A rókák már 42 ezer éve ették az ember eleségét

A Tübingeni Egyetem Európa vezető tudományos intézménye a régmúlt állatainak zoo-archeológiai vizsgálatában, most egy, a rókák és az emberek jégkori kapcsolatát feltáró kutatás eredményével jelentkeztek a szakembereik, amelyet a PLOS One tudományos folyóirat hasábjain jelentettek meg.

Számos német lelőhelyről és barlangból előkerült rókacsontot vizsgált meg a kutatócsoport, ezek kora 40-32 ezer éves volt. A csontokban lévő kollagén, szén- és nitrogén-izotóp arányát mérték fel, amelyből kiderült, hogy az adott élőlény milyen összetételű táplálékot fogyasztott, így azonosítani lehetett az élelem fő forrását is. A rókacsontok izotóparányát összehasonlították korabeli farkas, hiúz, barnamedve, barlangi oroszlán és rozsomák izotóparányaival is.

Az emberek ebben a korban már jelen voltak, és némi befolyást is gyakoroltak a környezetre, így egyes itt élő állatok számára is új ökológiai fülke nyílt meg az ember megjelenésével. „Az izotópadatok szerint számos állat étrendje átalakult az ember megjelenésével. Azt gondoljuk, hogy a rókák leginkább az ember által elfogott vadászzsákmány húsának maradékán élhettek, és az se kizárt, hogy az elődeink etették őket” – mondta Hervé Bocherens, a vizsgálatokban részt vevő egyik kutató.
Az adatok alapján olyan nagy testű állatokat ettek a rókák, amelyeket nem tudtak volna maguk megfogni, mint pl. a mamut, vagy rénszarvas. A róka ma is előszeretettel keresgél eleséget magának az emberi hulladék közt. „A róka rendkívül alkalmazkodóképes, bármikor átvált a legkönnyebben megszerezhető táplálékra” – tette hozzá Chris Baumann, a kutatás vezetője. Az ember azonban nem adta ingyen a húst a rókáknak… A  Vogelherd-barlangban megtalált csontokon hagyott vágásnyomok szerint a róka maga is zsákmánnyá vált, vagy a bundája, vagy a húsa vonzó volt az ember számára, és az aurignaci-kultúrában (42-34 ezer éve) az egyik leggyakoribb ékszer a róka kifúrt fogából készült függő volt, így valószínűleg rendszeresen vadásztak is a rókákra elődeink. A későbbi gravetti-kultúra idején élt rókák esetében is az emberi közreműködéssel megszerezhető állatok tették ki a táplálék zömét.

A másik ragadozók esetében nem tapasztaltak olyan átalakulást, amely a rókákra jellemző volt.

A kutatócsoport egy korábbi vizsgálatában 17-13 ezer éve élt farkasok, rókák és kutyák csontjait hasonlították össze a mostanihoz hasonló, táplálék eredetét feltáró izotópvizsgálatokkal. Akkor jól elkülönült a vadászó farkasok, az emberi táplálékon élő kutyák izotóparánya, ám akkor is találtak egy rókát, amely ahelyett, hogy a szokványos kisemlős-vadászatból tartotta volna fenn magát, a kutyához hasonlóan ember nyújtotta táplálékon élt. Az az egyed az emberhez közel élt, ahogy a rókák egy része ma is beköltözik a városokba.

A most elvégzett kutatás kiderítette, hogy több mint 42 ezer éve, vagyis abban az időben, amikor a modern ember még nem érkezett meg, és a róka a ritkás csoportokban élő neandervölgyiekkel osztozott a mai német vidékeken, a róka tápláléka a saját maga által megfogott kisemlősökön alapult. Amikor a modern ember megjelent, a rókák étrendje megváltozott, és szinte kizárólag rénszarvashúst fogyasztottak. Olyannyira fontos részévé vált a rókák étrendjének a rénszarvashús, hogy a rókák számából következtetni tudtak arra is a kutatók, hogy az ember népsűrűsége miként alakult e korban, és, bár a kutatás csak egyetlen német régió leletein alapult, a kutatócsoport úgy véli, a rókák vizsgálata másutt is segítséget adhat az egykori emberi jelenlét felmérésében.