat. A tövisszúró gébics raktárakat hoz létre, az ínségesebb napokra. A bokrok, cserjék tüskés ágaira, rovarokat, gyíkokat, madárfiókákat és kisemlősöket – pockokat és egereket – szúr fel. Az ilyen éléskamrákon azt láthatjuk, hogy a zsákmányai le vannak fejezve, a tartalékokat később megdézsmálják, vagy a fiókáikkal feletetik. A gébics fiókák, amíg nem tudnak repülni roppant bizalmasak, egészen közel lehet kerülni hozzájuk. Később a bokrok sűrű ágai között bujkálnak, valamint a szélső ágakon ülve lesnek zsákmányaikra. Vonuló madár, a telet Közép-Afrikában tölti.
Védett madárfaj természetvédelmi eszmei érteke 25 000 forint.